Csillagvizsgáló

Csillagképek: a Nyári Háromszög konstellációi

2017. szeptember 04. - PFreddy

Valószínűleg mindenki nézett már fel az éjszakai égboltra ismert csillagképek után kutatva. Ha ezt valaki a nyáron vagy az ősz elején teszi meg, annak biztosan szemet szúr a három legfényesebb csillag, avagy a Nyári Háromszög, amely kitűnik a szabad szemmel látható közel kétezer csillag közül. Csillagképeik, a Lant, a Sas és a Hattyú együtt uralják ezekben a hónapokban az éjszakai égboltot.

triangle_picture.pngAz említett három csillagkép ábrázolása az éjszakai égbolton. Köztük a halvány csillagokból álló konstellációk.

A Föld északi féltekéről létható konstellációk többségét még az ókori görögök alkották, mitológiájukra alapozva. Sok közülük mind a mai napig része a Nemzetközi Csillagászati Unió által hivatalosan is elismert 88 csillagképnek. Hogy pontosan melyeket láthatjuk az égbolton és hol helyezkednek el, függ a megfigyelő földrajzi pozíciójától (Magyarországról pl. csak 52 csillagkép látható egy év alatt), a dátumtól (a Föld Nap körüli keringése miatt mindig más csillagképek irányában ’’van éjszaka’’) és az órától is (a Föld forgása miatt 24 óra alatt a teljes égbolt látszólag körbe fordul a forgástengely körül). Amikor ’’nyári’’ vagy ’’téli’’ csillagképekről beszélünk, akkor tipikusan a hazánkból az adott időszakban kora éjjel (éjfél előtt) a horizont felett megfigyelhető konstellációkat értjük.

zodiac-months.jpgAttól függően, hogy hol tart a Föld a pályáján, más csillagok irányában látszik a Nap, ez határozza meg az adott időszak állatövi csillagjegyét. Az ellenkező irányban lévő csillagképek látszanak esténként; így pl. júliusban a Halak (Pisces), a Vízöntő (Aquarius) és a Bak (Capricornus).

A csillagképek tagjai között nincs semmiféle fizikai kapcsolat, valójában irdatlan távolságokra vannak egymástól és csak az ember számára tűnnek viszonylag közelinek az égbolton. Mégis, annak ellenére, hogy csak a képzelet szüleményei, a konstellációkat mind a mai napig használják a csillagászatban: nevükkel az égbolton elfoglalt területükre szokás utalni, illetve az itt található csillagok nevezéktanában is felbukkannak. A legfényesebb csillagok ugyan az idők folyamán arab nevet kaptak (míg Európában a sötét középkor uralkodott, az araboknál virágzott a csillagászat), a többieknek viszont be kellett érniük a csillagkép latin nevével és egy görög betűvel, amely többé-kevésbé a csillag fényesség szerint elfoglalt helyét mutatja a konstellációban. Így például a Lant csillagkép (Lyra) legfényesebb csillaga a Vega, amely egyben az α Lyrae címet is birtokolja; a második és harmadik legfényesebb a β illetve a γ Lyrae (bár itt épp fordítva), majd így tovább…

bigdip.jpgA mindenki számára ismerős Nagy Göncöl csillagai (középen) is valójában eltérő távolságokban vannak hozzánk (bal oldal) képest és csak a mi nézőpontunkból alkotják az ismert csillagképet az égbolton. (Forrás: www.astro-tom.com)

Az említett Vega a nyári-őszi égbolt legfényesebb csillaga is egyben (majd csak a Szíriusz novemberi felbukkanása taszítja le a trónról), szeptember első napjaiban épp a fejünk felett, az ún. zenitben látható. Tőle keletre található a (jelenlegi) égbolt második legfényesebb csillaga, a Deneb, délre pedig a fényesség-dobogó alsó fokára szoruló Altair. Ez a három csillag együttesen alkotják a Nyári Háromszöget, amely uralja a nyári és a kora őszi égboltot. A Nyári Háromszög azonban nem csillagkép: az említett csillagok a Lant, a Hattyú és a Sas tagjai.

summer-triangle.jpg

A Lantot öt csillag alkotja: a Vega (jelentése ’’lecsapó sas’’ – az arabok egy zuhanórepülésben lévő ragadozó madarat képzeltek az egész csillagképbe) a képzeletbeli hangszer nyaka, a négy halványabb (de derült égen még jól kivehető) pedig tökéletes paralelogrammát formázva adja a hangszer testét. Utóbbiak közül a β Lyrae képviselője a róla elnevezett kettős-típusnak: valójában két csillag alkotja, amelyek nagyon közel keringenek egymáshoz, egymás gravitációja miatt pedig tojás formájúvá torzultak. Számbeliségben rajta is túltesz az ε Lyrae, amely egy dupla-dupla rendszer, vagyis összesen négy csillag alkotja kettesével csoportosulva.

vega_1.pngMinél több a látható csillag, annál nehezebb megtalálni az egyébként jellegzetes csillagképeket. A Vega (a legfényesebb pont) mindig biztos kapaszkodót nyújt, a képen tőle balra lent van a paralelogrammát alkotó négy másik csillag.

A Lant csillagkép látványossága a területén található Messier 57 planetáris köd, köznapi nevén a Gyűrűs-köd. A színpompás, folyamatosan táguló gázgyűrűt egy Naphoz hasonló csillag dobta le magáról élete végéhez közeledve. Ha a színeket az emberi szem korlátjai miatt nem is, a gyűrűs alakzatot akár már egy 10 cm átmérőjű teleszkóppal is felfedezhetjük.

main_1500.jpgA Gyűrűs-köd (M57) a Hubble űrteleszkóp felvételén. (Forrás: NASA/Hubble Heritage)

A Hattyú (Cygnus) az ékes példája, hogy néhány csillagkép valóban hasonlít a névadójára. A konstelláció öt legfényesebb csillaga egy tökéletes keresztet formáz, amelynek hosszabbik tengelye alkotja a törzset a farktollaktól a fejig; míg a rövidebb tengely kiegészülve az emberi szem számára alig látható csillagokkal a madár kitárt, széles szárnyait jelentik. A csillagkép alfája a Deneb (arabul ’’farktoll’’-at jelent), egy fehér szuperóriás amely kétszázezerszer fényesebb a Napunknál, viszont több, mint 3200 fényévre van tőlünk – ezzel az egyik legtávolabbi szabad szemmel is látható csillag. A csillagkép másik, figyelemreméltó csillaga az Albireo (’’csőr’’), avagy β Cygni (pedig csak az ötödik legfényesebb a konstellációban – botrány!), amely egy 430 fényév távolságra lévő vizuális kettőcsillag (komponensei csak véletlenül látszanak egy irányba). Egy kisebb távcsővel is szépen elkülöníthető az élénk sárga Albireo A és a zöldes-kékes Albireo B, látványos példájául szolgálva a csillagok eltérő színeinek.

2000px-cygnus_constellation_map-2_svg.pngA Hattyú csillagai az említett Deneb-bel (α) és az Albireo-val (β), valamint a látványosabb mélyég-objektumokkal. Jobb oldalon a Lant csillagkép található.

Ha derült éjszakákon a Tejút halvány, fehéres sávját keressük, a Hattyú remek segítséget nyújt. A konstelláció keresztjének hosszabb tengelye szépen kijelöli a galaxisunk síkját, míg a rövidebb tengely pont annak szélességével esik egybe. A Tejút síkja csak úgy hemzseg a fiatal csillaghalmazoktól; így akár egy kisebb távcsővel is felfedezhetőek a Hattyú csillagkép néhány tucat csillagból álló társulásai, mint pl. az M29 vagy az M39. Hasonló aranybánya ez a terület az emissziós ködökre vadászó asztrofotósok számára is, itt található többek között az Észak-Amerika-köd (csillagkeltő régió) és a Fátyol-köd (szupernóva maradvány) is.

1010_2560_ed4c450b_ngc7000_eq6-r_eder.jpgAz Észak-Amerika köd (NGC 7000) részlete, a Mexikó-öböl és a Yucatán-félsziget. A köd nagyon halvány, így a felvételhez hosszú expozíciós időre (~3 óra) volt szükség. A fotót Éder Iván asztrofotós készítette. (Forrás: www.astroeder.com)

Az égbolt másik madara, a Sas (Aquila) csillagkép az égi egyenlítőnél (ahol a Föld egyenlítőjének síkja metszi az égboltot) található, területének nagyobb része átfed a halványan derengő tejúttal. A csillagkép kilenc csillagából a legfényesebb Altair, nevének jelentése repülő sas (milyen kreatív…). Az egyik legközelebbi csillag (valójában csillagok, mivel itt is egy kettősről van szó) a Naphoz, mindössze 17 fényévre található, ebből ered a magas látszó fényessége – pedig valójában csak ~10-szer fényesebb a Napnál (ebből a szempontból épp ellentéte a látszólag hasonlóan fényes Deneb-nek). A Sas csillagképben két oldalán a β és a γ Aquilae-vel kiegészülve alkotják a madár fejét (ez alapján inkább hasonlít egy pörölyfejű cápára), míg az alattuk található, nagyjából egy vonalban lévő ötösfogat adja a két szárnyát. Mivel a konstelláció területének jelentős része átfed a halványan derengő Tejúttal, számos csillaghalmaz és planetáris köd található rajta, pl. az NGC 6709 és 6804.

aquilacc.jpgA pörölyfejű sas a dél-nyugati horizont felett.

Csillagképek esetében megkerülhetetlen téma az ókor óta létező konstellációkhoz köthető mitológiai történetek, ez alól pedig a Nyári Háromszög csillagképei sem kivételek. A legendák szerint az égen látható Lant az első ilyen hangszer a világon, maga Apolló isten ajándékozta fiának, Orpheusznak. A görög hős ennek segítségével volt képes elnyomni a szirének dalát, amikor az Argonautákkal a mítikus Aranygyapjút keresték. A Sas a görög mitológiában Zeusz háziállata volt, amely a főisten villámait cipelte (hosszú lesz a bűnlajstroma: 1. állatkínzás). A hűséges fegyverhordozó akkor is jó szolgálatot tett Zeusznak, amikor vele raboltatta el Ganümédészt (2. emberrablás), a trójai király gyermekét, akit onnantól kezdve mint az istenek pohárnokát (3. rabszolgamunka) foglalkoztatta. A Hattyú szintén a Zeuszhoz köthető a görög mitológiában, mint az isten egyik megjelenési formája (4. csalás). Zeusz hattyú képében csábította el (5. erre még nem tért ki a BTK…) többek között Lédát, a spártai király feleségét.

maeste.pngA csillagképek felfedezése nem is olyan egyszerű. Ki hány csillagképet talál meg a ma esti égbolton?

A bejegyzés trackback címe:

http://csillagvizsgalo.blog.hu/api/trackback/id/tr712802226

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2017.09.05. 15:34:24

"A Lant csillagkép látványossága a területén található Messier 57 planetáris köd"

Engem mindig is zavart a planetáris köd elnevezés, hiszen semmi köze nincs a bolygókhoz. Persze tudom, miért így nevezik, de akkor is bosszantó. Bossz-bossz-bossz.

PFreddy 2017.09.05. 16:56:04

@Kovacs Nocraft Jozsefne: Szintén. Bármikor az ember kiejti a száján egy ismeretterjesztő előadáson a 'planetáris köd' kifejezést, rögtön utána kell fűznie egy 3 mondatos magyarázatot, mielőtt mindenki összezavarodna.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2017.09.05. 19:20:06

Hogy a témához is szóljak. Mit gondolsz, csak én vagyok úgy, hogy képtelen vagyok felismerni a csillagképekben a lantot, kost, a szekeret, a nyilast, a hattyút stb.? Kizárólak az Ikrekben látom valóban a két pálcikaembert, azt is csak némi rásegítéssel (vonalak megrajzolva).

Amúgy azt hiszem, a vizuális fantáziámmal nincs nagy baj, a Rorschach-pacákban szinte végtelen számú alakot tudok felismerni, de pl. a szabálytalan mintájú padlólapokba vagy linóleum-mintákba is számtalan alakot, főleg emberi arcot vag felsőtestet tudok belelátni. Ez nyilván azzal függ össze, hogy a csecsemő az alakfelismerést az emberi arcok felismerésével kezdi, vagyis már pici korunkban legfőképp erre huzalozódik be az agyunk.

De a csillagképekkel mindig is hadilkábon álltam.

PFreddy 2017.09.05. 23:37:12

@Kovacs Nocraft Jozsefne: Ez nem a vizuális fantázia hiányára utal, hanem arra, hogy mennyit vagyunk hajlandóak elnézni a hellének/arabok alkotói szabadságának. Hiszen az ember tudja, hogy mit kéne az adott pontokba beleképzelnie, de agya szól, hogy "na ezt azért már mégse, van egy határ..." :)

A Hattyú szerintem adja magát, ahogy a hosszú nyakú madár kitárja a szárnyait. A mérleg másik serpenyőjében viszont ott vannak a Vadászebek...

athrun · http://maratonom.blog.hu 2017.09.06. 15:26:00

Szuper írás, de a feladvány alapján úgy tűnik, hogy a Nagygöncöl felismerése marad az egyetlen sikerem e téren :D