Csillagvizsgáló

Látogató a Naprendszeren kívülről

2017. november 23. - PFreddy

A Naprendszerben több, mint félmillió kisebb-nagyobb sziklát, összefoglaló nevükön aszteroidát ismerünk, amelyeket az elmúlt kétszáz évben fedeztek fel. Viszont csak néhány hete történt, hogy megtalálták az első olyan aszteroidát, amely bizonyítottan extraszoláris eredetű – vagyis egy másik csillag körül keletkezett. Az Oumuamua névre keresztelt aszteroida pályájának elemzése szolgált egyértelmű bizonyítékául annak, hogy a Naprendszeren kívülről érkezett és a későbbiekben el is fogja hagyni csillagunk gravitációs terét. Az aszteroida túl távol haladt el tőlünk, hogy az alakját és méretét közvetlenül is megállapíthassák, a fényességmérésekből azonban következtetni lehet mindezekre. A kapott eredmények alapján pedig nem csak származása, de formája is különleges: leginkább egy utca méretű szivarra hasonlít.

eso1737a.jpgFantáziarajz a különleges aszteroidáról. (Forrás: ESO)

A Naprendszer aszteroidáinak zöme két, jól elkülöníthető csoportot alkotnak. Az egyik a Mars és a Jupiter közötti Fő Aszteroida-övezet (legnagyobb lakója a Ceres törpebolygó), míg a másik a Neptunusz pályáján túl kezdődő Kuiper-öv (itt található a Pluto is). Ezeken kívül is rengeteg jelentősebb méretű szikla kering a Nap körül különböző pályákon, pl. a bolygónk pályáját megközelítő Föld-súroló vagy a Jupiter pályáján található Trójai kisbolygók. Itt pedig a kulcsszó (és egyben a közös tulajdonságuk) a ‘kering’: mindegyik aszteroida központi csillagunk körüli ellipszis alakú pályán mozog, amelyről legfeljebb egy másik test gravitációs ereje térítheti le időlegesen.

asteroid_belt.jpgA Naprendszer aszteroidáinak főbb csoportosulásai: a Fő Aszteroida-öv (Main Asteroid Belt) a Mars és Jupiter között, a Trójai kisbolygók (Trojan asteroids) a Jupiter pályáján és a Kuiper-öv (Kuiper-belt) a külső Naprendszerben. (Forrás: www.ultimateuniverse.net)

Az október 19-én felfedezett 1I/2017 U1 azonban nem így viselkedik. Már a felfedezését követő néhány nap megfigyelései alapján nagy pontossággal megállapítható volt a pályája, amely nem ellipszis, hanem hiperbola. Vagyis a ‘’végtelenből’’ érkezve gyorsult a Nap gravitációs terében, tett egy kanyart a csillag körül (szeptember 9-én járt legközelebb hozzá, 37,6 millió km-re) és most kifelé tart a bolygórendszerből úgy, hogy pályája nem záródik, így sose fog visszatérni.

path.pngAz 1I/2017 U1 aszteroida pályája (szaggatott vonal), balra pedig összehasonlításul egy tipikus naprendszerbeli üstökös pályája (szürke vonal). (Forrás: Meech et al., 2017)

Mindez egyértelműen azt jelenti, hogy az 1I/2017 U1 nem a bolygórendszerünkből származik (kódnevében az ‘I’ is az intersztelláris-t jelenti), pusztán a Nap gravitációja terítette el útja során. Ez az első makroszkópikus Naprendszeren kívülről érkező objektum amit felfedeztek, hiszen korábban legfeljebb nagy energiájú részecskéket észleltek extraszoláris eredettel (és természetesen az elektromágneses sugárzásokat, mint pl. a látható fényt…). Mint ilyen különlegesség, a 1I/2017 U1 valódi nevet is kiérdemelt a tudományos közösségtől, amely az Oumuamua (mi a csuda?!) névre keresztelte az aszteroidát. A furcsának hangzó névválasztás mögött az áll, hogy az aszteroidát a Hawaii-szigeteki Pan-STARRS teleszkóppal fedezték fel, a helyi nyelven pedig az Oumuamua jelentése: “az első üzenet messziről” (szorult azért némi költői hajlam a csillagászokba).

panstarrs1_dome_large.jpgA hawaii-i Pan-STARRS távcső kupolája a felhők felett. (Forrás: Space Telescope Science Institute)

Az Oumuamua pályája alapján Lant csillagkép legfényesebb csillaga, a Vega irányából érkezett - azonban egészen biztosan nem a Vega-tól! Az aszteroida ugyanis mintegy 300.000 évvel ezelőtt járt a csillag mostani pozíciójánál (25 fényévnyire tőlünk, az csak nem 100.000 km/h-s átlagsebességet jelent!!!), akkor azonban a Vega még messze tartózkodott (nem könnyű felfogni, hogy az űrben mindig minden mozgásban van).  Valószínűleg már évmilliók óta sodródik a Galaxisban, csillagtól csillagig haladva.

Természetesen ennyi információval nem elégszenek meg a csillagászok és obszervatóriumok egész hada vette célba az Oumuamua-t, hogy a lehető legtöbbet kiderítsenek róla, mielőtt végleg eltűnik a színpadról. Az aszteroida ugyanis távolodik tőlünk (a Föld közelében október 14-én járt, cirka 24 millió km-re) és mivel nincs saját fénye (pusztán a Nap fényét veri vissza), így folyamatosan halványodik is. Ráadásul az Oumuamua nem nagy, még a VLT óriástávcsövek felvételein is csak egyetlen fénypont; ez pedig azt jelenti, hogy méretét és alakját nem lehet közvetlenül megállapítani. Lehet viszont okoskodni a fényességváltozása alapján.

eso1737.jpgEnnyit lát egy nyolc méteres óriástávcső az Oumuamua-ból (a kék karika közepén). A többi fénypont az ''elsuhanó'' csillagok (valójában a VLT teleszkóp által követett aszteroida halad el a távoli csillagok előtt). (Forrás: ESO)

Az Oumuamua ugyanis forog (mint az aszteroidák általában), így mindig más oldala veri vissza felénk a Nap fényét. Ha egy aszteroida nem tökéletesen gömb alakú, akkor a forgása periodikusan változó fényvisszaverő felületet és fényességet fog okozni. Az Oumuamua pedig nem aprózta el, a detektált fényessége szinte pontosan egy nagyságrendet változik 7,5 órás forgási ideje alatt. Ilyen nagymértékű fényességváltozást egyetlen aszteroida sem mutatott még (az eddigi rekorder fényességváltozásának mértéke nyolcszoros volt)! Ez egyben azt is jelenti, hogy az Oumuamua hossza tízszer akkora, mint a szélessége – vagyis az objektum leginkább egy óriási szivarra hasonlít.

lightcurve.pngAz Oumuamua fényesség-méréseinek eredményei (színes pontok) az idő múlásával (vízszintes tengelyen a beosztások 0,05 napnak felelnek meg). (Forrás: Meech et al., 2017)

Hogy pontosan mekkora, azt nem tudjuk megállapítani, mivel az aszteroida fényessége a méretein túl függ felszínének anyagától is. A színszűrőkön keresztül mért fényességek összevetése alapján az Oumuamua inkább vörösebb, mint kék, ez pedig jó egyezést mutat a Kuiper-övi aszteroidákkal. Hasonló összetételt és fényvisszaverő képességet (kb. 4%-os albedót) feltételezve az Oumuamua 400-800 méter hosszú és ennek megfelelően 40-80 méter széles lehet. Még fogósabb kérdés azonban, hogyan jöhet létre egy Rámához hasonló objektum? Mivel az Naprendszer aszteroidáinak zöme a bolygók keletkezésének idejéről származik, az Oumuamua talán egy különleges bolygórendszer születéséről tanúskodik. Vagy esetleg éppen annak haláláról.

asteroid-belt_ngsversion_1396531276219_adapt_1900_1.jpgBármilyen folyamat is gyorsította fel az Oumuamua-t a távoli bolygórendszerében, az a Naprendszerben történtekhez képest bizonyosan extrém hatás volt.

A bejegyzés trackback címe:

http://csillagvizsgalo.blog.hu/api/trackback/id/tr3013347931

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Deep State 2017.11.24. 21:30:13

Ez érdekes volt. Csak nehogy egyszer kereszrezze egy ilyen a pályánkat!

Kovacs Nocraft Jozsefne 2017.11.24. 21:35:49

"hogyan jöhet létre egy Rámához hasonló objektum?"

Az Arthur C. Clarke könyvre gondoltál (Randevú a Rámával)?

PFreddy 2017.11.24. 21:39:01

@Kovacs Nocraft Jozsefne: Igen, csak elmulasztottam hozzáfűzni egy linket, hogy egyértelmű legyen.

]{udarauszkasz 2017.11.24. 21:40:20

A hangsuly a cikk vegen van. Hogy keletkezhetett egy Ramahoz hasonlo objektum? Es mennyi eselye van annak, hogy sok fenyenvnyi tavolsagbol egy ekkora targy pont egy naprendszert talal telibe? Mintha egy porszemmel talalnek el egy tobb ezer km-re levo narancsot. Csak ugy veletlenul?? En azert lehet, hogy a kozelebe forditottam volna egy urszondat, lehet, hogy fordult volna az emberiseg tortenelme...
Egy biztos: Nem szokvanyos modon keletkezett, es nem szokvanyos modon repult ki a sajat naprendszerebol. Viszont a sebessege alapjan, es az egbolton levo csillagok latszolagos sebessege alapjan talan ki lehetne szamolni, hogy valojaban melyik csillagtol is johetett, es annak a csillagnak a naprendszeret megvizsgalni...

Putyinpárti Gyorsnaszád · http://ideogliaiszivcsakrahirjei.blog.hu/ 2017.11.24. 22:01:41

Soros próbálozott de ISTEN megvétte Magyarországot!

PFreddy 2017.11.24. 22:02:38

@]{udarauszkasz: "Es mennyi eselye van annak, hogy sok fenyenvnyi tavolsagbol egy ekkora targy pont egy naprendszert talal telibe?"

Statisztikai számítások alapján rengeteg ilyen intersztelláris aszteroidának kell lennie, még itt a belső Naprendszerben is. Egyszerűen csak többségük túl kicsi ahhoz, hogy észrevegyük. Így az Oumuamua intersztelláris eredete valójában nem különleges, csak az első amit felfedeztek.

"Hogy keletkezhetett egy Ramahoz hasonlo objektum?"

Erről jó elméletet/érvelést még nem olvastam, de a múlt héten szerencsém volt egy szemináriumon részt venni, amelyet a felfedezést bemutató szakcikk egyik szerzője tartott. Konkrétumot ő se tudott mondani, de mutatott egy hasonló, szivar alakú kőzettípust, amelyek a korai Naprendszer ütközései során keletkeztek (nagy valószínűséggel). Ezek a hosszúkás kőzetek viszont tipikusan néhány tíz cm-esek.

"En azert lehet, hogy a kozelebe forditottam volna egy urszondat"

Ez komolyan felmerült. Szintén a szemináriumon hangzott el, hogy a NASA JPL részlegénél számolgattak: a legerősebb rakétával és legminimálisabb felszerelésű szondával 2-2,5 év alatt utolérhetnénk. Egy megközelítést és egy elhaladást lehetne kihozni a dologból. De amennyire a NASA-t és a büdzséjét ismerem, ilyesmire biztosan nem fog sor kerülni.

belekotty 2017.11.24. 22:17:38

Mi van ha egy meghibásodott űrhajó, amely valamely csillag mellett elhaladva kicsit összesült? Az magyarázná az alakját.

]{udarauszkasz 2017.11.24. 22:26:39

@PFreddy: "a legerősebb rakétával és legminimálisabb felszerelésű szondával 2-2,5 év alatt utolérhetnénk. Egy megközelítést és egy elhaladást lehetne kihozni a dologból. De amennyire a NASA-t és a büdzséjét ismerem, ilyesmire biztosan nem fog sor kerülni. "
Vagyis a dolog neheze nem technikai, hanem politikai termeszetu.... Nembaj, az a lenyeg, hogy banksegitesre, es rongyrazasra van le...:)

Alick 2017.11.24. 23:19:19

Az alakjáról nekem is a Ráma ugrott be...

dr. mesterséges színezék 2017.11.24. 23:55:07

@]{udarauszkasz: "Es mennyi eselye van annak, hogy sok fenyenvnyi tavolsagbol egy ekkora targy pont egy naprendszert talal telibe?"

Függ a dobálható kavicsok számától. Mivel az Univerzum a rövid és hiábavaló élete során jobbára azzal volt elfoglalva, hogy mindenfelé összerakja, majd felrobbantsa magát, aztán megint, muníciónak nincs híján.

dr. mesterséges színezék 2017.11.25. 00:02:14

@belekotty: A Kuiper-öv-lakóknak van egy olyan mondásuk, hogy ha megdobnak űrszondával, dobd vissza kővel. Mivel az erkölcsi normákat mindenek felett követendőnek tartják, köszönik szépen a figyelmet, amit a Voyager 2 jelent, és nesze, csesszük meg.

Válasszunk · http://valasszunk.blog.hu 2017.11.25. 09:24:23

@]{udarauszkasz: Ameddig nem tudjuk, hogy egy ekkora aszteroidát mi dob ki a naprendszeréből, nem tudjuk megmondani milyen gyakori a hasonló aszteroida. És nem az kell, hogy "magától eltalálja a naprendszert", hanem az kell, hogy azt a térrészt találja el, ahonnan a naprendszer gravitációja már képes az aszteroida pályáját úgy módosítani, hogy az átrepüljön az adott naprendszeren. Viszonylag csekély pályamódosítás is elég lehet erre. Ha a naprendszeréát elhagyó aszteroida nem túl ritka, akkor ilyen találatból viszonylag sok lehet.

Ugyanakkor ezek az aszteroidák és az egyes naprendszerek viszonyát jellemzi, hogy az aszteroid szökési sebesség felett repül. Viszonylag sokat repkednek a naprendszerek között és viszonylag kevés időt töltenek 1-1 naprendszeren belül. És ennek az időnek is csak egy részében észlelhetőek számunkra, és akkor sem 100%, hogy észleljük és amikor észleljük akkor sem magától értetődő, hogy arra is rájövünk, hogy mivel állunk szemben. Ezeken a pontokon inkább kell szerencse.

Válasszunk · http://valasszunk.blog.hu 2017.11.25. 09:26:03

@]{udarauszkasz: Ameddig nem tudjuk, hogy egy ekkora aszteroidát mi dob ki a naprendszeréből, nem tudjuk megmondani milyen gyakori a hasonló aszteroida. És nem az kell, hogy "magától eltalálja a naprendszert", hanem az kell, hogy azt a térrészt találja el, ahonnan a naprendszer gravitációja már képes az aszteroida pályáját úgy módosítani, hogy az átrepüljön az adott naprendszeren. Viszonylag csekély pályamódosítás is elég lehet erre. Ha a naprendszeréát elhagyó aszteroida nem túl ritka, akkor ilyen találatból viszonylag sok lehet.

Ugyanakkor ezek az aszteroidák és az egyes naprendszerek viszonyát jellemzi, hogy az aszteroid szökési sebesség felett repül. Viszonylag sokat repkednek a naprendszerek között és viszonylag kevés időt töltenek 1-1 naprendszeren belül. És ennek az időnek is csak egy részében észlelhetőek számunkra, és akkor sem 100%, hogy észleljük és amikor észleljük akkor sem magától értetődő, hogy arra is rájövünk, hogy mivel állunk szemben. Ezeken a pontokon inkább kell szerencse.

belekotty 2017.11.25. 10:01:02

A Föld körüli keringés 28 ezer km/h, a Föld elhagyása 40 ezer km/h, a Naprendszer elhagyása a Földtől mérve 150 ezer km/h, úgyhogy az a 100 ezer km/h nem igazán stimmel, max a csillagok közötti térben. Amikor kerüli a Napot, sokkal jobban fel kell gyorsulnia.
Gondolom így értetted. Valószínűleg egy felrobbant szupernova immár gazdátlanul kóválygó kisbolyójának maradéka.

PFreddy 2017.11.25. 11:03:42

@belekotty: a bejegyzésben szereplő 100.000 km/s a csillagközi térben való utazásra vonatkozott. Nap-közelben ez a sebesség nagyjából a háromszorosa.

steery 2017.11.25. 12:15:36

Az extrém fényességváltozást két dolog okozhatja: extrém alak vagy extrém felszín. A számomra nem derült ki egyértelműen, melyikről van szó. Vagyis a csillagászok sem tudják mire vélni a dolgot.
Rámának mindenesetre túl kicsi lenne. Akkor már inkább egy ősrégi űrhajóroncs, aminek azért változik ennyire a fényessége, mert az egyik oldala megsérült (eltrafálta egy meteor vagy egy fegyver). Vagy rátapadt valami világos (jég) egy helyütt.

PFreddy 2017.11.25. 12:32:01

@steery: "Az extrém fényességváltozást két dolog okozhatja: extrém alak vagy extrém felszín"

Való igaz, százszázalékosan az sem zárható ki, hogy az aszteroida egyik felét sötétebb, a másikat pedig világosabb anyag borítja. Ez viszont egy néhány száz méteres objektumnál igen valószínűtlen. A Naprendszerben is legalább néhány száz km-es holdak esetében figyeltek meg ilyesmit, amelyek kellően nagyok voltak ahhoz, hogy túléljenek egy komoly becsapódást, vagy a gravitációs terük elég erős ahhoz, hogy befogjanak valami szennyeződést (pl. CHaron).

Kovacs Nocraft Jozsefne 2017.11.25. 12:54:14

Nem feltétlenül kell szivar alakúnak lennie. Lehet egy csészealj alakú UFO is. Ha a forgástengelye megfelelően áll hozzánk képest, ugyanilyen fényességváltozást okozhat a forgása.

A célja pedig egy a Föld ellen küldött inváziós hadsereg létrehozása és bevetése az emberiség elpusztítására. Mely esetben nagy kérdés, miért nem indult még meg a támadás, holott már távolodnak a Földtől.

A magyarázat erre az, hogy a támadás már rég megindult, csak eddig nem vettük észre, mert jól alcázzák. De én most ország-világ előtt leleplezem a mesterkedéseiket:

A rádió- és tévéadásaink alapján már fél fényéves távolságban tudták, hogyan nézünk ki. Ekkor megalkották a csak külsőleg humanoid, ám belül fém vázon élő szövet Soros György nevű androidot, és egy gyors kis rakétával előreküldték a Földre, hogy előkészítse a terepet.

A Soros Györgyöt szállító rakéta landolása kicsit félresikerült, ezért aszteroida-becsapódásnak álcázták:

en.wikipedia.org/wiki/1930_Curu%C3%A7%C3%A1_River_event

A "becsapódás" 1930. augusztus 13-án történt Brazíliában, egy nappal Soros állítólagos megszületése előtt, ez azonban csak félrevezetés.

Időközben közelebb kerültek a Földhöz, és az internet lehallgatásával hozzájutottak a DNS-ünkhöz is. Soros György közreműködésével Afrikában elkezdték gyártani a velünk genetikailag is kompatibilis, ám egy a hippokampuszban elrejtett vírus által hódításra programozott katonáikat, akiket megint csak Soros közreműködésével elindítottak Európába, hogy végrehajtsák a hódítás első fázisát.

Itt tartunk most.

PFreddy 2017.11.25. 13:20:01

@Kovacs Nocraft Jozsefne: "Nem feltétlenül kell szivar alakúnak lennie. Lehet egy csészealj alakú UFO is."

Mivel csak két dimenzójának arányát ismerjük pontosan elvileg lehetne csészealj alakú is. Ebben az esetben viszont a forgástengelye nem a várt helyen (a csésze közepén) lenne, ami egyértelmű az ellenséges űrhajó meghibásodásának jele. Az inváziónak annyi.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2017.11.25. 13:34:44

@PFreddy:

Dehogy annyi. A csészealj már bevégezte küldetését, hiszen az invázió már elkezdődött, így többé nincs rá szükség. Néhány évtized múlva még nagyobb űrhajók hozzák a lefagyasztott telepeseket. Természetesen már úton vannak, csak még nem fedeztük fel őket.

steery 2017.11.25. 18:47:49

@PFreddy: Igen, pont ezért vetettem föl a lehetőségét annak, hogy ez az objektum lehet akár egy sérült űrhajó roncsa is. Az űrhajókat ugyanis elég kemény anyagokból kell megépíteni ahhoz, hogy bírják a terhelést. Ezért ellenállóbbak egy meteorbecsapódással szemben, mint egy jégaszteroida vagy kőkupac.