A drámai cím mögött mindössze egy műhold, a Humanity Star pályafutásának végét kell érteni. Két hónappal ezelőtt nagy médiafigyelem kísérte a méretes diszkógömbre hasonlító műhold fellövését, amelynek egyetlen célja a Nap fényének a bolygónk felé való irányítása és ezzel egy mesterséges csillag létrehozása. Illetve csak volt, ugyanis az objektum a tervezett élettartamánál fél évvel korábban elégett a Föld légkörében.
Művészi elképzelés a Humanity Star-ról.
A Humanity Star sem távközlési-, sem pedig tudományos (neadjisten katonai) jelentősséggel nem bírt. A teljes eszköz mindössze egy egy méter magas, 76 fényvisszaverő panelból álló üreges gömb volt, amelyet a nyomonkövetése végett egy helyzetjelző műszerrel szereltek fel. Az egyszerű dizájn oka, hogy az új-zélandi Rocket Lab cég pusztán egy fényes, mesterséges csillagot kívánt Föld körüli pályára állítani, hogy az "egy fényes szimbólumként az égre vonzza az emberiség tekintetét".
Meg persze jó reklám is volt.
Peter Back, a Rocket Lab vezérigazgatója pózol a Humanity Star első modellje mellett.
A projekt természetesen sok kritikát kapott a csillagászok részéről, mivel a hasznos cél nélkül az objektum csak növeli a mesterséges fénypontok számát az éjszakai égbolton. Nem is kicsit, az eredeti PR-anyag ígérete szerint a Humanity Star az éjszakai égbolt egyik legfényesebb pontja lett volna; a projekt honlapján viszont csak pár másodperces felvillanásokat ígértek. A műhold relatíve alacsony pályája miatt a valóságban ez utóbbi történt: leginkább hajnal és napnyugta idején volt megfigyelhető az Iridium műholdakhoz hasonló rövid idejű felfényesedése; egy adott földrajzi helyről ráadásul heteket kellett erre várni. Habár az eredeti elképzelések szerint egészen ez év októberéig kellett volna kitartania a Humanity Star-nak, több megfigyelő is észlelte, ahogy az objektum hullócsillagként égett el a légkörben március 22-én. A Rocket Lab nem sokkal később jelentette be, hogy az észlelt objektum az ő műholdjuk volt és hogy a korai búcsú magaslégkör alulbecsült surlódása miatt következett be - kezdeményezésüket ennek ellenére sikeresnek ítélték.
A kevés megörökített észlelés egyike. A hosszabb expozíciós idő miatt a csillagok ívet húznak a felvételen, a mindössze néhány másodpercre felbukkanó Humanity Star viszont pontszerűnek tűnik.
Tény, hogy a Humanity Star legalább elérte az űrt és hetekig megfigyelhető is volt, ellentétben a tavalyi orosz kísérlettel, a Moszkvai Műszaki Egyetemen készített Mayak-kal. A több négyzetméteres, fényvisszaverő műanyagból készült oldallapokkal bíró gúla a tervek szerint egészen brutális, az Esthajnalcsillagnál (avagy a Vénusznál) százszor fényesebb fénypontot jelentett volna az éjszakai égen (más kalkulációk szerint ''csak'' elérte volna a Vénusz fényességét). A Mayak-ról az egyébként sikeres fellövése után sokáig nem lehetett hallani, míg végül a projekt vezetője elismerte, hogy a gúla-konstrukció nem nyílt ki a tervek szerint (talán szerencsére?).
Így nézett volna ki a Föld körül keringő Mayak.
Ha valakinek megjött a kedve mozgó mesterséges fénypontokra vadászni az égen, annak sem kell elkeserednie, ugyanis a rövid ideig felfényesedő Iridium-műholdak és a Nemzetközi Űrállomás (ISS) gyorsan mozgó fénypontja remek lehetőséget kínálnak ehhez. Felbukkanásukat alkalmazások és adatbázisok tucatjai jelzik előre, pl. a Heavens Above honlapja – az ISS megpillantására különösen jó lehetőség nyílik a következő napok kora esti óráiban.
Az ISS pozíciója Budapestről nézve, március 27-én 19:48-kor, a legnagyobb fényessége idején. A fénypont gyorsan fog mozogni és néhány perc alatt átszeli az égboltot.
