Csillagvizsgáló

Csillagképek: Kutyafalka

2018. április 04. - PFreddy

Valószínűleg mindenki nézett már fel az éjszakai égboltra ismert csillagképek után kutatva. Tiszta téli estéken a legfényes csillagok közel kör alakú alakzata vonzza elsősörben a tekintetünket: ez a Nagy Téli Hatszög – amit hét csillag alkot. A látszólagos ellentmondások folytatásaként még a tavaszi hónapok kora esti óráiban is teljes létszámban mefigyelhetőek horizont felé közeledő alakzat csillagai: legnyugatabbra az Aldebaran; magasan a Capella, illetve a Castor és a Pollux; a horizonthoz legközelebb a Rigel, dél-nyugat felé pedig a Procyon és a Szíriusz. Közülük most az utóbbi két csillagot és a hozzájuk tartozó konstellációkat vesszük sorba: a Kis és Nagy Kutyát.

hatszog.pngA Téli Hatszög csillagai. (Forrás: Stellarium)

A Kis Kutya, avagy a Canis Minor nem egy kimondottan komplikált csillagkép, ábrázolása mindössze két pontból és az őket összekötő egyenesből áll (és akkor ebbe tessék beleképzelni az ebet). A konstelláció területén természetesen jóval több csillag található, szabad szemmel azonban (pláne városi fények mellett) a legfényesebb Procyon-on kívül mást nem könnyű kiszúrni. A csillagképet két oldalról állatövi konstellációk, a Rák és az Ikrek határolják, a horizont felől pedig a kevésbé látványos, halvány csillagokból álló Egyszarvú. Mivel a Kis Kutya által lefedett viszonylag csekély égboltterület a Tejút (ahol gömbhalmazokat és galaxisokat nem találunk) közelében, de azt át nem fedve helyezkedik el (így a nyílthalmazok is ugrottak), így említésre méltó mélyég objektum nem található rajta.

cmin.pngA Kis Kutya konstelláció csillagai. (Forrás: Stellarium)

Több görög mitológia történet is kötődik a Kis Kutya eredetéhez, ezekben kivétel nélkül a Nagy Kutyával együtt vált csillagképpé. Az egyik ilyen történet szerint a Kis Kutya valójában egy róka volt Teumésszoszban, míg a Nagy Kutya a legendás vadász, Kephelosz társa volt a vadászatok során. Az eb hiába üldözte, nem érte utol a rókát – az örökös kergetőzésüknek végül az istenek vetettek véget, akik kővé változtatták a két állatot és az égre emelték őket. Egy másik, általánosan idézett történet szerint viszont a két konstelláció egy csapatban dolgozott és mindketten hűségesen követik az égbolton gazdájukat, a Vadászt, vagyis az Orion csillagképet.

dogs.pngA Kis és Nagy Kutya ábrázolása a Procyon és a Szíriusz körül. Láthatólag Nyúlra vagy Egyszarvúra vadásznak, bár Orion az egészből mit sem sejt. (Forrás: Stellarium)

A Téli Hatszög egyik csúcsát alkotó Procyon jelentése is ’’kisebbik kutyacsillag’’. Nem csak a konstelláció területén számít kiemelkedően fényesnek, de a hazánkból látható éjszakai égbolt ötödik legfényesebb csillaga is egyben. Ezt főként a Földhöz való közelségének köszönheti, tőlünk mért távolsága mindössze 11,4 fényév. A Procyon – a csillagok többségéhez hasonlóan – valójában nem is egy, hanem két csillag rendszere. Fényének jelentős része a Napunkhoz hasonló sárga törpecsillagból származik, amely körül egy maradványcsillag, ún. fehér törpe kering 41 éves periodicitással. Utóbbi elveszik a fő csillag fényében, de legnagyobb távolságuk idején (ez legutóbb 2009-ben volt) még a nagyobb amatőrtávcsövekkel is észlelhető volt a halványabb komponens.

geminds.jpgA Szíriusz (középen), a Procyion (tőle jobbra felfelé) és egy Geminida hullócsillag (fényes csík jobbra) egy lélegzetelállító felvételen. (Forrás:Alvin Wu)

A nagy testvér, azaz a Nagy Kutya égterület tekintetében is társa fölé nő, a konstellációt alkotó csillagok azonban öt kivételével nehezen észrevehetőek. Alfája, azaz legfényesebb csillaga a Szíriusz (avagy Sirius, továbbá ’’nagy kutyacsillag’’), mely egyben a legfényesebb csillag a Földről nézve. Egy távoli objektum látszólagos fényessége ugyanis nem csak a saját, abszolút fényességétől függ, hanem a megfigyelőtől (vagyis tőlünk) mért távolságától is. A Szíriusz pedig mindkét szempontból kiemelkedő; a Napnál 1,8-szor nagyobb, forró fehér csillag mindössze 8,7 fényévre található tőlünk. A Procyon-hoz hasonlóan a Szíriusz esetében is egy kettőscsillagról beszélünk, a társ pedig itt is egy fehér törpe – mégpedig az első felfedezett fehér törpe, melyet még 1845-ben (!) azonosítottak a társcsillagának mozgására gyakorolt gravitációs hatása révén.

cmaj.pngA Nagy Kutya konstelláció csillagai. (Forrás: Stellarium)

A Szíriusz kiemelkedő fényességége miatt tudománytörténeti szempontból is kiemelt jelentőségű objektum. A Nappal együtt történő kelése jelentette Egyiptomban a Nílus áradásának kezdetét, így az ókori civilizáció a teljes naptárukat a csillag látszólagos mozgásához igazították. Négyezer évvel ezelőtt mindez még július elejére esett (ma már a Föld precessziója miatt augusztusban van a csillag heliákus felkelése) a legnagyobb forróság idejére esett – innen ered a ’kánikula’ kifejezés is. A Szíriusz továbbá egyike annak a három saját névvel rendelkező csillagnak, amelyeknek az ó-görög neve terjedt el (a legtöbb nevezetes csillagot arab csillagászok nevezték el), jelentése ’perzselő’. A Nagy Kutya több fényes csillaga is önálló arab nevet érdemelt ki: ilyen pl. a Mirzam, azaz a Hírvivő, mivel közvetlenül a Szíriusz előtt kel fel a keleti horizonton vagy a Muliphein, a A kutya füle (ezt talán nem kell magyarázni).

sirius-heliacal-rising-3000bc_st.jpgA Szíriusz heliákus kelése, ahogy i.e. 3500-ban Kairo-ból kinézett. A Vénusz alatt, a piramisok mögött már felkelt a Nap. (Forrás: Stellarium)

A Nagy Kutya égbolton elfoglalt pozíciója jól egybeesik a Tejút sávjával, így területén számos nyílthalmaz található. Fényesség tekintetében kiemelkedik közülük a rendkívül fiatal, mindössze öt millió éves NGC 2362, becenevén a Kalózok Ékszere halmaz. Legfényesebb csillaga, a Tau Canis Majoris, amely jó megfigyelési körülmények mellett akár szabad szemmel is megpillantható – szokás Mexikói Ugrócsillagnak is hívni, mivel a halmaz többi, 50-60 halvány csillagához képest mozogni látszik. Hasonlóan látványos nyílthalmaz a Szíriusz közelében tanyázó M41 (becenevén Kis Méhkaptár), amely kb. két tucat fényesebb és nagyjából nyolcvan halványabb csillagot tartalmaz – mindez peidg már egy kisebb teleszkóppal is feltérképezhető.

ngc_2362.jpgA Kalóz Ékszer, azaz az NGC 2362 nyílthalmaz. (Forrás: J. W. Inman)

Ha tetszett a bejegyzés, látogass el a Csillagvizsgáló blog Facebook oldalára is, ahol napi rendszerességgel találhatsz látványos felvételeket, friss tudományos eredményeket és egyéb aktualitásokat.

A bejegyzés trackback címe:

https://csillagvizsgalo.blog.hu/api/trackback/id/tr8813804612

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

korxi 2018.04.16. 10:08:39

"ábrázolása mindössze két pontból és az őket összekötő egyenesből áll"

Ez mondjuk tényleg meredek, emlékszem, annak idején nekem is pont ez volt az az eset amikor megállapítottam hogy nem én vagyok a hibás, amiért a csillagalakzatokba nem tudom belelátni a hivatalos csillagképeket:)
süti beállítások módosítása