Csillagvizsgáló

Mars - Unalmunk a vörös bolygón

Kritika a Mars – Utunk a vörös bolygóra c. sorozatról

2016. december 29. - PFreddy

Ritkán kap akkora médiafigyelmet Magyarországon ismeretterjesztő műsor, mint amilyet a Mars – Utunk… c. National Geographic sorozat kapott. A felhajtás indokolt is volt a csatorna részéről, mert a sorozat koncepciója tényleg újdonságnak ígérkezett a maga nemében. Ráadásul a téma olyasvalami, ami bizonyosan szerves része lesz az emberiség közeljövőjének és egyszersmind megmozgatja mindenki fantáziáját: meghódítani egy új bolygót. Ezúttal valóban izgalmasnak (és hasznosnak!) ígérkezett egy Nat Geo produkció, a sikerhez pedig minden adva volt – így csak még bosszantóbb a bukása.

mars1_zpsxpu3dgb6.jpg

 

Ötvözni a fikciót az ismeretterjesztéssel közel sem új keletű gondolat a modern televíziózásban (lásd pl. Vikingek, Harley és a Davidson fiúk). Azonban tudományosan/történelmileg megalapozott fikciós történetet vegyíteni klasszikus dokumentarista elemekkel, tudományos nagyágyúk megszólaltatásával, látványos felvételekkel már sokkal egyedibb megközelítés. A Mars – Utunk… ugyanis két idősíkon zajlik. A játékidő nagyobbik része a 2030-as években játszódik, amely során a Marsra először leszálló és azt kolonizálni igyekvő legénység küldetését követhetjük nyomon. A felmerülő tudományos kérdéseknél vagy problémáknál azonban a sorozat visszaugrik 2016-ba, amikor is valós szakemberek igyekeznek megvilágítani az adott kérdéskört. Az alapkoncepció remek, első kézből kaphatunk tudományos ismeretterjesztő előadást, rengeteg konkrétummal, izgalmakkal teli körítéssel és lenyűgöző látványvilággal!

A gond csak az, hogy a Mars – Utunk… minden szempontból megbukik, sőt, nem is igazán próbálkozik.

A Mars végig ellenünk volt. Csak a hitünkbe kapaszkodhattunk.... ezért újra alászálltunk a sötétségbe. És fényt találtunk a sötétségben.

A történet önmagában még jó is lehetne, legalábbis az első évadban fellépő problémákban (landolás, marsi időjárás, energiakérdés stb.) és konfliktusokban (nemzetközi támogatás, új legénység beépítése) bőven lenne potenciál, azonban ezek kidolgozása és megoldása unalomba fullad. Az első rész rögtön kihagy egy nagy ziccert, amikor gyakorlatilag a Marsra való leszállásnál veszi fel a fonalat, kihagyva ezzel az űrutazás számos megválaszolandó kérdését. Lehetne mesélni a hosszú utazás és a bezártság pszichológiai hatásairól, a gondoson válogatott legénység csoportdinamikájáról, a szűkös ellátmányról, a sugárzás és a súlytalanság élettani hatásairól… Megannyi érdekes kérdés, főleg annak tükrében, hogy az epizód büdzséje miatt szegényesen festő űrhajó-belső láthatólag teljesen alkalmatlan bármiféle utazásra.

A sorozat később sem a problémák megoldásaira fókuszál, helyette drámával nyújtja el a játékidőt, még pedig a túlzott pátosszal teletűzdelt fajtából. A felvetett témák még érdekesek is lehetnének, azonban a forgatókönyvírók minden esetben túlzásokba esnek és a szituációk idegesítően hiteltelenné válnak. Visszatérő üzenete a sorozatnak, hogy a vörös bolygó meghódítása az emberiség közös '’kötelessége’', illetve, hogy ezen cél eléréséhez áldozatokat kell hoznunk, legyünk akár asztronauták vagy milliárdos cégvezérek. Szép és fontos gondolatok, de egyrészt öt epizódon keresztül ismétlik ezeket (hatból áll az évad), másrészt a pátosz még az ünnepélyesnek szánt pillanatokat is elrontja.

Az ikreknek állítólag egy agyuk van, de az a baj, hogy a szívük is közös és csak úgy választhatják szét, ha összetörik.

A szereplők szürkék és egysíkúak, hat epizód alatt jóformán alig tudunk meg róluk bármit is azon kívül, hogy mindegyikőjük makulátlan szakember, akik már eddig is nagy áldozatot hoztak azzal, hogy hátrahagyták a Földet, családot. gyereket (szobanövényt és kutyát!), továbbá bármikor hajlandóak kockára tenni az életüket is a küldetés sikeréért. Persze, ezek lennének az elsődleges szempontok egy jövőbeli Mars-misszió legénységének kiválasztásakor, de talán nem lenne elhanyagolandó az sem, hogy embereket és ne droidokat toborozzanak. A Nat Geo elképzlése szerint ugyanis így néz ki egy tudós, egymás között pedig úgy kommunikálnak, mint egy zs-kategóriás hollywoodi filmben:

 Olvastam a publikációit. A többiek is. Az alacsony hőmérsékletű szupravezető burkolatokról írt munkája lenyűgöző volt... Javier Delgado pedig már nagyon szeretne beszélni Önnel a hidroponikus keverékek foszforszintjéről.

Mindezt üdvözlés gyanánt. Jujj.

Ha valakit elsősorban az űrutazással, a planetológiával és a kolonizációval kapcsolatos tények és talányok érdekelnek, az megint csak csalódni fog, mert epizódonként jó, ha egy-egy konkrétum elhangzik (egy tudományos ismeretterjesztő műsorban!). A Mars sivatagos, de a mélyben van víz; vannak porviharok, amik nagyok; ja és a légkör ritka, érdemes vigyázni a nyomáskülönbséggel! Ennyi; a marsi gravitációról például szót se ejtenek, mert láthatólag annak bemutatására már nem futott a költségvetésből…

mars.jpg

Ezzel el is jutottunk a sorozat legnagyobb problémájához: a konkrétumok, tények és úgy egyáltalán, az ismeretanyag teljes hiányához. Művészet lehetett ennyire üres forgatókönyvet írni, de talán még nagyobb kihívás volt egy egész sor szakértő szövegét olyan valószínűtlen módon megvágni, hogy azokban véletlenül se forduljon elő semmiféle tudományos érdekesség. 

Pedig itt legalább hús-vér emberek, igazi szakmai nagyágyúk magyaráznak… leginkább arról, hogy mennyire fontos és egyben nehéz a Mars meghódítása. A témával hobbiszinten foglalkozó egyszerű néző pedig hiába vár újabb információkat, be kell érnie néhány neves helyszín látványával mint pl. a 39-es számú kilövőállás, a SpaceX főhadiszállása vagy pár, magyar forgatási helyszín.

Ha már SpaceX; meg kell említeni, hogy a sorozat mindkét idővonalán erősen érződik Elon Musk hatása és ideológiája. Az azonnali kolonizáció gondolata, a technológiai megvalósítás, a misszió nemzetközi volta és motivációs háttere – mind-mind pontosan visszaadja az Elon Musk által már régóta hirdetett irányvonalakat. A SpaceX vezérigazgatója persze maga is feltűnik a műsor hagyományos ismeretterjesztő részében, sőt, a jövőbeli fikciós karakterek között is. Mindez pedig már inkább kelti egy jól megkoreografált SpaceX-reklámfilm érzetét, semmint egy ízig-vérig ismeretterjesztő műsorét. Valószínűleg ez is kellett a sorozat tekintélyes költségvetéséhez (20 millió $-t költöttek az első évadra), de a szponzoráció ilyen formája a sorozat, sőt, az egész Nat Geo hitelességét teszi kérdésessé. 

2016110363055-olivier-martinez-as-ed.jpg

Összességében tehát ezer sebből vérzik a Mars – Utunk… sorozat. A szándék nemes, a koncepció jó, de ha valaki kiveszi egy bolygó meghódításából a tudományt, a technikát, a tervezést és az emberi tényezőt, akkor ott nem marad más csak üres pátosz és végtelen (vörös) sivatag. Pusztán ezekért pedig ne induljunk el a Marsra.

A bejegyzés trackback címe:

https://csillagvizsgalo.blog.hu/api/trackback/id/tr2312078785

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ljozsef 2016.12.30. 17:26:38

Szerintem ez az egész téma még korai, nagyon korai, az erről szóló sorozat is , ez még egy nagyon távoli történet. Lehet hogy valóban nem sikerült jóra az ismeretterjesztőnek szánt sorozat de a valóság alapja sem komoly . Ahhoz még nagyon sok mindent kell kitalálni, feltalálni hogy reális alapja legyen egy élettelen, távoli bolygó kolonizálásának. A föld körüli űrhajózás sem teljesen biztonságos, mind a kilövés, mind a visszatérés kockázatos manőver. Néhány hete ért a Marshoz az Orosz-európai szonda sikertelen leszállás lett a vége, korábban számtalan szonda járt hasonló módon. Tehát még egy ember nélküli szerkezetet sem tudunk biztonsággal eljuttatni oda és már emberes küldetést terveznénk? Persze lehet erről szó, majd úgy néhány száz év múlva, mikor már adott lesz minden megbízható technikai eszköz a feladathoz. Szakértők szerint nem csak a kis térben hosszan tartó utazás lesz probléma emberi oldalon, hanem az ott lét is, az sem lesz jobb, tágasabb, az első körökben utazóknak legalábbis. Állítólag az első, (és még ki tudja hányadik) telepeseknek csak oda szól majd a jegyük, vissza már nem. Vajon kik és miért vállalnák hogy a hátralevő életüket szűk inkubátorokban és szkafanderekben éljék le? Vajon meddig lesz nekik érdekes a sivár élettelen Mars látványa. Soha nem lélegezhetnek a szabadban, nem sétálhatnak vízpartokon, erdőkben, vagy havas tájakon. Azt is mondják a szakértők hogy teljesen önellátó rendszert kell ott létrehozni. Mi is kell ahhoz? Gyárak, vegyi üzemek, kórházak, bányák, és még ki tudja mi minden, ja és ott minden kültéri munka csak szkafanderben végezhető. Szerintem térjünk majd erre vissza úgy 2-3 száz év múlva. :-)

Hollandexxonvaldez 2016.12.30. 20:12:06

én legjobban azon pislogtam hogy a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Aulájában a dombormű előtt készült jópár felvétel :)

szie.hu/aula

Szarazinda 2016.12.30. 22:29:48

@Ljozsef: alapvetően egyetértek, bár azért, hogy technikailag mennyire vagyunk messze dolgoktól, erősen függ a politikai akarattól. Nem állítom, hogy a közeljövőben ember utazik oda, de a holdra 10 év alatt eljutottunk, egy olyan pontról, amikor még elég sok minden nem állt még rendelkezésre az odautazáshoz. Szóval, ha nyomnak bele sok pénzt, felgyorsítható a fejlődés.

Maga a sorozat nekem is óriási csalódás volt, Nick Cave zenéjét leszámítva. A karakterek tényleg iszonyú laposak voltak, ráadásul elkövették azt a szokásos sci-fi hibát, hogy a tudományterületükön a világ legjobb tudósai kivétel nélkül jóképű 40-es pasasok, vagy szexi 40-es nők. Véletlenül sem 70-es professzorok.

A színészi játék pedig tényleg csapnivaló. A koreai ikerpárt játszó csaj már konkrétan parodisztikus volt azzal a túljátszott komolyvagyokésszigorú nézésével. Mondjuk az ilyen marsos scifikben ezt az ázsiai vonalat is nagyon nyomatják mostanában, ezekkel a kínai hivatalosságokat képviselő rideg szépségekkel, ez is egy hülye panel lett.

DeMa 2016.12.31. 10:25:53

Nos ebben a cikkben jópár logikai buktató van, amikkel egyáltalán nem tudok egyetérteni.
Vegyük azt hogy:
'Az első rész rögtön kihagy egy nagy ziccert, amikor gyakorlatilag a Marsra való leszállásnál veszi fel a fonalat, kihagyva ezzel az űrutazás számos megválaszolandó kérdését.'
Íme a bizonyíték arra, hogy a sorozatot nem fél füllel kellett volna hallgatni, hanem teljes mértékben odafigyelni!
Ugyanis - nem később, mint - a második részben elhangzik rá egy válasz.
AZ ILYEN KÍSÉRLETEK JELENLEG IS FOLYNAK!
Így erre nem lehet tudományosan megalapozott választ adni.

PFreddy 2016.12.31. 10:48:13

@DeMa: Pontosan. Nem ismerjük még a helyes választ, de azért több ötletünk is van már ezekre a kérdésekre. Mivel a fikciós rész egy sci-fi, ezért egyáltalán nem lett volna helytelen letennie a voksát valamelyik utazási forgatókönyv mellett, és kitárgyalnia a témát. Tudományosan ettől még megalapozott lenne.

Ugyanezt egyébként el lehetne mondani a felszín alatti bázisról, az élet utáni keresésről, az energiaellátásról stb. Ha az általad leírt logika alapján válogatták volna ki a témákat, akkor igen rövid lenne a sorozat, mert a szükséges technológia töredékét tesztelték eddig valós marsi környezetben.

Szarazinda 2016.12.31. 15:34:39

@DeMa: csak kísérletek folynak, gyakorlatilag mindennel kapcsolatban, valahogy nem rémlik, hogy rutinszerűen küldenénk embereket a Marsra.

stim 2016.12.31. 20:05:50

a sorozat remek, mindenkinek tudom ajánlani. Főleg azok fogják nézni akiket érdekel és ők szerintem értékelni fogják. A sorozat oda-vossza ugrál 2016 és a masri expedíció dátuma között. A 2016-os dokumentumfilmszerű, a marsi rész értelemszerűen fikció.
A 2016-os rész azt mutatja, hogy hol tartunk most, milyen problémák merültek eddig fel amiket meg kell oldani. A film jól átgondolt akció hatását leti aminek az előzményei már itt vannak a jelenben.

Egyre több a science fiction film ahogy az űrutazás technológiailag elérhető közelségbe kerül és a téma az emberiség jövőképének homlokterében van. És ahogy a filmes technológiák is egyre profibb látványt tesznek lehetővé. Akit érdekel a sci-fi annak jó szórakozás lesz. Sci-fi, nem space fantasy.

stim 2016.12.31. 20:10:52

@Ljozsef: kedves József, úgy érzem az emberi jelenlét nem nehezíti hanem könnyíti a landolást mert a reakcióidő jelentősen csökken. A leszállást most emberek nélkül vagy távirányítással vagyis jelentős fáziskéséssel vagy automatikával lehet megoldani. Mindkettő vakrepülés bizonyos mértékig. Ha egy ember jelen van, a reakcióidő csökken. Hogy ez mikor valósul meg azt valóban nem lehet még tudni.

stim 2016.12.31. 20:20:51

csak a példa kedvéért. Ha a Föld-Mars távolságot egy információ kb 10 perc alatt teszi meg (csak tippelem) akkor egy leszálláskor ha irányítani szeretnék a landolást akkor egy felmerülő problémát ha földi távirányítással akarnak megoldani akkor először Mars-Föld távolság 10perc aztán reakcióidő itt a Földön majd Föld-Mars távolság újabb 10 perc. Ha egy ember ott helyben tudná irányítani a leszállást akkor nem kellene kb. 20 perccel korábbi helyzetre reagálni hanem csak a helyszínen lévő embernek a reakcióideje számítana.

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2017.01.02. 01:33:35

@stim: Az egyszerű távirányítás működőképtelensége már a Lunahod idején érezhetővé vált. Az űrhajós életben tartásához viszont óriási erőforrások kellenek. Maradna az eddigi félautomatikus vagy egy egyszer talán végre megoldható automatikus gépi kutatóeszköz alkalmazása, ami viszont alig ígér gyakorlati hasznot. Bár nekem az emberes "meghódítás" is fölöslegesnek tűnik. Ez az egész Mars-hajcihő, ez szerintem jól látszik mindenkinek, csak marketing. Egy képtelen ötlet, amely arra lehet jó, hogy azon belül később talán hasznosítható szerkentyűket és technikákat fejlesszenek ki, de ezért etetni kell a médiát és a támogatókat – azok ennyire ostoba emberek lennének talán? – egy gigantikus és látványos siker reményével. Sokszor tűnik úgy, hogy a NASA és a társcégek csak azért ígérgeti a Mars-utat, mert amíg befuccsol, a dolgozóknak addig is van munkája.

A Mars-utazás harminc éve húsz éven belül megvalósul. Most az amerikai Kongresszus leverte a húsz éves határkarót, egy ideig nehezebb lesz továbbtologatni.

Kurt úrfi teutonordikus vezértroll 2017.03.06. 06:15:49

Kicsit több mint kétévente van Mars-Föld együttállás. Tehát odarepülnek, két évig dekkolnak, majd vissza. Hogy az embereket ennyi ideig életben tartsák, ahhoz óriási mennyiségű felszerelés kell. Egyelőre ez még irreális.

PFreddy 2017.03.06. 08:32:37

@Kurt úrfi teutonordikus vezértroll: Nem egészen, ugyanis az indítási ablakok határai nem élesek. A legkényelmesebb forgatókönyv szerint a 220-240 napos odaút után csak nem két hetük lenne az asztronautáknak a Marson, mielőtt hasonló hosszú visszaút várna rájuk.

Plussz, bármikor el lehet indulni a Marsra vagy vissza a Földre, pályaállástól függetlenül - csak jóval több üzemanyag kell hozzá, ezért jóval többe is kerülne egy optimálistól eltérő út.