Nyilvánosságra hoztak az USA 2018-as előzetes költségvetési tervezetét, amely tartalmazza az amerikai űrkutatási hivatal, azaz a NASA büdzséjét is. Ez alapján a NASA jövőre 19,1 milliárd dollárból gazdálkodhat, amely ugyan csak 0,8%-os visszaesés 2017-hez képest, viszont a pénz jelentős része a későbbi Mars misszió előkészítésére megy el. “Hogy megmaradjon a NASA tudományos portfóliójának egyensúlya és rugalmassága”, két nagyobb és számos kisebb programot töröltek a jövőbeli tervek közül – nézzük, mikről kell lemondania a tudományos közéletnek.

Ilyen sem lesz egyhamar: leszállóegység az Europán. (Forrás: NASA/JPL-CalTech)

A legnagyobb érvágás egy olyan missziót érint, amely mindenki fantáziáját megmozgatja: a Jupiter Europa holdjának közelebbi vizsgálata. Szerencsére az Europa Clipper szonda finanszírozása, amely a jeges holdat fogja orbitális pályáról vizsgálni, továbbra is biztosítva van, azonban törölték a tervek közül ''útitársát'', az élet nyomai után kutató leszállóegységet. Az Europáról tudni kell, hogy jeges, fagyott felszíne alatt szinte minden kétséget kizáróan nagy mennyiségű víz található; hogy pontosan mennyi, azt modellje válogatja, de bizonyosan több, mint amennyit a Földünk óceánjai tartalmaznak! Az égitest ugyanis belső hőtermeléssel bír, ezzel megolvasztja az alsó jégréteket akár 100 km-es vastagságban. Ahol pedig folyékony víz van, ott élet is lehet – de legalábbis érdemes körbenézni az ilyen helyeken.

 Az Europa hold a látható fény tartományában. A hosszú barázdák a felszíni jégréteg töredezettségét mutatják. (Forrás: NASA/JPL-CalTech)

Az Europa Clipper űrszonda várhatóan a 2020-as évek első felében fog útnak indulni a Jupiter rendszere felé. Habár fő célpontja az Europa lesz, nem a hold, hanem annak bolygója körül fog pályára állni, így ugyanis kevesebb időt kell a Jupiter erős mágneses terében (és az azzal járó nagy energiájú részecskezáporban) töltenie. Az Europát 45 közeli elhaladás során fogja vizsgálni, 25-2500 km-es távolságból. A berendezései révén fel fogja térképezni a hold teljes felszínének ~90%-át ötven méteres felbontással, meg fogja tudni állapítani a felszínt borító jég vastagságát (ez hozzátevőlegesen 1-50 km-es lehet), valamint a feltörő jéggejzírekből is mintát fog venni - mindezt két milliárd dollárból. A leszállóegység (amely még a keresztelőjét sem érte meg) tömeg- és Raman-spektrométerével pedig közvetlenül tudta volna mérni a felszíni jég összetételét, a sugárzási viszonyokat és az esetleges (vagy egykori) élet közvetett nyomai után kutatott volna. Ez további egy milliárd dollárral növelte növelte volna misszió költségeit.

Az Europa Clipper a Jupiter körül fog keringeni, de rendszeresen az Europa mellett halad majd el, minden alkalommal más irányban és magasságban. (Forrás: NASA/JPL-CalTech)

A másik nagy hiányzó a NASA jövőbeli missziói közül az Asteroid Redirect Mission, amelynek keretében egy földsúroló aszteroidáról (a legtöbbször a 400 méter átmérőjű 2008 EV5 jelű objektumot hozták fel példának) ''kapna fel'' a szonda egy néhány (kb. 2-10) méter átmérőjű sziklát. A továbbiakban a szonda a zsákmányát Hold körüli pályára állítaná, ahol később emberes missziók tehetnének látogatást. Ezzel lehetővé válna egy aszteroida anyagából való közvetlen mintavétel, ami nem csak tudományos szempontból, de pl. a későbbi űrbányászati tervek miatt is fontos fegyvertény lenne, ráadásul értékes tapasztalatokra tehetnénk szert az aszteroidák eltérítését illetően (ami lássuk be, egyszer még jól jöhet). Mindezeken felül űrhajósokkal lehetne tesztelni egy aszteroida megközelítését és a rajta való landolást is. Habár ez utóbbi egyszerűnek tűnhet, közel sem triviális feladat, tekintve, hogy a súlytalanság állapotában a legkisebb lökéstől is visszapattanna emberünk (vagy szondánk, lásd a Philae esete az üstökösmaggal) a felszínről. Az eredetileg 2021-re tervezett küldetés lemondásával 1,4 milliárd dollárt spórolt a költségvetés.

Elképzelt misszió a befogott aszteroidán. (Forrás: NASA/JPL-CalTech)

Ezen két misszió mellett további négy mérőeszköz költségeit húztak ki a listáról. A Deep Space Climate Observatory (DSCOVR) legalább a fellövésig eljutott 2015 februárjában, azóta pedig a Nap-Föld rendszer L1 Lagrange-pontja körül kering. Fő feladata a napkitörések, illetve az ebből származó nagy energiájú töltött részecskék földi légkörrel való kölcsönhatásának megfigyelése. Szintén bolygónk légkörét monitorozta volna a Plankton, Aerosol, Cloud, ocean Ecosystem (PACE) szonda Föld körüli pályáról, valamint segítségével – ahogy a neve is mutatja – az óceánok nagyléptékű fizikai és ökológiai változásai is nyomon követhető lenne. Az Orbiting Carbon Observatory-3 (OCO-3) és a Climate Absolute Radiance and Refractivity Observatory (CLARREO) műszereket a Nemzetközi Űrállomásra tervezték, ahonnan a globális felmelegedéssel kapcsolatos kritikus jellemzőket (légköri szén-dioxid tartalom, valamint az atmoszféra hőmérséklete, besugárzása, reflexiója stb.) lehetett volna mérni a jobb klimatikus modellek reményében (de valószínűleg úgy voltak vele, hogy amiben nem hiszünk, azt ne is kutassuk…).

A NASA nem csak az űrrel foglalkozik, bolygónkat is figyeli. Többek között a légkör szén-dioxid tartalmát, amely az utóbbi hatvan év mérési adatai alapján rohamosan emelkedik. (Forrás: NASA/JPL-CalTech)

Már a bejegyzés egészében fellelhető feltételes módok számából is látható, hogy komoly lemondásokra kényszerült a NASA. Az egész azonban felfogható egy erős kompromisszumként is annak érdekében, hogy az űrügynökség Mars missziója belátható időn belül embert tudjon küldeni a vörös bolygóra. Azt is fontos megjegyezni, hogy mindez csak egy költségvetési tervezet, így a későbbi kongresszusi vitákat követően még szert tehet a NASA némi plussz forrásra. Erre azonban senki ne fogadjon nagy tételben.