Csillagvizsgáló

A szupermasszív fekete lyuk, amely fogta magát és lelépett

2017. március 27. - PFreddy

Régóta ismert tény, hogy galaxisunk, a Tejútrendszer közepén egy szupermasszív, a Napunknál négy milliószor nagyobb tömegű fekete lyuk található. Ez még csak nem is számít kirívónak, úgy tűnik legalábbis minden óriásgalaxis rendelkezik egy gigászi monstrummal a centrumában. Olyanra viszont, amilyet most találtak, még nem volt példa: a fekete lyuk valami úton módon elvándorolt a helyéről.

agn.pngMűvészi elképzelés egy fekete lyukról és a körülötte lévő akkréciós korongról. Habár a fekete lyukból nem láthatunk semmit, a körülötte lévő gáz- és poranyagra gyakorolt hatása igen látványos tud lenni.

A fekete lyuk – definíció szerint – a téridő olyan tartománya, ahonnan az erős gravitáció miatt semmi, még a fény sem tud elszökni. A gravitációs potenciált a tömeg kelti, a távolsággal fordított arányban csökken, így következik, hogy ezekben az esetekben nagy tömegnek kell relatíve kis térben összesűrűsödnie. A fekete lyuk létezését teát nem pusztán a tömege, hanem a kompaktsága határozza meg. A nagy tömegű csillagok, amelyek életüket szupernóvarobbanásokként fejezik be, tipikusan 5-30 naptömegű (ez mostantól a tömegmértékegységünk) fekete lyukat hagynak maguk után, amelyek mindössze néhány tízkilométeresek. Léteznek azonban ettől jóval masszívabb fekete lyukak is, a milliós (vagy milliárdos) naptömegekről már nem is beszélve. Ez utóbbiak eredete még messzemenőleg nem tisztázott. Habár a fekete lyukak összeolvadhatnak, amikor közel kerülnek egymáshoz, az ilyen jellegű tömegszerzés lassú folyamat és Ősrobbanás óta eltelt idő közel sem lenne elég egy szupermasszív fekete lyuk (SMBH) kialakulásához.

sgra.pngA Tejútrendszer központi régiója és a Sgr A* a röntgen tartományban. (Forrás: NASA/CXC/Stanford/I. Zhuravleva et al.)

Az egyik ilyen SMBH éppen itt ücsörög a mi galaxisunk közepén, mint pók a hálójában, tőlünk mindössze 25.000 fényévnyire. Az elméleti jóslatok után 1974-ben találták meg az első közvetett bizonyítékot a létezésére (másfélét nem is lehet…), amikor erős, kompakt rádióforrást azonosítottak a Nyilas csillagkép, épp galaxisunk kiszélesedő, központi régiójában, az ún. bulge-ban (magyarul központi dudor, a spirálgalaxisunk kiszélesedő része). A szinkrotron sugárzás nagy sűrűségű anyagra utalt, ami a fekete lyuk közvetlen környezetében lévő, illetve abba belehulló forró gázból származhatott. A Sgr A*-ra keresztelt objektum mibenlétére a csak a kétezres években találtak mindent eldöntő bizonyítékot. Hét éven keresztül figyelték meg rádiótartományban a Sgr A* körül keringő sűrű csillagpopulációjának mozgását. A csillagok pályaadataiból pedig számítható volt a központi objektum paraméterei: nagyjából négymillió naptömeg, 12 millió km-es sugarú (ez a Napnak 17-szerese) tartományon belül. Ez nem lehet más, csak egy fekete lyuk.

galactic_centre_orbits_svg.pngA Tejútrendszer centrumában lévő fekete lyuk körül keringő csillagok pályái; összehasonlításul a Naprendszer külső régiójában található Sedna kisbolygó pályája (jobb alsó sarok). (Forrás: Wikipedia/szócikk: Sgr A*)

És ez csak a jéghegy csúcsa, az elfogadott tudományos kép szerint minden nagyobbacska galaxis rendelkezik egy-egy ilyen SMBH-val. A közeliek esetében (Androméda-köd, M32 stb.) a galaxisok csillag- és gázanyagának sebességét tudjuk mérni, amely a centrumhoz közeledve a távolsággal fordítottan arányos növekedést mutat, tehát valószínűsíthető ott egy nagy tömegű központi objektum (vajon mi is lehetne?). A távolabbi galaxisoknál mindez már kimérhetetlen egyedig objektumokra, viszont a teljes galaxis sebességdiszperziója (a sebességértékek eloszlása) még meghatározható pl. spektrumvonalak kiszélesedéséből. Ez pedig, mint a Lokális Halmaz közeli galaxisai megmutatták a számunkra, remekül korrelál a központi fekete lyuk tömegével.

Más a helyzet az ún. aktív galaxismagokkal (active galactic nuclei, röviden AGN), amelyek extrém módon fényesek az elektromágneses spektrum bizonyos vagy akár teljes tartományában. Bár típusuktól és a rálátási szögtől függően az AGN-ek igen változatosak lehetnek, közös pontjuk, hogy a központi, SMBH által keltett nagyenergiájú folyamatokat (pl. jet-szerű kilövellés, akkréciós korong sugárzása stb.) figyelhetjük meg, akár több milliárd fényéves távolságokból. Fényesség tekintetében közülük is kiemelkednek a kvazárok (quasi-stellar object), azaz a csillagszerű AGN-ek, amelyek luminozitása nagyságrendileg 1040 W, nagyságrendileg úgy a Tejútrendszerünk teljes fénykibocsátásának ezerszerese.

black_hole_spin.jpgMűvészi elképzelés egy aktív galaxismagról: a fekete lyuk körüli akkréciós korong anyaga ráhull a fekete lyukra, egy része viszont nem ér el odáig, hanem jet-ként kilövődik.

A fenti eszmefuttatásokból egyszerűen összeollózható, hogy a szupermasszív fekete lyukak a galaxisok centrumában találhatóak, az AGN-ek forrásai ezek az óriási fekete lyukak, a kvazár pedig egy AGN; így, ha látunk egy kvazárt, annak illene galaxisa közepén trónolnia. Ezen bejegyzés címszereplője, a 3C186 jelű galaxis kvazárját azonban ez láthatóan hidegen hagyja.

3c186.pngA 3C186 katalógusjelű galaxis (szaggatott vonallal övezve) és a benne látványosan világító, csillagszerű kvazár. Jól láthatóan nem ott van, ahol lennie kellene. (Forrás: NASA, ESA, and M. Chiaberge)

A fenti kvazár, amelyet a Hubble űrtávcső felvételén azonosították és tőlünk nyolc milliárd fényévnyire található, jól láthatóan eltolódott a galaxisa centrumához képest. Habár korábban is azonosítani véltek ehhez hasonló, a szaknyelvben is ’rogue’-nak  (renegát, zsivány…, nem irigylem a legutóbbi Star Wars film hazai forgalmazóját) hívott fekete lyukakat, de ennyire egyértelmű esettel még nem volt dolgunk. A 3C186-t a földfelszíni- és űrtávcsöves megfigyelések útján a röntgentől egészen az infravörösig minden tartományban vizsgálták, meghatározva ezzel az AGN fényességét, energiaeloszlását, valamint a színképét. Az adatokból meghatározhatóvá vált a nem-is-annyira-központi fekete lyuk tömege (1 milliárd naptömeg, de most nem is ez a lényeg), valamint, hogy már 35.000 fényévre jár a centrumtól és még most is 7,6 millió km/h-s sebességgel távolodik tőle. Nagyjából 20 millió év múlva a kvazár teljesen elhagyja a 3C186-t és az intergalatikus térben indul hosszú utazásra.

Természetesen adódik a kérdés, miféle erőhatás lőtte ki a helyéről ezt a roppant tömeget? (Aki szereti a NatGeo-s dokumentumfilmek szemléltetésmódját, annak elárulom, hogy a számítások szerint 100 millió szupernóvarobbanás együttes energiája kellene ehhez. Na most már világos, ugye?)

A magyarázat egészen meglepő és frappáns, a kulcs pedig a gravitációs hullámok. Amikor két galaxis összeolvad (ez elég ’’gyakori’’, a Tejútrendszer is rohan az Androméda-galaxis karjaiba), nem csak a gáz- és csillag anyaguk alkot együttesen egy új, nagyobb galaxist, hanem a központi fekte lyukak is összeolvadnak némi egymásba-spirálozódás után. Ezen ’’násztánc’’ közben gravitációs hullámokat keltenek, legerősebben közvetlenül az összeolvadás pillanatában (az utóbbi másfél évben detektált két gravitációs hullám éppen ilyen összeolvad eredményeként jött létre). Ha azonban a két fekete lyuk jelentősen különbözik tömegük vagy forgásuk tekintetében, akkor jelentős aszimmetria léphet fel és a frissen keltett gravitációs hullámok az egyik irányban sokkal erősebbek lesznek. Ez azt eredményezi, hogy az összeolvadás pillanatában a frissen keletkezett szupermasszív fekete lyuk kapásból egy jókora lökést kap a gravitációs hullámoktól és óriási sebességre tesz szert.

gw.pngMűvészi elképzelés a gravitációs hullámokról. A két kompakt, nagy tömegű test egymásba spirálozódik, miközben a téridőt befolyásoló hullámokat keltenek.

Az izgalmas felfedezés tehát adott, van rá egy még lenyűgözőbb magyarázat, de természetesen a munka még nem ért véget. A kutatók a következő közben az Atacama Larga Millimeter Array-t állítják rá a szökésben lévő kvazárra és galaxisára, hogy minél több megfigyelési bizonyítékkal támaszthassák alá elméletüket.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://csillagvizsgalo.blog.hu/api/trackback/id/tr4212373581

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

padisah · http://www.kozvetlen-allasok.hu 2017.03.28. 08:16:56

szerintem egy fekete lyuk nem lehet gömb alakú, hanem csak egy lapos korong lehet, tehát a 'művészi' ábrázolások képe kissé csalóka

az oka az, hogy ennek is mint minden égitestnek meg kell őriznie a perdületét, és ahogy zsugorodik a felszínére ható gravitációs erőtől, ehhez egyre gyorsabb forgás kell

a gyors pörgéstől pedig az égitest lapult lesz, ebben az extrém esetben lényegében nulla tengelyirányú kiterjedéssel, és nagyjából fénysebességgel köröző korong-gyűrűkkel, vagy lehet hogy csak egy gyűrűvel

azon is elgondolkoztam, hogy ha egy ilyen égitestnek valamiért van villamos töltése, pl megszöktek az elektronok a létrejöttekor és proton többlet van az anyagában, akkor ez a fénysebességgel keringés egy iszonyatosan erős mágneses teret képezne

kommentes nikk 2017.03.28. 09:27:40

De jó blog, azonnal feliratkoztam!

Kelly és a szexi dög 2017.03.28. 09:49:07

aszongya a padszomszédom, hogy a Föld a Nap által meghajlított térben végez egyenes vonalú egyenletes mozgást, wazze, ezt sem hiszem el, nemhogy gravitációs hullámok által kihajított fekete lyuk elméletét....

shilling4shillings 2017.03.28. 10:18:59

@padisah: A fekete lyukból csak az eseményhorizont "látható", az pedig nem egy felszín.

padisah · http://www.kozvetlen-allasok.hu 2017.03.28. 10:34:52

@Serrin + @kommentes nick: rádumáltatok :)

Szalay Miklós 2017.03.28. 10:36:07

Mint ahogy az űrszondákat gyorsítják a bolygókkal, nem? (Bár ott nem emlegetünk gravitációs "hullámokat".)

+ Apropó, fekete lyukak, itt egy egész érthető összefoglaló a relativitáselméletről:

egyvilag.hu/temak.shtml#temaid023

(A legfelső sor a kép tetején, "Relativitáselmélet". Az írás doc és pdf formátumban tölthető le. Ez egyébként egy nagyobb mű egy darabja, mely megpróbálja módszeresen, de azért érthetően elmagyarázni, hogyan működik a világ.)

padisah · http://www.kozvetlen-allasok.hu 2017.03.28. 10:39:27

@shilling4shillings: a 'felszínt' úgy értettem ahol az a tömeg a térben van, amire hat a gravitáció
ha erre a 'felszínre' nem hat más irányú erő, csak a gravitáció, akkor az zuhan... folyamatosan zuhan önmagába

vagy nem, mert annyira felpörög, és a kerületi sebessége kb a fénysebességgel azonos, hogy az ellentart a gravitációnak

vagy egyik sem, hanem egy 'végtelen hosszú' spirális pályán zuhan az anyag a lyukba, fénysebesség közelébe gyorsulva

a másik dolog ami az ábrázolásról hiányzik, hogy a lyuknak ugyan nem lehetne felszínt rajzolni, de az nem simán kitakarja a hátteret, hanem meghajlítja fényt mint egy lencse, az viszont nagyon is látható lenne

2017.03.28. 10:57:58

Tudományoskodó okoskodás, mese habbal.

holland2011 2017.03.28. 11:11:42

Valamit nem értek. Ha a jelenleg látott kép szerint 20 millió év múlva lép ki a galaxisából a kvazár, és 8 milliárd fényévnyire van, akkor már rég elhagyta azt, nem?

Alauda Arvensis 2017.03.28. 11:24:29

holland2011 persze, adatok viszont csak a 8 milliárd évvel ezelőtti állapotról vannak ,szóval arról lehet egyedül beszélni.

na4 2017.03.28. 11:52:29

@padisah: Igen, és ha jól tudom éppen ez a nagyon erős elektromágneses tér hozza létre a forgás síkjára merőleges jet kilövést.

DocBulywood 2017.03.28. 11:56:19

Remek a blogod! Köszönöm, h érthetően, szakzsargontól mentesen fogalmazol.

Egy kis felvilágosítást kérek szépen! Szóval ugye jelenleg úgy tudjuk, h a fekete lyukba eső anyag a "maghoz" tapad. Tegyük fel, h egy szilárd test esik bele, mondjuk egy nagyobb meteor.

Mi lesz a meteor anyagával? Mi lesz például a jéggé fagyott vízzel? Ugyanis a folyadékok összenyomhatatlanok, tehát amikor a magra tapadnak... akkor mi lesz a vízmolekulákkal? Szétszakadnak?

Mi lesz a szilárd anyaggal, pl a fémmel? Elpárolog?

Azért kérdezem, mert többek között nem értem: ha mindent elnyel a fekete lyuk, akkor a belé esett anyag milyen változáson megy keresztül? Ha hozzátapad, és ugye óriási a gravitációs tér, akkor mintegy héjként rálapul a belső magra? Tudja hizlalni ezt a belső magot? Meddig?

És egyenletesen oszlik el a belső mag felületén a "kívülről" beesett anyag?

Hogyan változik a beesett anyag szerkezete? Például, ha a szénvegyületet nézzük, ugye a gyémánt térközepes szerkezetű, tehát a szénatomok közelebb kerülnek egymáshoz? Létezik ilyen roppant erő, ami a szénatomok közötti távolságot is képes csökkenteni?

Bocs a sok kérdésért, de érdekel és teljesen laikus vagyok ebben a témában is.

ver@s kan-tár 2017.03.28. 12:15:01

PFreddy – Az illusztrációk láttán, meg visszagondolva Naprendszerünk sémaábrázolására, mármint az ekliptikára, szóval hogy a legtöbb bolygó ehhez a (képzelt) síkhoz közel eső pályán kering, kérdésem: miért, hogy a bolygók itt, és az anyag a fekete lyukak körül (akkréciós korong) tányérszerűen kávázzák körül a központi testet? Miért nem gömbhéjszerűen tapadnak rá, mint azt az elektronok pályaábrázolása vetíti elénk, ahogy a mag körül róják köreiket, de véletlenül sem egy síkban? Talán más fizikai elvek, eltérő spinek határozzák meg a részecskék, és másfélék a testek körüli tömegvonzás karakterisztikáját? Miért korong, miért nem héj: végtére is anyag a fekete lyukhoz nem csak egy meghatározott síkban érkezik/érkezhet, ez még a véletlenszerűség elve szerint sem passzol. E tekintetben kérek felvilágosítást, magyarázatot.

Alauda Arvensis 2017.03.28. 12:24:14

Az eseményhorizonton belül nincs belső "mag" abban az értelemben ahogy elképzeled a leírásod alapján, az anyagot az irtóztató árapályerőkteljesen megnyújtják, szétszakítják atomi szinten is, illetve quarkok szintjén is. A fekete lyukak belsejében a klasszikus fizika tér és időszemléletével együtt az anyag olyan formái is elveszítik az értelmüket amiket példaként leírtál és a kvantumgravitáció veszi át az uralmat... ezért szokták szemléletesen úgy leírni a "magot" mint téridőhabot. Igazából még fekete lyuk sem kell hozzá, egy neutroncsillag belsejében sem marad az anyagból semmi olyan formában ahogy ismerjük, sem a jéggé fagyott vízből, sem a fémekből, sem gyémántból hiszen az irtóztató degenerált nyomás alatt az elektronok és a protonok szorosan "egymáshoztapadó" neutronokká egyesülnek. (ahogy szemléletesen le szokták írni egy merőkanálnyi anyag ebből egy hegységrendszer tömegével vetekszik). A folyadékok összenyomhatatlanságának ezen a nyomáson már nincs sok jelentősége.

Kurt úrfi teutonordikus vezértroll 2017.03.28. 15:18:37

A poszt nagyon klassz. Egy trollhoz méltó kérdés. Az impulzus megmaradás törvényének megmaradására van törvény? :-))

John Doe3 2017.03.28. 16:02:36

Két megjegyzés: megadhattad volna az AGN feloldását (aktív galaxismag?); továbbá, hogy az 1040 W nyilván 10^40 W akar lenni.

PFreddy 2017.03.28. 18:20:43

@John Doe3: Mea culpa, javítva. Köszönet!

PFreddy 2017.03.28. 18:23:59

@Kurt úrfi teutonordikus vezértroll: Majd megkérdem egy jogász ismerősömet.

PFreddy 2017.03.28. 18:47:33

@ver@s kan-tár: A perdület (manapság is így hívják manapság a fizika oktatásban az angular momentum-ot?) az ok. Minden részecske, amely forog, rendelkezik perdülettel és ez a lendülethez hasonló konzerválódik egy zárt rendszerben. Így a gázfelhő is, amelyből a Naprendszerünk is létrejött, rendelkezett egy eredő (vagy össz-)perdülettel. Ahogy ez a gázfelhő elkezdett összehúzódni, egyre kisebb sugarú gázfelhőben maradt meg ugyanaz a kezdeti perdület -> egyre gyorsabban forgott ezért a gázfelhő -> egyre nagyobb volt a forgástengelyre merőleges centrifugális erő. Ez utóbbi erő érhető tetten pl. egy kanyarodó autóban, amikor a kanyarból kifelé ható erőt érzünk hatni magunkra.

Miközben az egész felhő egy pontba igyekszik összezuhanni a gravitáció miatt, a centrifugális erő a forgási tengelyre merőleges egyre jobban húzza szét az egészet. A két hatás eredménye egy korong (avagy diszk) lesz.

Az alábbi linken hosszabban és alaposabban is leírják mindezt, a második ábra egész jól szemlélteti amit itt összehadováltam.

www.pas.rochester.edu/~blackman/ast104/nebular.html

PFreddy 2017.03.28. 18:56:03

@DocBulywood: Ahogy Alauda Arvensis kolléga is taglalta, egészen más szemlélettel kell tekintenünk a fekete lyukba hulló anyagra, mint tennénk azt bármely más objektum esetében. Konkrétan, nem tudunk róla semmit. Mi csak a külső hatásai útján érzékelhetjük a tömegét (a gravitációja miatt), a forgását (az ráhulló, de még éppen nem elnyelt anyag pályája alapján) és az elektromos töltését (elvileg. de ez kimutathatatlan vagy nincs is). Minden más információ, pl. anyagi minőség, tömegeloszlás stb. elvész. És a legszebb az egészben, hogy mindezt, jelenlegi tudásunk alapján nem is vizsgálhatjuk, mert ezek már az eseményhorizonton túl történnek. Lehetséges az is, hogy az anyag csak egy másik formájában van jelen, amit nem ismerünk (mint ahogy a neutroncsillagokban is mindenből neutron lesz).

PFreddy 2017.03.28. 19:00:18

@padisah: Valóban működhet lencseként, de ahhoz kell is VALAMIT lencséznie, pl. egy háttérgalaxist, ami pont egy irányba esik vele. Viszont még ekkor sem tűnik el a ''fekete gömböc'', mert a lencsézett fén az esemény horizonton mentén jelenik meg.

Itt van is egy klassz animáció minderről:

upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/d/d6/BlackHole_Lensing.gif/290px-BlackHole_Lensing.gif

Kurt úrfi teutonordikus vezértroll 2017.03.28. 19:09:51

@PFreddy: A gondom az, hogy ha kilökődik, akkor mi van az impulzus megmaradással? A gravitációs hullámok rendelkeznek impulzussal? Egymáskörül keringő csillagok csak impulzus momentummal rendelkeznek, ha összeolvadnak honnan keletkezik az impulzus? Hol az ellenhatás? Csak a gravitációs hullámoknak lehet ebben az esetben impulzusuk, akkor azonban tömeggel vagy energiával (az is tömeg) kell rendelkezniük. Ez O.K. Hiszen az időben változó gravitációs erőtér nyilván hordoz energiát. Akkor viszont a gravitációs hullámok energiát, ezáltal tömeget visznek el az egymás körül keringő fekete lyukaktól, ami azok tömegének csökkenésével jár. Ami viszont a fekete lyukak megsemmisülésével jár ha tömegük a fekete lyuk kritikus tömege alá csökken.

PFreddy 2017.03.28. 19:36:20

@Kurt úrfi teutonordikus vezértroll: Jó eszmefuttatás.

A gravitációs hullámok a téridő rezgései (pontosabban azok tovaterjedése), mint ilyenek, nem rendelkeznek impulzussal. Viszont jól látod, valahonnét az általuk közvetített energiának jönnie kell, mert akármennyire is nem írható le a rendszer a klasszikus közelítésekkel, az energiamegmaradás továbbra is játszik.

A kutya ott van elásva, hogy a két fekte lyuk együttes tömege nagyobb, mint az eredményül kapotté (akárcsak részecskék fúziójánál). Ezt ki is mérték már az első gravhullám detektálásnál, ott emlékeim szerint ~2 naptömeg "tűnt el" gravhullámok formájában. De hát azok a fekete lyukak kispályások voltak az SMBH-khoz képest.

Vizilabda 2017.03.28. 20:13:49

Ez a Stephen Hawking, Einstein bokájáig nem ér fel.

Kurt úrfi teutonordikus vezértroll 2017.03.29. 07:56:30

@PFreddy: O.K. A gravhullámok formájában van 2 napnyi energia. Ez magyarázza a feketelyuk mozgási energiáját. hiszen az a sebesség, meg az a tömeg simán lehet két napnyi anyag energiává alakulása. De ha az energia megmaradást elfogadjuk, főképp úgy hogy a klasszikus E=1/2*m*v^2 alkalmazzuk (mert most azt tesszük) akkor az I=m*v-t is kell alkalmaznunk. Hol az ellenirányú impulzussal rendelkező akármicsoda?

PFreddy 2017.03.29. 09:13:41

@Kurt úrfi teutonordikus vezértroll: Ha most szigorúan a klasszikus mechanikai megközelítéshez ragaszkodunk (jujj), akkor nem látok ellentmondást: 1es számú számú SMBH szembe halad 2es számú SMBH-val, ütköznek, elveszik delta_m tömeg, erre az impulzusmegmaradás:
m1*v1 - m2*v2 = (m1 + m2 - delta_m) * v3

Mintha két frontálisan ütköző (ezért a kivonás) ütköző játékautó közül a nagyobb lendületű (1) eltolná a másikat (2). Ebben a képben az egyeten egzotikus dolog az mozgási energiaátadás mikéntje, magyarán hogy a tömeg először gravhullámmá alakul és az ad valami úton módon lökést a frissen keletkeztt (3) SMBH-nak.

De ez csak okoskodás a részemről, én magam nem vagyok a téma szakértője. Lehet, hogy nem érvényesül pl. a zárt rendszer feltétele. Ha lesz lehetőségem, rákérdezek egy kollégámnál, aki járatosabb a fekete lyukak összeolvadásában.

Voznyák Pista2 2017.03.29. 09:17:10

Ilyen komoly energia felszabadulás nyomán tömeget is kéne veszítenie a rendszernek nem ?

PFreddy 2017.03.29. 09:31:25

@Voznyák Pista2: Igen, éppen ezt taglaltuk az előző hozzászólásokban.

A gravhullámok első detektálásánál egy 30 és egy 35 naptömegű fekete lyuk olvadt össze, amelyből lett egy 62 naptömegű, a maradék háromból lett energiát pedig a gravhullámok szállították el. Hasonló a helyzet itt is, csak az eredmányül kapott SMBH közel egymilliárd naptömegű - így nyilván a tömegvesztés is jóval nagyobb.

dr. mesterséges színezék 2017.03.29. 09:36:17

@Szalay Miklós:

Ha relelm és kozmológia, akkor nem szabad elfelejteni Dávid Gyulának a Polarisban tartott előadásait. Sajnos az audiovizuális élményért nem fognak Oscart ítélni, de a mondanivaló kincset ér: eloszlat pár tévhitet (először is az, hogy a téma megközelítőleg olyan egyszerű volna, mint ahogyan azt a spektrumdiszkaverik sejtetik), de ahol nem feltétlenül muszáj, nem stresszel matematikával, legfeljebb sejteti, hogy mi húzódhat meg egy hetykén odavetett gondolat mögött.

www.youtube.com/user/Csillagaszat/playlists?view=50&sort=dd&shelf_id=7

_Epikurosz_ 2017.03.29. 09:50:27

@Vizilabda: Nem kell hogy felérjen, a vállán áll. :D

dr. mesterséges színezék 2017.03.29. 09:55:22

@PFreddy: (
Megértem, hogy sokan "marhaság, az nem is úgy van, hanem... máshogy" kijelnetéssel inkább hátat fordítanak az egésznek. Egy életen át úgy tanulunk, hogy amit nem prezentálnak nekünk, arra azt mondják, hogy "képzeljük el..." De mit lehet egymilliárd napon elképzelni, mikor egyet se lehet, amíg focilabda méretűre nem zsugorítjuk (de akkor meg sajátos focilabda lesz, és nem csillag).
A tragédia az, hogy pont akkor ér az ember a tanulmányaiban ide, mire az agya - és benne a képzelete - már betokozódott a korábbi ismeretek által határolt világba, abban a világban meg se a relelmnek, se a kvantumfizikának nincs sok nyoma.
Nem félek kimondani, hogy oda akarok kilyukadni, hogy szerintem a hosszútávú létezésünk attól függ, hogy elkezdjük szoktatni a gyerekeket a világ hétköznapokban megtapasztalhatatlan arcához abban a reményben, hogy felnőttként néhányan einstenebbek és hawkingabbak lesznek az eredetiknél, és azáltal olyat tudnak letenni az emberiség asztalára, amire még sci-fi író sem gondolhatott. A gyermekkor vége, csak máshogy.

Amúgy földhözragadt vagyok, nem keverem a vágyaimba az kamaszkori olvasmányaimat, csak attól tartok, nincs más út. A nemisúgyvanozók legfeljebb új őskort vetítenek elő, de inkább azt se.
)

Kurt úrfi teutonordikus vezértroll 2017.03.29. 16:27:28

@PFreddy: Na most arról volt szó, hogy egy közös súlypont körül keringenek egy galaxis közepén. Akkor mi lökte ki onnan?

PFreddy 2017.03.29. 17:47:08

@Kurt úrfi teutonordikus vezértroll: Elnézést, valószínűleg félreértettelek; én még a klasszikus ütközést magyaráztam egy gondolatkísérlet erejéig, miközben a te kérdésed jóval előrébb mutatott.

Megkerestem a felfedezést taglaló szakcikket, mert az ismeretterjesztő oldalak mind ugyanazt az írást vették át egytől egyig. Itt legalább van egy jó szemléltető ábra:

phys.org/news/2017-03-hubble-supermassive-black-hole-galactic.html

Ez pedig az eredeti cikk:

arxiv.org/pdf/1611.05501.pdf

A szerzők nem magyarázzák túl a folyamatot, viszont új információ, hogy a rakéta-elvhez hasonlítják az impulzus-szerzést. Vagyis az összeolvadás KÖZBEN a kitüntetett irányban erős gravhullámok az ellenkező irányba ''lökdösik'' a kettőst, minél közelebb az összeolvadás, annál erősebben. Abban a pillanatban, amikor befejeződik az összeolvadás, a gravhullámok is elapadnak, de addigra már adott egy brutális impulzus.

Az eredeti kérdésedhez visszakanyarodva, habár technikailag a gravhullámoknak nincs impulzusa (hiszen nincs tömege), viszont az energiavesztés miatt úgy viselkedik a rendszer, mintha impulzust lopna a rendszerből.

PFreddy 2017.03.29. 18:21:31

@dr. mesterséges színezék: Érdekes gondolatmenet. Egy valamiben azonban nem értek egyet: nem várható el a jövő generációitól, hogy képben legyenek a ''megtapasztalhatatlan'' világgal, legyen az alapkutatás (pl. csillagászat) vagy kutatás-fejlesztés (pl. lézerfizika). Egyrészt még a távoli jövőben is a hétköznapi, kézzel fogható dolgokkal fognak többet találtkozni az emberek. Másrészt az alapok megtanulása nélkül ugye nem lehet atomfizikát tanulni, így viszont a tanulási folyamat mindig hosszabbra és hosszabbra nyúlna.

Szerintem teljesen normális az, hogy az emberiség kisebb része 18-20 évesen specializálódik ezekre a kutatási feladatokra. A problémát abban látom, hogy nincs meg az egészséges bizalom a "tudósok" iránt; pont, mint amikor a beteg automatikusan nem hisz az orvos által felírt gyógyszerben. Ez ellen viszont csak úgy lehet küzdeni, hogy ha a tudomány kimászik az elefántcsont tornyából és a lehetőségekhez mérten elmagyaráz, szemléltet, bizonyít. Vagy ír egy blogot.

Kurt úrfi teutonordikus vezértroll 2017.03.30. 08:53:18

@PFreddy: Nincs tömege, de van energiája. Ugyanaz. Na még ezen filózok, csak éppen mennem kell...

PFreddy 2017.03.30. 10:26:24

@Kurt úrfi teutonordikus vezértroll: Egyre valószínűbb vagyok benne, hogy én tévedtem. Az az érv biztosan nem állja meg a helyét, hogy "mivel nincs tömege, nincs impuzlsa"; hiszen közben eszembe jutott, hogy a fotonnak is hiába 0 a nyugalmi tömege, impulzust definiálunk rá: p = h/lambda.

Valahogy így kell lennie a gravitációs hullámoknál is, csak szerte az interneten még nem találtam olyan anyagot, ami ezt taglalná.

Tök jó, mindenki tanul valamit.