Csillagvizsgáló

The Expanse: realisztikus űropera és fehér holló

Sci-fi kritika a The Expanse c. sorozatról

2017. május 02. - PFreddy

Nem rég ért véget a jelenlegi televíziózás (sőt, inkább a jelen évtized) legjobb sci-fi sorozata, a The Expanse (magyar címén Térség, de ezt már most felejtsük el) második évada. Az eredeti könyvsorozatot képernyőre vivő Syfy csatorna meglepően magas színvonalú, ám hullámzó dinamikájú első évadot tett le az asztalra, amelynek vége grandiózus és izgalmas folytatást helyezett kilátásba. Habár a hibákat nem sikerült kiküszöbölni, ami jó volt, még jobb lett; a fizika pedig köszöni szépen, tisztelve van a képernyőn is. Igazi ritkaság az ilyen, ezért is szeretjük.

nevtelen_3.png

Az alapsztori szerint valamikor a 23. (?) században járunk, mikorra az emberiség a technológia logikus fejlődésének köszönhetően már benépesíti a Naprendszer szilárd felszínnel rendelkező égitesteinek többségét, a csillagok világa azonban még elérhetetlen távolságra van térben és időben is. Ez a vízió valahol félúton van a futurisztikus csilli-villi utópia és a sötét, posztapokaliptikus jövőkép között. A történelem (amelyet elszórt megjegyzésekből rakhat össze a néző/olvasó) nagyon is realisztikus alakult az Expanse világában. A Föld egységessé vált az ENSZ égisze alatta, a technológiai fejlődéssel pedig úrrá tudtak lenni a legtöbb civilizációs problémán (betegségek, élelmezés, környezetvédelem stb.). A Hold mellett elsőként a Marsot sikerült kolonizálni, ahová a túlnépesedés elől a tudományos- és kulturális elit költözött (na meg akinek volt hozzá pénze), amely hosszú távon egysaránt váltott ki függetlenedési vágyat és viszonylagos technológiai előnyt az anyabolygóval szemben. A két nagyhatalom hidegháborújában pedig az elnyomottak szerepe jut az Aszteroida övezet (röviden csak Öv) szikláin, illetve az óriásbolygók holdjain megtelepedett kisebb-nagyobb kolóniáknak. A Naprendszer egy igazi lőporos hordó, amelybe ráadásul megérkezik a szikra is – mégpedig kívülről.

expanse_hero_tycho_station.jpgFun fact: a mormonok pedig mindeközben város méretű kolonizációs hajót építenek. Mert megtehetik.

A történet kezdetben két szálon fut. A Ceresen dolgozó Miller nyomozó (Thomas Jane, zseniális a fickó) egy fiatal lány eltűnése ügyében nyomoz, míg James Holden (Steven Streit) a hajója, a Rocinante maroknyi legénységével azt próbálja kideríteni, kinek állhatott érdekében egy ártatlan teherhajó elpusztítása. A szálak az első évad végére érnek össze, mikorra is kiderül, hogy az emberiség történetének legnagyobb összeesküvése épp az emberiség érdekében történik és még az is megéri valakinek, hogy háborúba taszítsa a teljes bolygórendszert.

the_expanse_still_h_2015.jpgA Rocinante legénysége, középen az elvek által vezérelt James Holden kapitány.

Jelen írás elsősorban a sorozatról szól: egyrészt a sorozat sokkal több emberhez jutott/juthat el, másrészt a James S. A. Corey álnév mögött megbúvó írópáros műve közel tökéletes (rövid úton ömlengésbe csapna át a kritika). Viszont röviden beszélni kell a könyvek és a sorozat viszonyáról. A kilenc kötetesre tervezett űroperából egyelőre öt jelent meg, logikusan az első, a Leviatán ébredése szolgáltatja a sorozat első szezonjának történetét. Van azonban egy csavar: az első évad mindössze a Leviatán ébredése-nek kb. kétharmadát dolgozza fel. Ebből a döntésből származott az Expanse első felvonásának két fontos gyengesége: egyfelől a játékidő túl nagy részét tették ki a súly nélküli mellékszálak, ártva ezzel a sztori feszességének, másfelől az évad vége ott maradt a levegőben lógva, megnyugtató lezárás vagy idegőrlő cliffhanger nélkül.

expanse1.jpgAz első négy kötet a majdani kilencből.

Így viszont a második évad közepére maradnak a legerősebb történések. Az események láncolatának magyarázata, a Föld pusztulásának tényleges veszélye, valamint a fenyegetés elhárítása. Utóbbival nem csak a két főszereplő ér révbe és nyer feloldozást korábbi vélt vagy valós bűneikért, de maga a sorozat is eljutott oda, ahová igyekezett: egy igazi nagybetűs űroperává nőtte ki magát. Látvánnyal, értelemmel, mondanivalóval, céllal rendelkező klasszikussá! De aztán egy héttel később folytatódott a következő epizóddal… és megint leült minden. A 13 részes második évad közepétől a tét kisebb lett, az akció kevesebb és ami még bosszantóbb, hogy a karakterek csak hosszú részek alatt döbbennek rá arra, amit a néző már régóta sejt vagy tud, ez pedig kinyírja a meglepetést és az újdonságot.

theexpanse_recap_105.jpgMiller nyomozó, az új kedvenc karaktered.

Voltak azonban jó húzásai is a sorozat készítőinek. A könyvek egészének ismeretében ügyesen strukturálták át a történetszálakat, úgy, hogy az események és az ok-okozati összefüggések követhetőbbek legyenek. Több karaktert, pl. a karizmatikus földi politikusnőt, Chrisjen-t (Shohreh Aghdashloo) már a kezdetektől szerepeltetik, pedig csak a második kötetben, a Kalibán háborúja-ban bukkant fel először. Az ő szemszögéből bepillantást nyerhetünk az interplanetáris háború előszelébe, a politikai és diplomáciai, valamint a Föld 23. századi helyzetébe. A második évadban kaptuk meg a másik erős női karaktert, Bobbie-t (Frankie Adams), a marsi tengerészgyalogost, aki a vörös bolygóval kapcsolatban szolgáltat hasonlóan egyedi nézőpontot.

the-expanse-syfy.jpgBobbie, a marsi tengerészgyalogos.

A történet amúgy sem fukarkodik az erős karakterekkel, a fent említetteken kívül a mellékszereplők is mind kifejezetten jellegzetesre és hihetőre sikerültek (még ha a színészi játék nem is mindenhol üti meg a kellő színvonalat). Külön kiemelendő a Rocinante legénységének tagja, Amos (Wes Chatham), akinek jelleme leginkább önkritikus bulldózerként írható le: erőszakos, faék egyszerűségű, drabális állat, aki viszont teljesen tisztában van a hibáival és korlátaival. Tudja, hogy empatikus és erkölcsi érzéke gyakorlatilag nulla, ezt viszont hibának tartja (!), így mindig egy nála ’’jobb’’ embert követ vakon, tűzön-vizen át. Minimum meglepő. Mivel a sorozat bátran szán időt a hétköznapi, életszerű helyzetekben történő beszélgetésekre, még jó néhány rétegelt karakterre bukkanhatunk, mindegyikük egy-egy ponton felrúgja a megszokott kliséket. Legyen az akár az említett hajó legénységének jelleme, az intrikus motivációja vagy csak az epizódszereplőként felbukkanó övbéli múltja, öröm látni az ilyeneket és gondolkodni rajtuk egy sort.

Szintén jó a helyzet a hitelesség terén is, habár törvényszerű volt, hogy a tévés feldolgozásban kissé háttérbe szorul a tudomány. Azon belül is a fizika, ezen a téren ugyanis a könyv szinte már ultrarealisztikus, különösen a gravitáció témájában. Az övbéliek tipikusan rendkívül magasak, hosszú, vékony végtagokkal, mivel a fiatalkori alacsony gravitációs környezet ténylegesen így befolyásolja a szövetek fejlődését. A könyvben mindezt szemléletesen leírják, a sorozatnak viszont egyszerűen nincs kapacitása arra, hogy minden második szereplője egy langaléta egyetemi kosárlabdázó legyen. (Vicces helyzet még a legelső részben: Miller rámutat egy két méter magas ürgére, ’’tipikus övbéli’’; na ő volt az utolsó ilyen, akit a sorozat megmutatott.)

946jnmr.jpgAz övbéliek nem bírják a földi gravitációt (na jó, akadt még egy magas statiszta).

Hasonló a helyzet a hajókon megvalósított mesterséges nehézkedéssel, amelyet folyamatos gyorsulással (gyorsulásnál a tehetetlenségünk miatt érezzük pl. hogy a kocsi ülésébe ’’nyomódunk’’ – na most a kocsi ülését kell elképzelni az űrhajó fedélzeteként), szakszóval égetéssel érnek el: a hajók félútig gyorsulnak az úticéljuk irányába, majd átpördülnek és a maradék félúton lassítanak. A könyv ráadásul mindig rendkívül következetes az űrbéli utak tekintetében, legyen szó az utasokra ható erőkről, az időtartamokról vagy távolságokról. A sorozat mindezen realizmust szintén felvillantja, olykor azonban egy-egy percre szívesen ’’elfeledkezik’’ a fizikáról, ha a dramaturgia úgy kívánja meg vagy a jelenetet túl nehéz lenne megvalósítani. Ez persze érthető is, könyvben sokkal több eszköz áll a rendelkezésre a fizikai háttér magyarázatához, a sorozatban viszont a képeknek kell beszélniük.

expanse_coriolis-500x281.jpgA Coriolis-erő, az megvan?

Ha már képek: a SYFY csatorna az amerikai piacon is kiemelkedő büdzsét (7-8 millió $ epizódonként) nem a fizetésekre költötte, hanem a látványra. Nem korszakalkotó, nem is mindig hibátlan, de korrekt. A sorozatoknál kifejezetten ritka, hogy nem zökkentik ki a nézőt az űrbéli jelenetek, itt viszont szépen belesimul a CGI a díszletek között felvett jelenetek közé. Szükség is van erre, ha már a történet 80%-a az űrben játszódik, és igen gyakran a fegyverek is előkerülnek. Egy tökéletes példa:

Persze a nagy pénz nagy felelősséggel is jár, ha a produkció nem hozza a megfelelő nézettségi adatokat, akkor lelkiismeretfurdalás nélkül kaszálnak el akár zseniális sorozatokat is (nyugodj békében Firefly). Márpedig az Expanse nem hozza. A második évad végére nagyjából fél millió néző volt az átlaga, amely még az első évad amúgy sem túl acélos számaihoz képest is visszaesés. Azonban minden rajongó megnyugodhat, a Netflix ugyanis szárnyai alá vette a sorozatot, és már be is rendelték a harmadik szezont. A sci-fi rajongók pedig várják, mert ha a sorozat lendülete olykor le is ül néhány epizódra, a végeredmény olyan, amiért mindenki talál benne érdekességet. Még a fizika tanárok is.

rocinante.pngFőszereplőink hajója, a Rocinante, tizenkét torpedóval és egy elsőosztályú kávégéppel felszerelve.

A bejegyzés trackback címe:

https://csillagvizsgalo.blog.hu/api/trackback/id/tr2612472653

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ad Dio 2017.05.03. 13:32:23

Nagy scifi rajongó vagyok, de nekem nem jött be a sorozat. Az első évadot végig szenvedtem, de a második évadból már csak pár epizód van meg. Legfőbb bajom az vele, hogy ötletszegény. A karakterek nincsenek kidolgozva/megjelenítve, szinte kivétel nélkül a "levegőben lógnak". A megvalósítás közepes, a Firefly már tizenöt (!) éve tudott ilyet. De ha már: a Firefly MINDEN létező szempontból SOKKAL jobb mint ez.

PFreddy 2017.05.03. 13:54:51

@Ad Dio: Leszámítva, hogy a Firefly már nem létezik. :(

Egy dologban jobb a Térség, mint a Szentjánosbogár, előbbiben a fizika nagyon komolyan van véve és még csak nem is szájbarágós. A tavalyi NatGeo-s Utunk a Marsra-t is nevetve kenterbe veri ezen a téren.

Persze egy sorozat elsősorban szórakoztasson. A karakterek folyamatosan előtérben vannak, regálnak egymásra, nem lehet őket egy-két szóval jellemezni. Modnjuk épp a fő-főszereplő, Holden ebből a szempontból a gyenge pont az unalmas idealizmusával, de a második évadra már ő is elkezdett több dimenziót növeszteni.

Ad Dio 2017.05.03. 14:10:06

@PFreddy:

A fizikával a Firefly-ban sem volt nagy baj. Emlékszem mekkora lépés volt, hogy nem volt semmi hang az űrben :-).

Nekem a karakterekkel ua a bajom, mint a történettel: nyoma sincs eredetiségnek. Maximum a fő kavaró asszony kivétel egy kicsit. Amúgy unalmas sablonok, amiknek még rendes kontúrja sincs. Csak vesd össze a Firefly karaktereivel és menten megérted mire gondolok.

steery 2017.05.03. 15:30:46

Végigszenvedtem az első évadát és azon tűnődtem, hogy adhatott bárki pénzt erre a borzalmas, hipervacak űrnyavajgásra? Az amerikai SF tévésorozat gyártás láthatóan mélyrepülésben van. Siralmas színészek, vacak párbeszédek, vontatott történet, egyedül a díszletek és a CGI ért benne valamit. De ez önmagában még bőven kevés ahhoz, hogy sikerfilm legyen belőle. Igazán kár. Ennyi pénzből csinálhattak volna valami jót is.

Gudzilla 2017.05.03. 17:10:06

Az alaptörténet már pedig jó. És még csak nem is a protomolekula miatt, hanem azért, mert ha valaha túllépnénk a saját bolygónk határait, akkor az olyan társadalmi, gazdasági változásokat idézne elő, amire egyszerűen nincs válasz. A legegyszerűbb pl., hogy kié a világűr? Vagy hogy onnantól tényleg nincs átjárás a társadalmi osztályok között, hisz egy övbéli test életképtelen a Földön. A könyv sok helyen zseniálisan villant fel dolgokat, képzeld el, hogy generációkat áldozol egy bolygó átformálására (Mars), és holnaptól kiderül, hogy bármely Föld-típusú bolygó elérhető, kupolák, és csökkent gravitáció nélkül. A sorozat legnagyobb gyengesége, hogy ezt esélye sincs megmutatni, mert olyan színészek kaptak főszerepet, akiket még egy valóságshowban sem néznél, és persze, hogy minden (amúgy sem briliáns) dialóg kész kínszenvedés, egy-két kivételtől eltekintve.

PFreddy 2017.05.03. 17:32:41

@Ad Dio: Nem túl fair a Firefly karaktereihez viszonyítani. Értem ezt úgy, hogy ha mindig ők lennének a viszonyítási alap, többet egyetlen más film/sorozat karakterére se tudnék ránézni. A Firefly ebben volt brilliáns és a csapatdinamikában és ezek érdekében elég sok minden mást el is hanyagolt. Ott volt egy fantasztikus világ, rengeteg morális kérdés, a történelem alakulása, a kultúrális hatások,, a technológiai lehetőségek stb., ezek rendszeresen a háttérben maradtak (oké, 14+1 rész nem sok, de ennyi a játékideje az Expanse első másfél évadának is).

Színészi téren gyenge közepes az Expanse felhozatala, de vannak üdítő példák is, mint pl. Miller nyomozó, Avasarala, a fő kavaróasszony vagy a bejegyzésben is emlegetett Amos. De a Holden-t alakító színész pl. rém gyenge.

mildi 2017.05.03. 17:40:08

a kávégép fontos! + zuhanyzó, azt se felejtsük :)

PFreddy 2017.05.03. 17:48:34

@steery: A történet vontatottsága tény. És hiába lehet mondani, hogy a második évad első öt részében felpörög minden, válaszokat kapunk, meg akciót, meg drámát, addigra már elveszítette a nézőinek többségét. A Syfy nagy bakot lőtt a sztori elosztásával.

De ahogy Gudzilla is részletezte előttem, a sztori jó és rengeteg mélységét tartalmaz

endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2017.05.03. 21:19:32

"mikorra az emberiség a technológia logikus fejlődésének köszönhetően már benépesíti a Naprendszer"

tehát ez is álscifi :)

Ad Dio 2017.05.03. 22:33:59

@PFreddy:

Az a benyomásom, hogy a jó sci-fi sorozatok alapjául lejátszott pen'n'paper szerepjáték kalandok szolgálnak. Ez ad magyarázatot a szereplők sokszínűségére és a történet spontaneitására, mert amiképpen a való élet, ez is sok különálló egyéniség által adott esetleges mintázat. Ezt sejtettem a Stargate és a Battlestar Galactica sorozatok mögött, meg persze a Firefly-al is. Ez a spontán életszerűség hiányzik tökéletesen az Expense-ből :-(.

PFreddy 2017.05.04. 00:10:17

@Ad Dio: Csak a hecc kedvéért: az Expanse sztorija és világa kezdetben asztali szerepjáték (is) volt. Persze a karakterek nem ekkor születtek. :)

www.barnesandnoble.com/blog/sci-fi-fantasy/the-evolution-of-james-s-a-coreys-space-epic-the-expanse/

Szerintem értem már mit hiányolsz belőlük, magam is sokat játszottam rpg-t. Jobban belegondolva igaz, hiába találok mindegyik karakterben egy plussz réteget, fordulatot, azok az életszerű, emberi gesztusok tényleg hiányoznak.Bár a kapitány kávérajongásával abszolút tudok azonosulni.

Rocinante93 2017.05.04. 02:02:48

Szerintem alapvetően a marketingesek cseszték el. Ez ugyanis nem űropera. Az űropera technoblalával teli könnyed sztori, egyszerű történetszálakkal, egyszerű szereplőkkel, akiket kb egy-egy jellemvonás különböztet meg másoktól, plusz erősen dialógusokkal dolgozik.

A Térség - és nyomában az Expanse - ezzel szemben hardcore sci-fi, ahol a fizika mellett jelentős hangsúlyt kap a többi reál és humán tudományág is. Szociológia, biológia, kémia, pszichológia mind jelen vannak. Belép a vallás is (harmadik kötet), és közben olyan témákat kínál fel, amik jelen korban aktuálisak a nyugati világban: homoszexuális párok elismertsége társadalmilag, gyerekvállalásuk és családként való elismertségük (harmadik kötet, leszbikus lelkésznő anyuka mint a kötet egyik női protagonistája), vagy éppen alapjövedelm és annak hatása az emberi társadalmakra (ötödik kötet).

És persze ott a sci-fi azon része is, hogy nem elég, ha egy faj képes a fizikai alaptörvényeit legalább helyileg módosítani, de milyen hatással van ez egy egész flottára? Miként lehet életben maradni egy olyan világon, ahol a földi táplálék nem terem meg, a helyi flóra és fauna pedig emészthetetlen az emberek számára? (negyedik kötet).

Hasonló a helyzet a főszereplőkkel (meg az egyes frakciók kiemelt arcaival): realisztikusak, saját motivációik szerint cselekszenek, és a nagy többségüknek esze ágában sincs hősnek lenni, sőt. A főszereplő még csak nem is Holden. Ő a fókuszpont, aki körül a történetszálak megcsavarodnak. Kissé Paul Atreides, de a kiválasztottság nem egy évezredes tudatos tenyésztés eredménye, hanem... és szerintem ebben is zseniális csavart hoztak az írók. Ismét csak tudományos alapon (neurológia és valóságérzékelés).

Szóval a Térség NEM űropera. Egy realisztikus hard-core scifi, kiváló karakterekkel és kevés, de nagyon durván ütős csavarral - a történet nagy részét ugyanis az egyes frakciók és főbb szereplők realisztikus lépései adják ki.

Miller pedig egyértelműen zseniális, ráadásul a Protogenes főkutató kivégzésével éppen úgy csavar a klasszikus szálon, mint Reynolds, amikor a verőembert a hajtóműbe rúgja a Fireflyban.

Szóval nézzétek és olvassátok úgy, mint a jelenkor egyik legjobb, vérbeli sci-fijét és ne dőljetek be az űroperás címkének!

Ad Dio 2017.05.04. 08:45:33

@Rocinante93:

Én a könyveket nem olvastam, azokról nem tudok véleményt alkotni. A sorozatban viszont ezek a mélységek sajnos nincsenek jelen.

PFreddy 2017.05.04. 09:27:53

@Rocinante93: Az ''űropera''-t, mint címkét már régen nem a könnyed, szappanopera-szintű űrben játszódó történetekre használják. Nem pejoratív kifejezés. Ha manapság azt írom "sci-fi", döbbenetesen oda nem illő dolgokat találok a neten (pl. képregénysorozatokat...). Az űropera sokkal jobban leírja, hogyan is kell elképzelni ezt a történetet, a címben is szereplő ''realisztikus'' pedig utal a hardcore-ságára.

kilgortrout 2018.10.05. 10:34:37

Nem láttam a sorozatot, a könyvek viszont letehetetlenek mélységüknél fogva, ill. épp amiatt, hogy nem mese habbal fénysebesség háromszorosa meg térugrás meg minden bolygón ugyanúgy sétálgatunk stb. Vannak benne kicsit szájbarágós és egydimenziós karakterek, mint pl. pont az említett lelkésznő a harmadik kötetben, de többségükben tényleg sokszínűek, a jellemüket magyarázó múlttal, amiből csak az ötödik kötetben kapunk magyarázatot leginkább.
Imádom a Firefly-t, de azt nem mondanám, hogy abban ennyire izgalmasak lennének a figurák, én épp ott tartom sablonosnak a hanszolós cinikus kapitányt, aki azért persze szíve mélyén jó ember stb. persze igazságtalan is egy efféle összehasonlítás, mert lehet, hogy a filmben ugyanilyen sablonossá válnak a szereplők itt is.
Nyilván bukás minden ilyen sorozat azoknak, akik a Star Wars, Star Trek stb. látványpornóját és vibráló mesevilágát szeretik, de aki szeret alkalmasint el is gondolkodni társadalmi, szociológiai problémákon, annak alapmű.

PFreddy 2018.10.05. 18:01:32

@kilgortrout: Mostanra lement a harmadik évad is és a hírek szerint minden bukdácsolás ellenére meg fogja kapni a negyediket is. Azonban még mindig nagyon kettős arcot mutat - az évad első fele remek, a második része (amely az Abbadon kapuját dolgozza fel) teljesen összecsapott. Kíváncsi lennék mi jött le belőle annak, aki nem olvasta a könyvet.
Az egész kapkodást talán épp az emlegetett lelkésznő karaktere sínylette meg a legjobban. Pedig őt bírtam a könyvben.