Csillagvizsgáló

Részecskék a galaxison túlról

2017. október 03. - PFreddy

Földünket nem csak a teljes elektromágnes spektrumból érkező fotonok és a porszemcséktől a méteres szikláig terjedő meteorok bombázzák nap mint nap, hanem a világűr vákuumát elképesztő sebességgel átszelő részecskék is. Ezek többségének elsődleges forrása csillagunk, a Nap, ahogy azonban az egyre nagyobb energiájú részecskék eredetét vizsgáljuk, egyre extrémebb gyorsító mechanizmusokat és ezzel párhuzamosan egyre távolabbi objektumokat kell keresnünk. De vajon mi gyorsíthat fel egy elemi protont annyira, hogy energiája egy jól megütött teniszlabda mozgási energiájához ér fel? A világ legnagyobb mérőberendezése most ha csak kis lépéssel is, de közelebb hozott minket a részecskefizika fél évszázados rejtélyének megoldásához.

airshower.jpg

A 20. század elején egy igen komoly gyakorlati kérdés merült fel a kísérleti fizikában: mi okozza a levegő elektromos vezetőképességét? Mivel maguk levegő molekulái normál körülmények között nem bírnak töltéssel, ezért adódott, hogy ’’külső’’ behatás a felelős, amely nyilván érkezhet a felszín alól (az elterjedt vélekedés a földkéreg radioaktív izotópjaival magyarázta a jelenséget) vagy az atmoszférán túlról. A vitát Victor Hess méréssorozata döntötte el, aki 1910 és 12 között több alkalommal is ballonos repülés közben mérte meg a levegő vezetőképességét. Eredményei alapján a rejtélyes sugárzás felfelé egyre csak erősödött (öt kilométeres magasságban már a felszíni erősség kétszeresét érte el); az ionizáló hatás tehát az űrből származott. Hess 1936-ban megosztva kapta meg a fizikai Nobel-díjat a tudomány által csak ’’kozmikus sugárzás’’-nak nevezett jelenség felfedezéséért. Igaz, ekkorra már nyilvánvaló volt, hogy valójában nem elektromágneses sugárzásról, hanem űrből érkező részecskékről van szó, de az eredeti elnevezés mégis megmaradt (a szokás nagy úr).

07hess-superjumbo.jpgVictor Hess (a kosárban, középen) a ballonjával 1911-ben. 

Ezek az ún. primer részecskék zömében atommagok, legnagyobb mennyiségben pedig a hidrogén atommagja, a proton képviselteti magát. A pozitív töltéssel rendelkező atommagok, amikor a magas légköri molekulákkal ütköznek, ’’szétrobbantják’’ azokat kisebb, szintén töltéssel rendelkező részecskékre (pl. foton, elektron müon), amelyek öröklik a kozmikus részecske nagy mozgási energiájának egy részét is (mint amikor a billiárdasztalon kezdésnél a fehér golyó szétlöki a színeseket). Ezek aztán a felszín felé haladva (hiszen a primer részecske is ebbe az irányba tartott) újabb ütközésekben vesznek részt és maguk is újabb részecskék milliárdjait keltik – ezt a jelenséget nevezik légköri részecske-kaszkádnak vagy -zápornak (lásd nyitókép). Logikus, hogy minél több és nagyobb energiájú kozmikus sugárzás éri a légkört, annál jelentősebb és nagyobb területű részecske-zápor keletkezik. Mivel a nagy energiájú kozmikus részecskék ritkák (lásd lentebb) és nehezen tetten érhetőek, ezért jobb híján a felszínen mérhető hatásukat, vagyis az ütközések során keletkezett szekunder részecskék záporát igyekeznek detektálni. Az ő megfigyelésüknél egy másik probléma adódik: ahhoz, hogy következtetni lehessen az eredeti kozmikus sugár-részecske tulajdonságaira, az egész részecske-zápor felszíni ’’lábnyomát’’ kell tetten érni. Ami olykor meglehetősen nagy.

cosmic_rays.jpgEgy légköri részecske-zápor felépítése, benne elektronok, pozitronok, pionok, müonok és fotonok.

Ehhez kellett megépíteni az emberiség történetének legnagyobb területű mérőberendezését, a Pierre Auger Obszervatóriumot, amely 3000 km2-en terül el az argentin pampákon. Ezen területen, egymástól szabályosan 1,5 kilométerre találhatóak a részecske-záporok müonjainak detektálására kifejlesztett ún. Cherenkov-tartályok, belsejükben 12000 liter vízzel és fotoelektron-sokszorozó detektorokkal. Működésük lényege, hogy bár a vákuumbeli fénysebességet semmi sem lépheti át (by Einstein), más közegekben (jelen esetben a vízben) a részecskék (a müonok) meghaladhatják az közegbeli aktuális fénysebességet, ilyenkor pedig energiájukat elektromágneses sugárzással, kékes fényként adják le. Amikor több Cherenkov-tartály egyszerre jelez, az általuk detektált müonok nyilván ugyanabból a részecske-záporból származnak, eredetükért ugyanaz a kozmikus sugár a felelős. Az érintett terület (akár több tíz km2) méretéből pedig következtetni lehet a legfontosabb kérdéses információra, a kiváltó kozmikus sugárzás energiájára.

auger_array_1.pngBalra: a Pierre Auger Obszervatórium térképe, rajta a Cherenkov tartályok (piros) és a fluoreszcens teleszkópok (kék) pozíciója. Jobbra: a két fajta mérőeszköz egy képen. (Forrás: Pierre Auger Observatory)

A Cherenkov-detektorok adatait egészítik ki az éjszakai eget figyelő fluoreszcencia-teleszkópok. A töltött részecskék zápora gerjeszti a légköri nitrogén molekulákat, amelyek gyenge ultraibolya-fotonokat bocsájtanak ki. A több állomáson, légyszem-szerűen elhelyezett fluoreszcencia-teleszkópok együttese képes térben látni ezeket a minimális felvillanásokat, így meghatározható a légköri zápor fejlődése – egyben a beérkező primer kozmikus sugárzás fajtája és iránya is.

e125_2.pngA kétfajta detektortípus együttes használatával nyerhető információk: a beérkező részecske-zápor (piros vonal) lábnyomást jelzik a felszíni Cherenkov-detektorok (narancs pöttyök), a széleken lévő teleszkópok érzékelik a zápor beérkezési irányát, az információkból pedig megállapítható a zápor során keletkező részecskék száma (világos kék görbe). (Forrás: Pierre Auger Observatory)

A kozmikus sugárzás energiaeloszlása több, mint egy tucat energia-nagyságrendet ölel fel, az egyes tartományokban más és más a részecskék eredete, gyorsítási mechanizmusa, detektálási technikája és persze hatása is. Előbb viszont egy kis matek (és fizika): a részecskefizikában az energiát (így a mozgási energiát is) 'elektronvolt'-ban (eV) szokás megadni. Az 1 eV = 1,6 * 10-19 Joule, míg az 1 Joule = mondjuk egy alma fél méter magasra való felemeléséhez szükséges energia. Ez alapján mondjuk még 13 TeV (vagyis 13 * 1012 eV) sem tűnik óriásinak, de ha ugyanezt az energiát egy aprócska protonnal közöljük, aminek a tömege 1,67 * 10-27 kg, az bizony bődületes sok. A 13 TeV amúgy, ami a CERN hamarosan újra induló nagy részecskegyorsítójának csúcsenergiája, csak kispályás a kozmikus gyorsítók energiájához képest.

solar_wind_artist_impression.jpgA Napból érkező részecskék többségétől védelmez minket bolygónk mágneses mezeje, a nagyobb energiájú kozmikus sugarakat azonban már nem tudja eltéríteni.

A 1010 eV alatti energiájú kozmikus sugárzás nem is annyira kozmikus, forrása a Nap, amely napszél és napkitörések formájában lövelli ki a részecskéket a bolygóközi térbe, ezekből azonban átlagos esetben (a sarki fényeken kívül) nem érzékelünk sokat Földünk védelmező mágneses tere miatt (aztán vannak nem-átlagos esetek). 10 GeV felett már a Nap és a Föld mágneses terét is legyőzi a helioszférán kívülről, más csillagokból származó energikusabb kozmikus sugárzás, így ezek kerülnek többségbe a Föld környékén is. Az egyre nagyobb energiákat vizsgálva az tapasztalható, hogy a részecskék gyakorisága is egyenletesen csökken, ahogy az ilyenkor elvárható. Van azonban egy csavar, pontosabban egy törés az eloszlás menetében: 5 * 1015 eV-tól (avagy 5 PeV) a gyakoriság az addigi tendenciához képest kevésbé csökken. A 'térd'-nek nevezett határenergia arra utal, hogy felette már más gyorsítási mechanizmus a domináns – valószínűsíthetően a szupernóvákból származnak ezek a részecskék, melyek energiája már a CERN gyorsítójának maximális energiáját is meghaladja (értsd: az emberiség sem hozott még létra nagyobb energiájú részecskéket).

cosmicrayenergies1_1.jpgA kozmikus sugárzás energiaspektruma (piros vonal): a gyakoriság (fluxus, függőleges tengely) az energia függvényében (vízszintes tengely). Mellette a fluxus egyenletes csökkenés esetén (kék vonal). (Forrás: http://astronomy.swin.edu.au)

És ez még mindig nem a csúcs: 5 * 1018 eV-nál (az már öt Exa-eV!) az eloszlás megint változik, kissé ellaposodik – ez az ún. 'boka'. A felette lévő energiák már a királykategória, a fentebb bemutatott Pierre Augier Obszervatórium is elsősorban ezeknek az ultra-nagy energiájú kozmikus sugarak, avagy UHECR-ek kimutatására épült. Annyira ritkák, hogy közvetett detektálásuk sem hétköznapi esemény: a Föld felső légkörének egy négyzetkilométerét évente átlagosan egy ilyen részecske éri el (így már érthető, miért nem közvetlenül az űrben próbálják nyakon csípni őket). A kérdés mind a mai napig nyitott: mégis mi képes egy protont ilyen elképesztő energiára gyorsítani. Ötletek természetesen vannak; szuper-masszív fekete lyukak környezetében (mint amilyen a Tejútrendszer közepén is található), esetleg a rejtélyes GRB (gamma-ray burst; egy nagy robbanás... talán egy hipernóva?) robbanásokban elképzelhető ilyen gyorsítási mechanizmus, de a detektált UHECR-ekhez még egyetlen objektumhoz sem sikerült társítani.

black_hole_wide.jpgAktív galaxismag művészi ábrázolása. A belőle induló kilövellés (jet) az egyik lehetséges magyarázat az UHECR-ek eredetére.

Most azonban egy kis lépéssel is, de közelebb kerültünk az igazsághoz. A közelmúltban ugyanis a Pierre Auger Kollaboráció (400 kutató, 15 országból) nyilvánosságra hozta legújabb eredményeit, köztük a tíz éves fennállása óta detektált összes UHECR beérkezési irányát. Ebből kiderül, hogy a legnagyobb energiájú részecskék nem ugyanolyan gyakorisággal érkeznek az Univerzum minden szegletéből, hanem létezik egy kitüntetett irány. Az égbolt ezen, széles tartományából az átlagosnál kb. hat százalékkal több UHECR fut be hozzánk. Ez csekély különbségnek tűnhet, de a felhasznált 30.000 UHECR eseménynél statisztikailag egy az ötmillióhoz az esély, hogy véletlenszerűen alakult volna ki az egyik irányba ilyen mértékű többlet.

cosmicrays_anisotropy_600px.jpgAz ultra-nagy energiájú kozmikus sugarak irányainak anizotrópia térképe. A vörössel jelölt részekről több UHECR érkezik, a kék tartományból kevesebb. A körök és kereszt a pólus statisztikai helyét mutatják. A térképen a galaxis centruma középen, síkja pedig vízszintes vonalban lenne. (Forrás: Pierre Auger Collaboration et al. 2017, Science)

Bár a rendelkezésre álló térkép még meglehetősen elnagyolt és jelenleg még nem lehet egyetlen galaxis(halmaz)-hoz sem kötni az UHECR többletet, egy fontos információval még szolgál. A kozmikus sugárzás többlete ugyanis épp csak érinti a Tejútrendszer síkját, csúcsa és pólusa viszont azon kívül esik, ráadásul a centrumtól jó 120 fokra található. Ezzel eldőlt egy közel fél évszázados kérdés: a legnagyobb energiájú kozmikus sugarak extragalaktikus eredetűek - vagyis egy sok millió fényévre lévő egy objektumból érkeznek hozzánk ezek a kozmikus ''teniszlabdák''. Ez természetesen nem a történet vége, hiszen több megfigyelési adattal a fenti térkép és az elméleti modellek tesztelése is pontosabb lesz. A Pierre Auger Obszervatórium is folytatja a megfigyeléseket - a legnagyobb mérőműszer, ami a legnagyobb energiájú részecskékre vadászik.

cows2_1.jpgPillanatkép az argentin pampáról. Mindenki megfigyel valamit. (Forrás: Pierre Auger Observatory)

A bejegyzés trackback címe:

https://csillagvizsgalo.blog.hu/api/trackback/id/tr4312923303

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2017.10.03. 14:10:00

Ez tényleg izgalmas felfedezés, mert emlékeim szerint eddig a nem a Napból származó kozmikus részecskesugárzást izometrikusnak, azaz a tér minden irányából azonos gyakoriságúnak gondolták az addigi mérések szerint. Meg még valami olyasmi is rémlik, hogy kozmikus értelemben nem túl távolinak vélelmezték, de az okára, illetve magyarázatára már nem emlékszem. :-(

Jakab.gipsz 2017.10.03. 22:18:54

Kösz, remek összefoglaló.

Igen a nagy számok helyes értelmezése, jelentősen meghaladja a hétköznapi képzeletünket.

Jakab.gipsz 2017.10.04. 08:30:10

Ezek szerint a mérések szerint a tér nagy léptékben nem homogén és izotrop, ez óriási jelentőségű felfedezés.

szánmonoxid 2017.10.04. 10:35:47

Ezt az egyébként érdekes cikket milyen magyarul nem tudó balfasz fordította (ferdítette)?

pl.
Cherenkov-sugárzás a tankok vizében?
Mi vaaan???
Esetleg Cserenkov-sugárzás (cs-vel, baszd meg!) a TARTÁLYOK vizében? Vagy harckocsik vizéről van szó?

A pocsék magyarságról (mozgási energiájához ér fel - energiájáVAL) (maguk levegő molekulái normál körülmények között nem bírnak töltéssel - maguknak A levegő molekuláinak nincs töltésük) (Az ő megfigyelésüknél - részecske, mint ő?) és helyesírásról (részecske-záporból - részecskezáporból; kozmikus sugár-részecske - kozmikussugár-részecske) nem is szólva.

A magyar idézőjel ilyen: „idézőjel”.

PFreddy 2017.10.04. 10:58:05

@szánmonoxid: Nyugalom. Ha hibát találsz az írásban arra kulturáltan is felhívhatod a figyelmemet. Nem kell félned, nem fogok harapni.

A cikk nem fordítás. Az utolsó két bekezdésben lévő információk megjelentek számos angol nyelvű ismeretterjesztő oldalon, de ezeket az írásokat sem szó szerint vettem át.

A Cherenkov-sugárzás ch-val is megállja a helyét; akárcsak az általad felvetett megfogalmazások is (miért ne személyesíthetném meg kedvenc protonjaimat? :).
A kötőjel használata sajnos mindig is gyengém volt, ezért szíves elnézését kérem minden helyesírás mesternek (vagy helyesírás-mesternek?).

A tank szó használata valóban szerencsétlen, ezt rögvest orvosolni is fogom.

szánmonoxid 2017.10.04. 12:04:02

@PFreddy:
Helyesírásmesternek.
A Cserenkov magyar szövegben csak cs-vel állja meg a helyét, mert orosz volt a szerencsétlen, és vannak a magyarban a nem latin betűs nyelvekre vonatkozó átírási szabályok, az orosz meg nem latin betűs, mert Lenin bátyót megpuccsolták 1920-ban, amikor át akart térni.

Kötőjelezés: alapból elég, ha az ember 6-ig tud számolni.
2-nél több szóból álló összetétel akkor kötőjeles, ha 6-nál több szótag az alapszó (ragok nélkül).
2 szó esetén mindig egybe, kivéve a 3 mássalhangzó torlódása: sakk-kör stb.
6 szótag alatt általában szintén egybe, kivételek vannak, lásd pl. mozgószabályok (hidegvíz-csap), ó-ra végződő többtagú előtagok (sövénynyíró olló) stb.

Erősen fordításnak tűnt. Ha mégsem az, akkor bocs.

PFreddy 2017.10.04. 13:35:51

@szánmonoxid: Köszönöm az útmutatást, igyekszem odafigyelni ezekre a továbbiakban.

"Erősen fordításnak tűnt. Ha mégsem az, akkor bocs."
A blogon minden tartalom saját kútfőből származik (ezt nyomatékosítanák a sajátos megfogalmazások is), leszámítva természetesen a képeket és ábrákat.

"Helyesírásmesternek."
Na basszus. Kettőből semmi. :)

Beer Monster 2017.10.05. 08:59:43

@szánmonoxid: A hidegvíz-csapot miért kell máshogy írni?

Beer Monster 2017.10.05. 09:01:48

Az az állítás hogy az ultranagy energiájú mind egyetlen pontból származik??
Az ellenkező irányból hogyan jöhet, mi fordítja meg?

PFreddy 2017.10.05. 10:51:04

@Beer Monster: Nem egészen. Az állítás az, hogy ultranagy energiájú kozmikus sugarak jönnek minden irányból (tehát forrásoknak is kell lenni mindenfelé), de van egy domináns forrásuk a térkép által jelzett irányba. Mivel pontosan még nem tudni, miféle objektumok gyorsíthatják fel ezeket a részecskéket, ezért azt sem lehet megmondani hogy mitől válik uralkodóvá ez az adott objektum. Vagy objektumok.

Néhány napja jelent meg egy cikk, amely szerint erős korreláció van a távoli galaxishalmazok sűrűsödése és a kozmikus sugarak beérkezési iránya között (magyarán a fenti térkép vörös részein egyszerűen csak több távoli galaxis található sok százmillió fényévre). Egy másik fejtegetés szerint a sötét anyag egyik típusának bomlása (megsemmisülése?) kelthet ilyen extra nagy energiákat.

rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2019.11.23. 12:17:18

Újra elolvasva a posztot merült fel bennem egy kérdés. A hátulról második ábrán, melynek címe "Az ultra-nagy energiájú kozmikus sugarak irányainak anizotrópia térképe" bal oldalán nagyon homogénnek, o,42-nek? tűnik a nagy energiájú kozmikus részecske fluxus. Vagy ott nem volt mérési adat? Ha nem volt, miért nem volt? Lehet hogy nem a teljes égboltot látja a patagóniai detektor?

PFreddy 2019.11.23. 15:08:03

@rdos: Pontosan erről van szó, nincs mérési adat. Ezeknek a részecskedetektoroknak nagy előnye, hogy nappal is mérnek, viszont csak arról az égboltterületről tudnak adatot szolgáltatni, ami épp "felettük" van. Egy adott földrajzi pozícióról viszont egy év alatt sem láthatunk ki minden irányba.

rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2019.11.23. 16:07:29

@PFreddy: Köszönöm szépen a választ. :-) Azt hiszem értem. Amit viszont nem tudok, hogy a Naprendszer bolygói a Tejúthoz képest milyen irányban - síkban (emlékezetből ekliptika vagy mi a szösz) kerengenek? Mert ha jól értettem a hivatkozott utolsó előtti ábrát ott az irányok (szögek) a Tejút síkjához képest voltak feltüntetve. Vagy az ábrából ez is levezethető?

Magyar Zoli 2019.12.07. 18:32:31

Nagyon jó a cikk, köszönöm! Megvilágosodtam tőle :-) Évekkel ezelőtt készítettem egy rádióhoz hasonló készüléket. Különös hangokat hallok benne. Sokáig nem tudtam mik azok a hangok. A cikkben említett részecskezápor elektromágneses hullámokat kelt. Most jöttem rá hogy részecskezáport lehet hallani az én készülékemmel.

PFreddy 2019.12.09. 12:50:19

@Magyar Zoli: Köszönet a visszajelzésért! :)

Magyar Zoli 2019.12.25. 17:39:27

Nagyon szívesen. Az általam épített készüléket minimális elektronikai tapasztalattal bárki elkészítheti. Ha valakit érdekel a készülék, szívesen segítek kapcsolási rajzzal és jótanáccsal az elkészítésében.

PFreddy 2021.05.18. 11:46:20

@rdos: Köszi a linket!
A cikk fordítása (vagy az eredeti press release) azonban félrevezető.
"Észleltek egy 1,4 PeV energiájú fotont, ez a valaha ember által megfigyelt legnagyobb érték."

Ez legfeljebb az adott módszerrel/detektorral mért legmagasabb érték, mert detektáltak már 10^20 eV-os protonokat is. A PeV tartomány (a "boka" környéke a fenti ábrán) egyértelműen galaktikus forrásból származik.

rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2021.05.18. 19:37:55

@PFreddy: Én köszönöm a választ. :-)

Készséggel elhiszem hogy galaktikus eredetű a kínai "ultra nagy", de ezt miből tudod? Tudjuk? A beérkezési irányából (már ha egyáltalán ismerjük azt), vagy az energiájából?

Elnézegetve a "kozmikus sugárzás energiaspektruma" című kettős logaritmikus gyakoriság függvényedet (bokától jobbra) inkább ez utóbbira gondolnék.

rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2021.05.25. 19:50:38

Kicsit off, de még leginkább ide illik és lehet hogy megint butát kérdezek.

A Napszél mely szintén ionizált részecske sugárzás, protonból és elektronból áll, amit logikusnak is vélek, hiszen ha ionizálódik a hidrogén, akkor ez a két ion keletkezik.

A kozmikus részecske sugárzás viszont jobbára csak pozitív ionokból áll, 9o % protonból 9% alfa részecskeből (ezek eddig pozitívak), a maradék 1% elektron és minden más (az elektron a negatív, a minden más az meg lehet minden más ionizációjú).

Wiki két szócikkéből vagyok ilyen "művelt".

Erre a kozmikus részecske sugárzás töltés asszimetriára van valami magyarázat?

Azért bátorkodom ezzel zavarni, mert látom hogy fő érdeklődési köröd a kozmikus részecske sugárzás. Véletlenül botlottam bele, mikor kerestem felvetett problémámra a megoldást.

astro.u-szeged.hu/szakdolg/barnabarnabas_szdBSc/BarnaBarnabas_szdBSc.pdf

On

PFreddy 2021.05.25. 21:44:08

@rdos: egyrészt empirikus bizonyíték: a kínaihoz hasonló energiájú részecskék nem mindenfelől jönnek, hanem javarészt a Tejút síkjából. Ez persze nem zárja ki egyértelműen az extragalaktikus eredetét, de igencsak csekély az esély rá.

Másrészt a PeV-os részecskéket eltéríti a galaktikus mágneses tér (kicsit hasonló ez, mint a Naprendszer helioszférája, amin belül a Napból származó részecskék dominálnak egy adott határenergiáig).

PFreddy 2021.05.25. 21:58:38

@rdos:

Hm, ez jó kérdés. "Of primary cosmic rays, which originate outside of Earth's atmosphere, about 99% are the nuclei of well-known atoms (stripped of their electron shells), and about 1% are solitary electrons (that is, one type of beta particle)."

Itt szerintem egyszerű gyakoriságra (kvázi darabszámra) gondolt a szerző a Naprendszeren kívüli kozmikus részecskék esetében. Első közelítésben arra gondolnék hogy a nehezebb atommagok szétesése (ún. spalláció) állhat a háttérben, amelynek hatására pl. egy vas atommag kapásból 13 protonra esik szét. De könnyen lehet, hogy már a gyorsítás is elektronszegény környezetben történik. Sajnos pontos választ nem tudok adni, mert...

"astro.u-szeged.hu/szakdolg/barnabarnabas_szdBSc/BarnaBarnabas_szdBSc.pdf"

...mert ez bizony nagyon régen volt. Bár nagyon érdekelt akkortájt a kozmikus sugárzás, de kutatási szempontból csúnya zsákutcának bizonyult számomra és azóta se foglalkoztam vele. Sőt, már ez a BSc dolgozat is jobbára csak irodalmi összefoglalóként állta meg a helyét.
De legalább valaki beleolvasott! :)

rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2021.05.25. 22:11:17

@PFreddy: Köszönöm és érteni vélem. Előbb linkelt BScs-s írásodnak a 25. oldalánál elvesztettem a fonalat. :-( Érteni vélem, hogy a Nap proton sugárzása a galaktikus, vagy extragalaktikus elektron részecske sugárzást blokkolja és tehát lesz egy napi (Napból származó) protonból és egy galaktikus vagy extra galaktikus elektronból egy mezei hidrogén atom, ezért kevesebb a kozmikus részecske sugárzásban az elektron. Jó, rendben.

De ez fordítva nincs íg ? Ha nem miért nem? Már ha a Naprendszeren kívüli kozmikus sugárzásban is a töltés megmaradás - egyenlőség megmarad.

Másképp kérdezem. Hol fogytak el az elektronok a galaktikus, vagy extra galaktikus kozmikus részecske sugárzásból? Mert hogy szerintem nem a Naprendszerünkben, vagy annak határán, ez elemi logika? Vagy tévedtem?

rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2021.05.26. 09:52:18

@PFreddy: Értem. Szóval tapasztalat hogy a Naprendszeren túli kozmikus részecske sugárzás 99%-a pozitív ion, magyarázat meg nincs rá ha csak nem az általad említett spalláció. Előző hsz-em meg kéretik elfelejteni, mert zsákutca volt. :-(
süti beállítások módosítása