Itt a Mars-szezon – a vörös bolygó idén július végén lesz ismét, azaz Föld-közelben. A viszonylagos ’’kis’’ távolság azt is jelenti, hogy most lehetséges viszonylag rövid idő alatt, vagyis költséghatékonyan szondát juttatni a Marshoz. Az idei indítási ablak termése viszonylag szegényes, a NASA május 5-én indult Insight elnevezésű leszállóegysége az egyetlen nagyobb misszió – ez azonban nem azt jelenti, hogy az Insight egyedül megy a Marshoz. Jó hír továbbá, hogy a frissen elfogadott tervek alapján két év múlva már jóval nagyobb lesz a forgalom a vörös bolygó körül (és a felszínen is). Mintegy bónuszként pedig elkezdtek szállingózni a felvételek a két évvel ezelőtt indított Mars műholdtól, a Trace Gas Orbiter-től is!

Néhány éven belül megnövekszik a ''népsűrűség'' a Marson. (Forrás: NASA/JPL/MSSS/Sean Doran)

A bő két évenként megnyíló indítási ablak a Föld és a Mars eltérő keringési idejéből adódik. Az egymástól való távolságuk oppozíció idején a legkisebb, amikor bolygónk saját pályáján ’’utoléri’’  a Marsot, vagyis a Nap-Föld-Mars hármas közel egy vonalba kerül (lásd az alábbi ábrát). A Mars-közelség nem ugyanazt a távolságot jelenti minden alkalommal. A keringési pályák ugyanis nem tökéletes körök, így az is számít, hogy az évben mikor történik az oppozíció. Az idei július 31-re esik, a távolság pedig ''csak'' 58 millió km lesz – ez még 2016 május 23-i 76 millió km-es Mars-közelségnél is sokkal barátibb.

A Föld-Mars oppozíciók 2012 és 2027 között a Nap északi pólusából nézve (kvázi a Naprendszer ''felülnézete''). A távolságok AU-ban (astronomycal unit ~150 millió km) vannak megadva. (Forrás: Martin J Powell/www.nakedeyeplanet.org)

Ennek ellenére idén csak komoly indulónk van, az Insight – ráadásul ez is a 2016-os indítási ablakról maradt le, mert az egyik mérőműszere az utolsó tesztek során meghibásodott. A NASA szondája egy leszállóegység, a mozgó mintavételező kocsikként működő roverekkel szemben azonban ez a landolás után egy tapodtat sem fog mozdulni. Az Insight (Interior Exploration using Seismic Investigations, Geodesy and Heat Transport) fő műszerei szeizmométerek, így leszállóhelyén, a festői (mármint gyanítom, hogy az, nem nagyon járt még arra senki) Elysium Planitia-n fogja vizsgálni a Mars belsejében lezajló rezgéseket. A marsrengésekből nem csak a bolygó jelenlegi belső struktúrájára és összetételére lehet majd következtetni, hanem a kialakulásának elméleti modelljeit is ellenőrizni lehet majd.

Az Insight, itt még összeszerelés alatt. (Forrás: NASA/JPL-Caltech/Lockheed Martin)

Az Insight emellett az időjárási körülményeket, illetve a talaj hőmérsékleti változásait is monitorozni fogja. Tervezett működési ideje csak egy marsi (nagyjából két földi) év, mivel az energiaellátását napelemek biztosítják, azok pedig hajlamosak porosodni – bár épp egy másik marsi robot, az Opportunity az élő példája a csodás élettartamoknak.

Az Insight lyukat is fog fúrni a marsi talajba. (Forrás: NASA)

Az Insight nem egyedül indult hosszú útjára, vele tartott két ún. CubeSat is, a MarCO A és B. Ezeket a nagyjából néhány tízcentiméteres, olcsó szondákat általában későbbi költséges missziók előkészítő tesztjeihez használják; esetleg kis helyigényű műszereket és kamerákat szoktak bennük Föld körüli pályára állítani. A MarCO-párosnak viszont egy egészen küönleges feladat jutott. Ugyan nem állnak Mars körüli pályára, de pont akkor (és ott) fognak elzúgni a vörös bolygó felett, amikor (és ahol) az Insight leszáll.  Tekintve, hogy a múltban számos Mars-szonda és rover veszett már oda a landolás kritikus másodperceiben, a MarCO megfigyelési adatai kulcsfontosságúak lehetnek egy esetleges (az Insight számára végzetes) hiba rejtélyének későbbi felgöngyölítésében – mint két távoli fekete doboz. A MarCO A és B egyelőre köszönik jól vannak, a megfelelő pályán tartanak a Mars felé, ezt pedig azzal a rádióüzenettel jelezték a NASA irányítóközpontjának, hogy (Marco) ’’Polo!’’.

Míg az Insight leszáll a bolygó felszínére (piros pálya), addig a MarCO A és B csak elrepül felette. (Forrás: NASA/JPL-Caltech)

Az elmúlt napokban az is biztossá vált, hogy a következő indítási ablakban a NASA nem is egy, hanem két járművet is küld a Marsra. A Curiosity rover utódja, a Mars 2020 (ne vegyünk rá mérget, hogy ez marad a neve) misszió már korábban is biztos volt, mellé most a Mars Helicopter néven futó projektet is bejelentették. Utóbbi pontosan az, amit a neve is sugall: egy valódi helikopter (illetve pilóta híján drón) és mint ilyen, az első a földi atmoszférán túl (egy hasonló misszió tervben van a Titánra is). Maga a gép teste mindössze rubikkocka méretű, amelyet egy méteres rotorok fognak a levegőbe (khm, mármint a marsi szén-dioxidba) emelni. A bolygó alacsony gravitációja jelentős előny a repülő szerkezetnek, a ritkás légkör viszont ellene dolgozik: a marsi atmoszféra a felszín közelében nagyjából olyan ritkás, mint a földi 30 km magasságban – ami nem kis kihívást jelent, főleg, hogy a földi helikopter-magasságrekord 12 km.

Látványterv a Mars Helicopter-ről. (Forrás: NASA/JPL-Caltech)

A Mars Helicopter gyakorlatilag csak tesztmisszióként fog szolgálni, ennek megfelelően a géptestben is csak egy kamera fog helyet kapni. Attól azonban nem kell tartani, hogy két-három év múlva friss adatok híján leszünk a Marsról. Az említett Mars 2020-on kívül az Európai Űrügynökség rovere, az ExoMars is biztosan útnak fog indulni a két év múlva esedékes indítása ablakban – reméljük egy darabban meg is érkezik, tekintve az ESA eddigi Mars-felszíni missziói egytől egyik kudarcot vallottak. Vizsgálódásának célja viszont rendkívül magasztos: az egykori és esetleges marsi élet nyomait fogja kutatni. Szintén 2020 nyarán fog startolni előreláthatólag az Egyesült Arab Emirátusok (és úgy egészében az egész arab világ) első Mars-szondája; Kína pedig egy roverrel és/vagy egy felszíni mintát a Földre visszajuttató misszióval fog készülni a következő szezonra (erről azonban még alig tudni valamit).

Az ESA ExoMars rovere, itt még az Andok kősivatagában. (Forrás: G. Hudepohl/ESA/ESO)

A jó hírek végére még egy, bónuszként, egy már ’’befutott’’ szondától. A Trace Gas Orbiter ugyanis már a Marsnál van, pontosabban 2016 október 20-a óta kering a vörös bolygó körül. Feladata elsősorban a magaslégköri szezonális változások megfigyelése, mindeközben pedig 400 km magasságból pásztázza a felszínt. Habár a mérések már jó ideje zajlanak, az első felvételekre több, mint másfél évet kellett várni. Az első színes felvétel kivételesen festőire sikeredett: a képen a 40 km hosszú Korolev-kráter látható, körülötte pedig minden irányban vízjég fehérlik.

A Korolev-kráter jeges környezete 400 km magasságból. (Forrás: ESA / Roscosmos / CaSSIS)

Ha tetszett a bejegyzés, látogass el a Csillagvizsgáló blog Facebook oldalára is, ahol napi rendszerességgel találhatsz látványos felvételeket, friss tudományos eredményeket és egyéb aktualitásokat.