Csillagvizsgáló

A legkönnyebb elem a legnagyobb bolygón – Kémia a Jupiteren

2021. december 15. - PFreddy

A Csillagvizsgáló blogon eddig is változatos témákon keresztül ismerkedtünk a Földön kívüli világgal, olvashattunk többek között asztrofizikáról, kozmológiáról, űrkutatásról és űrutazásról vagy éppen science fictionről. Most pedig egy újabb területtel igyekszünk színesíteni a palettát, mégpedig az asztrokémiával, ami azt vizsgálja, hogy milyen anyagok között milyen reakciók mennek végbe a világűrben. Az asztrokémia már csak azért is rendkívül változatos tudomány, mert egyaránt ide tartoznak a Naprendszer különböző bolygóin, a csillagrendszerek bolygói között, valamint a csillagközi térben lejátszódó kémiai folyamatok.

Témában tehát nincs hiány, elsőre viszont kezdjük valami olyannal, ami viszonylag közel áll hozzánk, legalábbis csillagászati skálán nézve, és foglalkozzunk egy kicsit a Naprendszer legnagyobb bolygójának, a Jupiternek a kémiájával.

jupitar_1.jpg

Asztrokémiai szempontból a Jupiter valóságos aranybánya. A bolygó felső rétegeinek, az ott található felhősávoknak vagy éppen a Nagy Vörös Foltnak a vizsgálata megmutatta, hogy szervetlen kémiai szempontból mennyire változatos a Jupiter, ami főleg ammóniaszármazékoknak, illetve különböző kén- és foszforvegyületeknek köszönhető. Azonban ami a leginkább foglalkoztatja a tudomány művelőit, az nem más, mint a bolygó tömegének több mint 70%-át kitevő hidrogén szokatlan viselkedése.

A Jupiter, szerkezetét tekintve, a gázbolygók közé tartozik, 70000 km-es sugarával a Naprendszer legnagyobb bolygója. A belsejében található egy kis méretű, sziklás-jeges mag, ami a teljes tömegnek csupán néhány százalékát adja. A magtól kifelé haladva pedig szinte semmi mást nem találunk, csak és kizárólag hidrogént, kiegészítve némi héliummal és neonnal. Ez a hatalmas hidrogénmennyiség azonban korántsem homogén. A bolygó külső rétegét az általunk is ismert, kétatomos molekulákból álló hidrogéngáz alkotja, ami befelé haladva a növekvő nyomás hatására cseppfolyóssá válik. A közvetlenül a magot körülvevő réteg viszont, ami a bolygó átmérőjének 78%-át teszi ki, már nem molekuláris, hanem folyékony, fémes állapotú hidrogén. Ugyanilyen fémes hidrogén található a Naprendszer másik gázóriásának, a Szaturnusznak a belső rétegeiben, illetve több exobolygó belsejében is.

 diagram-cloud-structure-jupiter-core.jpgA Jupiter belső struktúrájának főbb rétegei. (Forrás: Encyclopaedia Britannica)

De hogyan is kéne elképzelnünk a fémes hidrogént? Bár a hidrogén, a periódusos rendszer első elemeként, az alkáli fémekkel tartozik egy főcsoportba, földi körülmények között mégis kétatomos molekulákat alkot. Ennek következtében szobahőmérsékleten gáz-halmazállapotú anyagról van szó, ami nem mutat fémes tulajdonságokat, nem vezeti sem a hőt, sem az elektromos áramot, és nem jellemzőek rá az alkáli fémek tipikus reakciói sem, mint például a vízbontás. Ha a hidrogéngázt elkezdjük lehűteni és/vagy összenyomni, akkor előbb cseppfolyóssá, majd szilárddá válik, viszont még ilyenkor is megőrzi molekuláris jellegét, a molekulái pedig szabályos hexagonális rácsban helyezkednek el. Azonban ha a nyomást tovább növeljük, akkor a szilárd hidrogén további fázisátalakulásokon fog keresztülmenni. Ez más szavakkal azt jelenti, hogy az eddig szabályos hexagonális kristály rácspontjain rögzített molekulák egymáshoz viszonyított helyzete megváltozik. Először csak lokálisan szűnik meg a rendezettség, majd elérünk egy olyan fázishoz, ahol a szabályos molekulahatszögek alkotta rétegek között már szabad, kristályrácsba nem kötött molekulák találhatók. Ha pedig még tovább növeljük a nyomást, akkor, szobahőmérsékleten nagyjából 2,75 Mbar-tól kezdődően, egyre több hidrogénmolekulában fog disszociálni az atomok közötti kovalens kötés, és így  a molekuláris állapot fokozatosan átadja a helyét egy egyedi atomok masszájából álló, úgynevezett fémes fázisnak. Ebben a fémes állapotban az atomok már elég közel kerülnek ahhoz, hogy az egyes elektronok többé már nem csak egyetlen atommaghoz fognak kötődni, hanem gyakorlatilag az összes elektron egyetlen felhőként fog a hidrogénmagok között mozogni. A fémes jelleg pedig éppen ennek a szerkezeti átalakulásnak köszönhető, ugyanis ez a delokalizált felhő, ahol az elektronok képesek elmozdulni, lehetővé teszi, hogy a hidrogén szigetelőből vezető anyaggá váljon. Sőt, a fémes hidrogén kapcsán olyan különleges tulajdonságokat is feltételeznek, mint a szobahőmérsékletű szupravezetés vagy a szuperfolyékonyság. Ezek pedig megmagyarázzák azt, hogy a hidrogén fémes állapota miért izgatja a tudósok fantáziáját lassan már 90 éve.

Első alkalommal ugyanis 1935-ben Wigner Jenő és Hillard Huntington közöltek egy elméleti levezetést azzal kapcsolatban, hogy a hidrogént extrém nagy nyomásnak kitéve fémes anyagot kapunk. Bár ők még egy nagyságrenddel alulbecsülték az ehhez szükséges nyomást, azóta rengeteget fejlődött a nagynyomású fizika, a fémes hidrogén előállítása pedig a tudományág „Szent Grálja” lett. A témában megjelent számos tudományos közlemény és hangzatos bejelentés ellenére a mai napig nem sikerült reprodukálható módon fémes hidrogént előállítani sem szilárd, sem folyékony állapotban. A probléma manapság valószínűleg már nem is maga az előállítás, mert az úgynevezett gyémántüllő cella lehetővé teszi a szükséges nyomás megteremtését, hanem sokkal inkább az így előállított anyag megbízható vizsgálata. A kellően hiteles bizonyításhoz arra lenne szükség, hogy egy mindössze 2-3 μm-es cellában megmérjék az erősen reaktív hidrogén vezetőképességét, vagy pedig igazolják a hidrogénmolekulában található kovalens kötésre jellemző frekvencia eltűnését a minta rezgési spektrumából, mindezt azelőtt, hogy az előállított anyag elillanna a cellából.

09524-scitech1-diamondcxd-700.jpgAz egyik kísérlet a fémes hidrogén laboratóriumi előállítására: a kutatók egy rénium lapkát fogtak gyémántprésbe, közepén egy kevéske hidrogénnel. 335 GPa nyomás alatt (ez a földi légköri nyomás hárommillió-szorosa!) a hidrogén átlátszó volt (lent, balra)  415 GPa-on átlátszatlan, 495 GPa-on (jobbra) pedig visszaverte a rá eső fényt. Utóbbi állapotot valószínűsítik a kutatók fémes hidrogénnek. (Forrás: Science)

Miközben a Földön még csak próbálkozunk az előállításával, a Jupiteren a hatalmas mennyiségű, folyékony, fémes hidrogén meghatározó szerepet játszik a bolygó mágneses tulajdonságainak alakulásában. A Jupiter ugyanis rendkívül erős mágneses térrel rendelkezik, ami a vastag, elektromosan vezető hidrogénrétegnek köszönheti a létrejöttét. Ez az erős belső mágneses tér és így közvetve a fémes hidrogén pedig olyan jelenségeket produkál, mint például a földinél ezerszer erősebb, folyamatosan jelen lévő sarki fény.

original.jpgA Jupiter sarki fényeit távolról is meg tudjuk figyelni. (Forrás_ NASA/ ESA/ Hubble)

A két bolygón megfigyelt sarki fény azonban nemcsak a fényességben különbözik egymástól, hanem a kémiájuk is nagyon eltérő. Itt a Földön a fényjelenség hátterében gerjesztett és ionizált oxigén- és nitrogénatomok állnak, az ionizálást pedig a napszélből származó, nagy energiájú részecskék végzik. Ez a mechanizmus a Jupiteren alig-alig megfigyelhető. Egyrészt a bolygó ötször távolabb van a Naptól, mint a Föld, másrészt a mágneses tere a kevéske odajutó napszelet is távol tartja a bolygó légkörétől. Van viszont a nagy energiájú részecskéknek egy másik, kimondottan a Jupiterre jellemző forrása, méghozzá a bolygóhoz legközelebbi Galilei-holdak: az Io, az Europa és a Ganymedes. Ezek a holdak, főleg az Io, folyamatosan kén-dioxidot és más semleges anyagot bocsátanak ki, ami a Jupiter körül keringve plazmává, azaz ionizált gázzá alakul, a leszakadó elektronok pedig a bolygó légköri hidrogénjével lépnek reakcióba. A légköri molekuláris, tehát kétatomos hidrogén első lépésben ionizálódik, vagyis elveszít egy elektront, és H2+ ionná alakul. Ez a molekulaion ezután maga is reakcióba lép egy másik H2-molekulával, és a reakcióból létrejön egy szabad hidrogénatom, valamint egy trihidrogén kation, azaz H3+. Ez a H3+ a legkisebb háromatomos rendszer, és egyben a legegyszerűbb példája a kételektronos-háromcentrumos kémiai kötésnek. Ez a fajta kötés gyengébb, mint a szokásos kételektronos-kétcentrumos változat, ezért a H3+ a Jupiter légkörében is csak nagyjából 15 percig képes megmaradni, majd elbomlik. De már ez a 15 perc is elég a sarki fény kialakulásához. Viszont amíg a Földön a gerjesztett nitrogén- és oxigénatomok kék, illetve zöld és piros fényt bocsátanak ki, a gerjesztett H3+ emissziója legnagyobb részben az infravörös tartományba esik.

Hiába tehát a kis tömeg és az egyszerű szerkezet, a hidrogén bőven tartogat még érdekességeket, különösen akkor, ha kilépünk a Földön megszokott körülmények korlátai közül. Arra, hogy ezeket jobban megismerjük, szerencsére jó esély mutatkozik, köszönhetően a Juno űrszondának. Ha pedig a fémes hidrogénre vonatkozó kísérletek is sikerrel járnak, akkor az újabb hatalmas lépést jelent majd a Jupiteren zajló folyamatok megértése és újfajta, különleges tulajdonságú anyagok előállítása felé egyaránt.

cover-r4x3w1000-596619b73d345-pia21771.jpgA NASA Juno szondájának illusztrációja, háttérben az űreszköz által készített felvétellel. (Forrás: NASA / JPL-Caltech)

Ha tetszett a bejegyzés, látogass el a Csillagvizsgáló Facebook oldalára is, ahol napi rendszerességgel találhatsz csillagászati és űrkutatási híreket, látványos felvételeket és egyéb aktualitásokat - tudományról és science fictionről egyaránt.

A bejegyzés trackback címe:

https://csillagvizsgalo.blog.hu/api/trackback/id/tr7516784590

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bambula 2021.12.16. 08:53:04

Nagyon jó cikk, nagyon érdekes téma, amiről eddig nem is hallottam.
Köszi !

Motorogre 2021.12.16. 09:00:56

Köszönjük, nagyon érdekes írás. A központi szilárd magról nem volt tudomásom ...
Talán pár mondattal lehetne utalni a Jupiter kutatásának tömör történetére , mégha ez a poszt címéhez csak áttételesen kapcsolódik.

A Naprendszer hasonló érdekességeit (metán-tenger stb..) bemutató további posztokat is örömmel fogadunk !

taffer 2021.12.16. 12:01:37

Érdekes, pont a héten hallottam először a Jupiter fémes hidrogénrétegéről az Űrkutatás Magyarul YT csatornán (youtu.be/sV8cayfWxW0), úgyhogy örülök, hogy most részletesebben is olvashattam róla.

horrorpornó bábszínház 2021.12.16. 14:07:46

Aztán vagy így van, vagy nem.
Ekkora távolságból lehet mondani bármit, megvizsgálni meg senki nem tudta még a maga fizikai valójában. A Hold csak egy köpése van, és arról is derülnek ki dolgok, hogy kurvára másként van, mint ahogy eddig gondolták.
Pedig ott állítólag már ember is járt.

PFreddy 2021.12.16. 14:13:04

@horrorpornó bábszínház: Nos, a Holdról az utóbbi évtizedekben nem derült ki semmi egetrengető, ami mondjuk átírná a belső struktúrájáról alkotott elképzeléseinket.
A Jupiter esetében valóban nem in situ elemzésekről van szó, de az elméleteket megerősítették a Jupiter rendszerében keringő szondák mérései (gravitációs potenciál, mágneses tér stb.).

Androsz · http://wikipedia.blog.hu/ 2021.12.16. 15:40:41

@horrorpornó bábszínház: A tudomány működik, még akkor is, ha mindig előkerül pár elmebeteg, akik szerint az egész tudomány csak egy nagy cionista összeesküvés. De a működés menete megkívánja bizonyítatlan állítások kimondását, abban a reményben, hogy arra igazolást vagy cáfolatot lehet találni a megfigyelésekben és mérésekben. Mindmáig csak jelentéktelen mélységig sikerült lemerülni a Jupiter gázburkába, de ha a belsejéről csak akkor kockáztathatnánk meg becsléseket, amikor már sikerült belekanalazni, akkor a tudomány igencsak apró lépésekkel haladhatna. A tudomány, például az asztrológiával szemben, attól is működik, hogy az elméleteket mindig hozzáigazítják a megfigyelésekhez. Ehhez sok-sok megfigylést kell végezni, pénzt áldozva rá. Ha egy megfigyelés az ellenkezőjét igazolja egy korábbi tételnek, akkor sincs baj, hanem új tételt kell keresni, ráillesztve az ismert tényekre. Ez így van jól.

horrorpornó bábszínház 2021.12.16. 16:14:01

@Androsz:
Szó sincs ilyesmiről, csak arról, hogy a tudománynak alaptétele a bizonyítás, itt meg semmi olyan nem történt.
Van egy elmélet, ami vagy igaz, vagy nem.

horrorpornó bábszínház 2021.12.16. 16:15:19

@PFreddy:
Mondjuk olyanok kiderültek, hogy a Holdon van egy csomó víz jég formájában, egészen addig azt állították, hogy nincs víz a Holdon. És ez csak az utóbbi 15-20 évben, pedig a Hold egy köpésre van.

gigabursch 2021.12.16. 20:18:26

Érdekes cikk volt, köszönöm!

Kedves Pfreddy!
Arra azért úgy kíváncsi lennék, hogy a Jupiter, ami tömegvonzásánál fogva a Naprendszerből tekintélyes mennyiségű "hordalékot" beránt magába (talán két évtizede vették először fotósorozatra, hogy egy üstökös hogy hullik szét, majd potyog bele a gázfelhőbe), szóval hogy miért csak ilyen pici a szilárd(nak mondott, de akár forró gyurma is lehet) belseje. Esetleg ha megtennéd, hogy a Föld és a Jupiter belsejét valami rajzzal összevetnéd és itt, vagy akár következő cikkben erről még írnál, azt szívesen olvasnám.

A fémes hidrogénben a bepotyogó törmelékek milyen lassan/gyorsan úsznak lefelé? Vagy csak a fázishatáron megállnak, aztán úsznak mint a kaki a pöce felszínén?
Ez a hidrogén sűrűség és tömeg milyen messze van attól, hogy "begyulladjon" és legyen egy második Napunk?

Más csillagrendszerben egyébként ismert ilyen? Csillaggá vált gázóriás?

gigabursch 2021.12.16. 20:21:52

@Androsz:
Azért az asztrológiában is van számos olyan pont, amit évezredeken keresztül állítottak, majd az elmúlt pár évtizedben megtalálták a mai elvárásoknak megfelelő igazolást.
De ez egy másik kérdéskör...

Kurt úrfi teutonordikus vezértroll · matyimentes.blog.hu 2021.12.16. 20:45:32

@horrorpornó bábszínház: Ez nem csak elmélet. Különböző módosulatai elemeknek másképp viselkednek. Az amorf szén rosszul vezeti az áramot. míg a grafit és gyémánt relatíve jól. Extra nagy nyomáson a molekulaszerkezet felbomlik és az elektronok delokalizálódnak és máris fémes tulajdonságokat fog mutatni a hidrogén.

Kurt úrfi teutonordikus vezértroll · matyimentes.blog.hu 2021.12.16. 20:48:19

@gigabursch: A behulló más elemeket tartalmazó anyagok is összenyomódnak a nem lezárt elektronpályák delokalizálódnak és lassan besüllyednek a magba.

Kurt úrfi teutonordikus vezértroll · matyimentes.blog.hu 2021.12.16. 20:56:52

@gigabursch: Megint más az asztrológia és az anyagtudomány, amit igen jól tudunk modellezni és tanulmányozni. Lásd a szenet, milyen drámai változás történik vele nagy nyomáson.

VaszilUr 2021.12.16. 21:22:22

Minden tisztelet a kutatóknak!
Fantasztikus, hogy mit tudunk már!!
És még fantasztikusabb, hogy mit NEM tudunk MÁR...

A kisördög nem hagy nyugodni :)

Mi az a tudás, ami későbbi korokban is megáll, mi az amit nem felejtünk? Nos erról mindig csak az utókor tudhat meg többet, ez minden tudományágra igaz Semmelweistől a csillagászatig...

Mert van hihetetlen sok dolog is, amit felejtünk. Egyesek szerint az emberiség legnagyobb tragédiája nem is a tudás hiánya, hanem hogy felejt! Ezért nem tudjuk már pl. azt sem, hogyan és kik építették a piramisokat?!? Ahogyan az akupunktúra hatásmechanizmusának az eredeti ismeretanyaga is "elfelejtődött"! Elmélet persze van bőven, csak a konkrét ismeret hiányzik (már)!

Az mindenki számára nyilvánvaló, hogy egy földi időjárási front is mennyire befolyásolni tudja az érintett területen élő emberek hangulatát, fizikai és idegrendszeri állapotát, hogyan szaporodik meg ilyenkor a betegségek-balesetek és az emberi konfliktusok előfordulása. Ezzel foglalkozik ma az un. orvos-meteorológia.

Az már egy kicsit feledésbe merült, hogy maga a meteorológia – mint tudomány - szógyőke nem véletlenül a "meteor" szóból ered! Már a kezdetektől – sőt leginkább akkoriban – ugyanis művelői mindig az égre tekintettek, az "égi időjárás" megfigyelésével, és annak az emberi társadalomra való hosszabbtávú hatásaival foglalkoztak. A világot TELJES EGYSÉGBEN látták és értelmezték, ez a gondolkozás ma már számunkra alig érthető! A Nílus áradásait, a termések fejlődését ugyanúgy megfigyelték és feljegyezték mint a csillagok és bolygók járását. Sokszáz éven át vezetett feljegyzéseikből volt alkalmuk a babiloni káldeus csillagászoknak ilyen tapasztalatokat szerezni! Ezekről azután agyagtáblákon táblázatokat készítettek, amiknek egy része ugyan megsemmisült, de ami megmaradt, az is bőséges bizonyíték erre.

A Nap hatása a földi életre soha nem volt vitás, azt mindenki látja, érzi és tapasztalja. Mivel akkoriban távcső nélkül végezték az észleléseket, szabad szemmel pedig a Jupiter és a Szaturnusz volt a két legtávolabbi bolygó amit még így látni lehetett, ezért ezeket tekintették a legfontosabb "két uralkodó" bolygónak, vagyis olyanoknak, amik a legjelentősebben befolyásolják a Nap – mint központi égitest – hatását a földön élőkre. A görögöknél Zeusz és Kronosz az uralkodás (mint lehetőség) és az idő(változás, mint limitáló kontroll) urai. Akkoriból fennmaradt ismeretek alapján manapság a bolygók hatásaival az un. mundánasztrológia foglalkozik. De ez már csak egy töredékes tudás! Az égi és földi jelenségek egységének jellemzésére használták a "mint fent, úgy lent" – megfogalmazást.

Az ugyanebben a korban született Bhagavad-Gítá pedig egyenesen úgy fogalmaz, hogy "Itt egyetlen törvény uralkodik, míg a balgák sokféle kitalált szabályt követnek".

Van még mit újra(!) felfedeznivaló itt a környezetünkben is!

Kis bevezető ehhez:
www.asztropresszhirek.com/2020/11/22/a-nagy-mutacio-es-egy-uj-korszak-kezdete-jupiter-es-szaturnusz/

]{udarauszkasz 2021.12.16. 21:37:15

@Kurt úrfi teutonordikus vezértroll: a gyemant vezeto? Tudtommal a kristalyszerkezetet kovalens kotesek tartjak ossze,nem ugy,mint a grafitet,ahol a hexagonalis szerkezetek elcsusznak egymason,mert kozottuk gyengebb kotes alakul ki,es emiatt a gyengebb kotes miatt vezeti az elektromossagot. De a gyemant...?
Habar,ha ugy vesszuk,minden vezeto,a szaraz gumi is,ha eleg nagy v/cm tererosseggel kuldjuk meg:)

]{udarauszkasz 2021.12.16. 21:53:36

Nem lehet kikapcsolni ezt a kapcsa izet? Belefagy a telefonom,elnyelte a masik hsz.omat, el is ment a kedvem az egesztol.

horrorpornó bábszínház 2021.12.17. 01:07:25

@Kurt úrfi teutonordikus vezértroll:
Igen, és valaki járt ott, és megmérte, melyik rész hogyan vezeti az áramot. Vagy mégsem?

Nem azt állítom, hogy ezek nem következhetnek be, hanem azt, hogy nem tudhatjuk, max. sejthetjük/feltételezhetjük, hogy ott bekövetkeznek-e vagy sem.
Biztosat csak akkor lehet állítani, ha valaki odamegy és személyesen megtapasztalja. Vagy legalább egy szerkezet (mint a Marson a most ott lévő marsjárók) megméri. Ehhez képest a Marsról sem tudunk semmit úgy sem, hogy már van ott, ha jól tudom, 3 ilyen szerkezet is, bár már jóval többet és biztosabban, mint a Jupiterről.

@VaszilUr:
"Ahogyan az akupunktúra hatásmechanizmusának az eredeti ismeretanyaga is "elfelejtődött"!"
Az akupunktúráról már kerek perec kimondták, hogy alaptalan áltudomány, aminek nincs hatásmechanizmusa. Nagyjából az asztrológiával áll egy szinten tudományos szempontból.

"meteorológia – mint tudomány - szógyőke nem véletlenül a "meteor" szóból ered"
Ez nem egészen így van, közös szógyökből (meteórosz = föld feletti, föld fölé emelt) ered mind a kettő.

"Az égi és földi jelenségek egységének jellemzésére használták a "mint fent, úgy lent" – megfogalmazást."
Ez meg konkrétan asztrológiai ostobaság.

Ahogy az általad beidézett cikk is egy baromsággyűjtemény.

Kurt úrfi teutonordikus vezértroll · matyimentes.blog.hu 2021.12.17. 07:23:00

@horrorpornó bábszínház: A helyzet az, hogy miután az anyagok tulajdonságait tudjuk tanulmányozni a Földön, tudjuk az elektronszerkezetüket, simán extrapolálhatjuk hogy nagy nyomáson mi történik velük. Sima matematika, ismerve a kötés energiákat, kiszámolható azok meddig állanak ellen a nyomásnak, mikor változik meg az anyag szerkezete. Arról nem is szólva hogy az s pályán egy vagy két elektron az elsőfajú fémeknél fordul elő. Csak annyi a különbség, hogy hidrogén elvesztett elektronja után már csak egy proton marad, ezért merően másképp viselkedik mint az elsőfajú fémek. De amikor a nagy nyomásnál a protonok olyan közel vannak egymáshoz hogy az elektron kötési energiája lecsökken, akkor delokalizálttá válik. Na és a delokalizált elektronok milyen tulajdonságot okoznak?

Gazz 2021.12.17. 08:25:04

Namost ha napszél nincs, akkor ez azt jelenti, hogy a fenti gondolatmenet mentén a jupiter holdjain tapasztalt baromi erős sugárzás forrásai maguk a holdak, és a jupiter mágneses mezeje?

VaszilUr 2021.12.17. 11:32:24

@horrorpornó bábszínház:
Megmosolyogtattál, köszönöm! Jellemző ez ma már. Erről a lenyűgöző szakértelemről és tudásról beugrik egy kb 50 éve elhangzott fizikaelőadás, ahol a prof a Dirac-delta kapcsán azzal példálózott, hogy ez pontosan megfelel az abszolút szakértő képletének is. Mivel egy fejlődőképes szakértő ugyanis mindig egyre többet tud egyetlen dologról, a végén - ha jól csinálja - mindent fog tudni egy egyre kisebb területről. Az abszolút szakértő mindent fog tudni a semmiről. :)

Lesz még itt meglepi...

PFreddy 2021.12.17. 11:52:05

@horrorpornó bábszínház: Valóban, a holdi vízjeget itt is megénekeltük a blogon:

Ahogy ott is fogalmaztam:
"A tény, hogy égi kísérőnkön található (természetesen fagyott állapotú) víz, nem nagy meglepetés, ugyanis az aszteroida- és üstökösbecsapódások jelentős mennyiséget szállíthattak csaknem minden nagyobb égitestre. A SOFIA repülő obszervatóriumnak azonban most első alkalommal sikerült kimutatnia vízmolekulák jelenlétét a Clavius kráter infravörös színképe alapján, korábban ugyanis a víz színképvonalai megkülönböztethetetlenek voltak a hidroxilcsoportok spektrális jegyeitől. A holdi kőzet tehát vizet rejt, igaz nem sokat: egy köbméterben kb. egy pohárnyi vízmolekula rejtőzik, ami még a Szahara homokjánál is szárazabb közeget jelent."

Persze az igaz, hogy relatív, mi számít váratlan és nagy volumenű felfedezésnek.

PFreddy 2021.12.17. 11:55:37

@Gazz: Nem teljesen világos, hogy milyen erős sugárzásra gondolsz. A Jupiter közelebbi holdjai kvázi belül vannak a bolygó védelmező mágneses terén, így ott a napszél hatása minimális.

korxi 2021.12.22. 10:47:54

@gigabursch: "Más csillagrendszerben egyébként ismert ilyen? Csillaggá vált gázóriás?"
Rengeteg van, a csillagrendszerek csaknem a fele kettőscsillag. Sőt egyáltalán nem ritka a hármas vagy akár többes sem. Pl. a mi naprendszerünkhöz legközelebbi, a Centauri is ilyen többes rendszer.

A Naprendszer bolygói közül a Jupiter áll legközelebb a csillaggá váláshoz, de ez igencsak viszonylagosan értendő. Valójában elképzelhetetlenül sok kellene még hozzá. Egy csillag anyagmennyisége 10 ^53 (tíz az ötvenharmadikon) atom (ami elég szűk tartomány de azért van szórás, pl. 10^52 és 10^54 között százszoros a különbség).
Azt nem tudom hogy a Jupiter tíz a hányadikon darab elemből áll, de ha mondjuk már 10^50 lenne, a csillaggá váláshoz akkor is ezerszer annyi elemből kellene állnia, mint amennyi van neki. Ez pedig egy stabilizálódott rendszerben értelemszerűen elképzelhetetlen.
Tényleg egy csomó, Naprendszerben odatévedő objektumot (kövek, meteorok, üstökösök) összeszipkáz, de mindez neki annyi, mint egy baktérium egy teherautóhoz képest.
Úgyhogy sosem lesz belőle csillag, akárhány üstököst kapkod össze:)

gigabursch 2021.12.22. 11:44:01

@korxi:
Köszönöm!
Ez így elég szemléletes.
süti beállítások módosítása