Spitzer: Az üveghegyen innen, az optikai tartományon túl...

2020. február 10. - PFreddy

A Spitzer január 30-án elküldte az utolsó mérési adatcsomagot is, majd az operátorok lekapcsolták a rendszereit - ezzel pedig több, mint tizenhat év után búcsút kellett intenünk az űrtávcsőnek, amelynek a modern csillagászatra gyakorolt hatását talán csak a Hubble übereli. Méréseit a hosszabb hullámhosszakat lefedő infravörös tartományban végezte, amellyel nem csak az emberi szem számára láthatatlan részleteket örökítette meg, hanem betekintést nyújtott akár sötét porfelhők mélyére is. Exobolygók születésétől és felfedezésétől kezdve a távoli galaxisokig a csillagászat minden területét formálták a Spitzer eredményei, miközben mesés felvételei rendre ámulatba ejtették a közvéleményt.

ujeswyyqq48ugwzcbfkvym.jpg

Tovább

Bemutatkozik a Csillagvizsáló Blog!

2016. december 29-én, vagyis alig több, mint három éve jelent meg az első bejegyzés a blog felületén. A Mars - Unalmunk a vörös bolygón, a NatGeo csatorna új sorozatának kritikája, eredetileg az aktuális Meteor kiadványba készült és jelent is meg a 2017. januári lapszámában. Azonban remek alkalmat kínált arra is, hogy belevágjak egy régóta tervezgetett projektbe: csillagászati és űrkutatási ismeretterjesztés saját írásokkal; közérthetően, ám nem elnagyoltan, izgalmasan, de nem csak felkapott témákkal. Az első bejegyzés in medias res mivolta miatt így nem kerülhetett sor a blog(gazda) céljainak ismertetésére, a későbbiekben pedig a "tartalom mindenek előtt" filozófia miatt került elhanyagolásra. Most azonban a 100. bejegyzés jelentette "jubileum" jó apropót ad egy megkésett (és amúgyis csak félkomoly) bemutatkozásra.

67105799_2649806051705618_1540467785388261376_o.png

 

Tovább

A történelem talán legrövidebb sikeres űrküldetése

Tegnap délután (2020. január 19-én) délután 4 órakor a SpaceX sikeresen véghezvitte az emberes küldetésekhez szánt Crew Dragon kapszula vészleválasztási tesztjét. Ha van ma 10 perce, akkor ezt a videót érdemes megnéznie.

A Crew Dragon 2020 január 19-ei sikeres repülés közbeni vészleválasztási teszt teljes hosszában

Tovább

Újra "felrobbant" a modern tudomány legfontosabb szupernóvája

A felrobbanó csillagok, azaz a szupernóvák kutatásának bizonyos aspektusa olyan, mint a szerencsejáték: nem tudhatjuk, hogy hol, mikor és, ami legalább ennyire fontos, milyen távolságban fognak felbukkanni. A statisztikák szerint kb. harminc évente robban fel egy csillag egy Tejútrendszer méretű galaxisban, mégis, az utolsó példányt még Johannes Kepler írta le 1604-ben. Ez persze nem azt jelenti, hogy a Galaxisunk szupernóva-mentes övezetté vált, pusztán olyan helyeken történnek a robbanások, amelyekre a modern távcsövekkel sem látunk be a sűrű gáz- és porfelhőktől (pl. Galaxisunk túlsó fele vagy központi régiója). Jobb híján így a Tejútrendszer kísérőgalaxisában, a Nagy Magellán-felhőben 33 évvel ezelőtt felrobbant SN 1987A lett a modern csillagászat legközelebbi szupernóvája. A közelmúltban pedig végre úgy tűnt, hogy újabb közeli szupernóvára bukkantak kozmikus szomszédságunkban...

1_6mfmqy03fzobixq_xbc7pa.jpegA Hubble-űrtávcső 2011-es felvétele az SN 1987A-ról (a szürkés pötty középen). A szupernóva körül (fehér színű), valamint az alatta és felette feltűnő (vöröses színű) karikák az egykori csillag által a robbanást megelőzően ledobott gázgyűrűk. (NASA/ESA/Hubble)

Tovább

20 látványos égi jelenség, amiért megéri majd felnéznünk a csillagokra 2020-ban III.

Bolygóegyüttállások, okkultációk, egyéb fénylő apróságok

Cikksorozatunk előző két részében olyan csillagászati jelenségeket vettünk sorra 2020-ban, amelyeket nehezen tudnánk nem észrevenni az égen, ha már épp azt bámuljuk. A befejező részben olyan apró látványosságokat válogattunk össze, amelyek észrevétele korántsem magától értetődő, ehhez ugyanis a fénylő pontok és pöttyök egymáshoz való közelségét kell kiszúrnunk -ezek pedig (bár olykor az ég legfényesebb objektumai) a csillagok tengerében könnyen kieshetnek a kevésbé gyakorlott észlelő látóteréből.

 

kenyatauridtafreshi_dsc8027cs950.jpgKenyai ház fölött elhúzó taurida meteor a mellette balra sorakozó Jupiter, Mars, Vénusz és Hold társaságában.

Tovább