Csillagvizsgáló

Utolsó kommentek:

rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2021.09.20. 18:03:13

@korxi: Amennyire tudom a Hubble tükre esetében nem tervezési hiba volt, hanem ellenőrzési. :-( Amikor kész a tükör az un. gyertya próbával lehet a tükör képalkotását ellenőrizni. Kell hozzá egy sötét szoba, egy gyertya és egy fehér fal, vagy vetítő vászon, már persze a kész tükrön túl. Emlékeim szerint 14 db dokumentált gyertyapróbán esett át a tükör hibátlanul itt a Földön. :-( Ha csak 1 próbán kiszűrik a homályos képet még itt a Földön, mehetett volna vissza további csiszolásra.

Bejegyzés: Kész a világ legdrágább távcsöve

korxi 2021.09.19. 15:02:23

@rdos: Azt kizárhatjuk hogy ilyen tervezési alaphiba lenne benne (bár az is érthetetlen mind a mai napig, hogy a Hubble-nál hogyan fordulhatott elő) szóval a nehéz része az lesz hogy az odaúton kinyílik-e rajta minden, és működésbe lép-e.

Az indításig egyébként október 22.-én egyébként lesz még egy Ariane 5 launch, úgyhogy annak érdemes szurkolni hogy ott minden rendben legyen. Az Ariane 5 egy híresen megbízható rakéta, de a covid miatt ott is volt egy leállás, és a december 18.- i JWST indítás az idén csak a harmadik lesz.

A poszttal egyébként annyiban vitatkoznék, hogy "Űrtávcsövek esetében az eddigi legnagyobb vállalkozás a szinte mindenki által ismert, és kivétel nélkül elismert Hubble Space Telescope volt."
A Hubble nem nem vitásan ott van ezen a polcon, de én idesorolnám a Herschel űrtávcsőt is. A NASA persze a Hubble-val veti össze a JWST-t, a közvélemény is, és a posztban levő grafikán is a Hubbléhoz van hasonlítva a mérete, de amúgy a Herschel a maga 3,5 méter tükörátmérőjével nagyobb volt mint a Hubble, igazából ez volt az eddigi legnagyobb űrtávcső.
És mint írva van, a James Webb leginkább időben tekinthető a Hubble "utódának", mert már nem (elsősorban) optikai tartományban, hanem infravörösben néz majd.
Nos a Herschelnek viszont utóda ebben a tekintetben is, mert a Herschel is infravörösben működött és az is az L2 -n volt.

Bejegyzés: Kész a világ legdrágább távcsöve

rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2021.09.16. 12:57:22

Nehéz "szülés" volt eddig, bízzunk benne hogy sikerül eljuttatni a helyére, sikerül beüzemelni és hogy nem kell "olvasó szemüveg" neki mint a ahogy az a Hubble teleszkópnak kellett. :-)

Bejegyzés: Kész a világ legdrágább távcsöve

PFreddy 2021.09.12. 18:40:25

@korxi: Bezony, igazi karácsonyi ajándék lesz.

www.facebook.com/csillagvizsgalo.blog/photos/a.1555588337794067/4706762816009921/

@gigabursch: jogos; de kitűzött cél hogy ne legyenek rétestésztaszerűen nyúló cikkek. Meg kétórás podcastek. Meg barokkosan összetett mondatok. Reménytelen kihívás. :)

Bejegyzés: Kész a világ legdrágább távcsöve

korxi 2021.09.10. 19:15:05

Na kitűzték az indítás konkrét dátumát, 2021. december 18.

Bejegyzés: Kész a világ legdrágább távcsöve

gigabursch 2021.09.04. 08:56:17

A Lagrange pontokat egy apró keretesben célszerű lett volna betenni. Vagy egy hiperlinket..., Még azt, hogy ez miért jó.

Bejegyzés: Kész a világ legdrágább távcsöve

korxi 2021.09.02. 16:22:38

Egyszerű halasztásokból ez így túl sok volt, úgyhogy szerintem arról van szó, hogy menet közben arra döbbentek rá, hogy az emberi technológiának egyszerűen még fejlődnie kell ahhoz, hogy átültessék a valóságba a terveket.
Még azzal együtt is, hogy az utóbbi időben már arról volt szó, hogy már csak a napvédő membránokkal szívnak, azon kívül minden nagyjából oké.

Az Űrvilágon viszont volt nemrég egy cikk, miszerint most meg lehet hogy az Ariane 5 -el van gond, ami miatt újabb halasztást is eredményezhet, ami egy váratlan pofon lenne a sorstól, tekintve hogy egyébként az egyik legmegbízhatóbb rakétáról van szó. Plusz bebizonyosodna, hogy tényleg el van átkozva a projekt.

Amúgy itt egy fasza animáció arról, hogy a tervek szerint hogyan fognak történni a dolgok:
www.youtube.com/watch?v=v6ihVeEoUdo

Bejegyzés: Kész a világ legdrágább távcsöve

Bambula 2021.09.01. 19:43:49

Nem lehet mást mondani, mint hogy nagyom remélem hogy sikeresen be tudják üzemelni, kár volna a két évtizednyi melóért.

Bejegyzés: Kész a világ legdrágább távcsöve

Cpt. Flint 2021.08.23. 16:08:46

@Androsz: "Egyszer középiskolásoknak említést tettem a sci-firől. Kiderült, hogy ők most ezen a néven a szuperhős-filmekre gondolnak, meg az űrfilmekre, bár ez utóbbiak nem nagyon érdeklik őket. Mindez elég furcsa, de jellemző. Az, hogy sci-fit olvasni is lehet, már szinte követhetetlen ötlet."
Persze. Nekünk a 70-es - 80-as években egy baromira megrostált Kozmosz/GFK sorozatunk és Galaktika antológiánk volt. Az angolszász SF/fantasy kultúra zöme akkor is a képregényekről, szuperhősökről, űroperákról, horror-fantasykról szólt. Éppen csak mi abból nem kaptunk semmit, fingunk se volt róla. Se Perry Rhodanról, se Conanról, se Flash Gordonról, se a Dűnéről... Utóbbi kettővel pl. a zenén keresztül találkoztam először, a Queen és az Iron Maiden jóvoltából... :D

"De a sci-fi írói a mai napig sem tudták meghatározni, hogy hol is vannak a sci-fi keretei, leginkább az olvasó dönti el, érzésre."
Ahogy az összes többi műfaj kerete is elég képlékeny. Plusz ott van még a "ponyva", "lektűr", "szórakoztató" és "magasirodalom" közötti különbségtétel (ami sztem lehetetlen és többé-kevésbé értelmetlen is).

Bejegyzés: Amikor visszasírjuk a globális felmelegedést

Cpt. Flint 2021.08.23. 15:42:23

@Kovacs Nocraft Jozsefne: "A mostani sci-fik meg már inkább űroperák, nem egyszer fantasy beütéssel, hiszen hard sci-fiben szinte mindent megírtak már, amit lehetett. Vannak új dolgok, de nem sok."
Szerintem ez nem ilyen egyszerű. Magyarországon mi annyit látunk a sci-fiből, amennyi itt megjelenik. Amit lefordítanak és kiadnak. Ez az angolul (plusz német, francia, spanyol nyelven) megjelenő mennyiségnek pár százaléka (ezreléke?). Van egy nagyon kicsi, tengődő könyvpiacunk, a magyarul megjelenő kiadásokra az újszülötteket, haldoklókat és a magyarul tanuló külföldieket is beleszámolva 14 millió olvasóval, 0 támogatással.
Rohadtul meg kell válogatni, mit éri meg lefordíttatni, mit fognak megvenni. A hard SF mindig is rétegirodalom volt, méghozzá szűk rétegé. Az egész világon. A fantasy (azaz a múltba/természetfelettibe) helyezett mese, romantikus és kalandos történet, illetve ennek félig meddig futurisztikus változata sokkal elfogadottabb, kelendőbb, kortalanabb.
Az emberek zöme MINDIG az ilyen sztorikat kajálta. Az izgalom és a romantika (és a humor) mindig eladható volt. A nagy társadalmi kérdéseket boncolgató és/vagy sok tudománnyal körített és/vagy nehéz, lehangoló, szomorú könyvek/történetekre sokkal kevesebben voltak hajlandók időt és energiát áldozni. Egyes nagy írók képesek voltak arra, hogy a komoly mondanivalót jól eladható történetbe ágyazzák (Shakespeare, Moliére stb.). Az irodalom amúgy MINDIG mese, és mindig ugyanazokról a dolgokról szól... barátság, szerelem, felelősség, bosszú, erkölcs, árulás, hűség stb. ... az alapértékeke, alapkérdések. A többi csak forma, és az, hogy a szereplők mennyire ragadnak magukkal, mennyire hasonlítanak hozzánk, mennyire szeretnénk olyanok lenni, vagy épp mennyire gyűlöljük őket.
Na, mindenesetre azt akarom mondani, hogy az SF mai helyzete a mo-i könyvkiadáson nem mérhető le. Nyilván világszinten is van egy olyan tendencia, hogy a mai fiatalok eleve kevesebbet olvasnak, és akkor is erős, gyors, magával ragadó, ugyanakkor egyszerű sztorikat akarnak. Emellett egészen biztosan van egy technikából, tudományból való kiábrándultság, elhatárolódás, csodavárás is. Erre valószínű, hogy tényleg rámozdulnak a pénzért írók, illetve a bevételt akaró kiadók is.
Filmben meg gyakorlatilag sosem volt máshogy, ne is áltassuk magunkat. A szoci országok állami támogatott filmgyártásában, és néhány megszállott nyugati művész kisköltségvetésű produkciójában készülhetett pár SF film, ami "hard" SF volt, azaz elvont, nehéz és/vagy sötét, keserű. De azért legyünk őszinték, ezek a kritikai elismerésen túl nem nagyon lettek sikeresek. Nekem a Tarkovszkij-féle Solaris, vagy akár a 2001 Űrodüsszeia sem nagy kedvencem, nem tudtak a könyvekhez hozzátenni. (A Sztalkert viszont szeretem, miközben az is hótt nyomasztó, de ott szerintem jól közelítettek a könyvhöz.) Szóval a film sikerességének mérője azért jórészt a nézettség, és ott nem úgy megy, mint a könyvnél, hogy ha kevesebbet adunk ki, akkor esetleg nem bukunk be, illetve egyik húzza a másikat.
Mindemellett meglehetősen új típusok, keverékek is megjelentek az SF-nek nevezett irodalomban. elég komoly irányzat lett a világvégeirodalomból (esetenként mutánsokkal, parapszichológiával), az SF-be oltott (jövőbe helyezett, technicista) bűnügyi/politikai/forradalmi/háborús sztorikból, alternatív történelmi művekből, cyberpunk beütésű, vagy genetikai-biológiai-ökológiai SF-ekből. (Mindemellett újra kiadnak régi klasszikusokat is, esetenként szebb, vagy teljesebb verzióban.)
Szóval én korántsem mondanám, hogy szegényes lenne az SF választék. Ha a 70-es, 80-as években a Galaktika és a Kozmosz Könyvek (meg még pár egyéb) mellett ránk lett volna szabadítva a teljes akkori angolszász SF/fantasy/horror kínálat, hát szerintem abban a dömpingben is ugyanígy kapirgálhattuk volna az igényeset, a jót. Mindemellett, aki nem vágyik néha az izgalomra, romantikára, kalandra, szerethető hősökre, viszonylag egyszerű sztorira, hepiendre, az szerintem elég fura ember, nem biztos, hogy én meg tudnék barátkozni vele. :D

"És tényleg az van, amit írsz, a szerzők elkurvultak, szakmányban ontják magukból a könyveket. Nézd meg, hány Star Wars kötet jelent már meg - és még az alap Star Warst sem olvastam, a filmet sem néztem, nem is fogom -, és akor már szót se ejtsünk arról, hogy az már rég nem sci-fi, még csak nem is űropera, hanem mese és kalandregény az űrbe helyezve. Ennyit azért olvastam _róla_, nem belőle, meg itt-ott láttam pár percet is a filmből.
Aztán Predator-folytatások, Alien-folytatások, etc. Tömegtermelés"

Ezek egyik sem KÖNYV. Ezek filmek, annak készültek és a siker miatt később "könyvesítették" őket; több-kevesebb sikerrel (nem is mindet). A Men in black könyvváltozata konkrétan olvashatatlan (legalábbis a magyar fordítása biztosan). De ez nem minősíti a mai sci-fi IRODALMAT.

Bejegyzés: Amikor visszasírjuk a globális felmelegedést

Cpt. Flint 2021.08.23. 14:33:12

@Androsz: Már bocsánat, de hogy jön ide Zahn? A Star Wars eredetileg film volt, a "klasszikus" filmtrilógiából aztán a nagy sikerre való tekintettel, a franchise részeként ÍRATTAK valami könyveket. Utána meg nyilván boldog-boldogtalan (gondolom megfelelő jogi egyeztetésekkel és részesedéssel) írt még egy rakat "fanfictiont".
De ez rohadtul nem az a téma, amivel kezdtük, hogy mondjuk Tolkien, vagy Sztrugackijék, vagy Card megteremtettek (a fejükben) egy világot, és 10-15 év alatt írtak belőle egy 3-5 részes folytatásos sztorit, és/vagy több különálló, kisebb-nagyobb történetet.

Ráadásul, hogy valami sorozat-e, az pl. megítélés kérdése... a Monte Cristo grófja a maga terjedelmével nem kisebb, mint mondjuk a Végjáték vagy az Alapítvány 4 kötete... Épp csak az előző egyben lett kiadva.
Szerintem kritikátlanul ekézni a sorozatokat hiba, és ha valaki csak emiatt nem is kezd bele bizonyos könyvekbe, nagyon sokat veszíthet.
Én megértem, ha valakinek nem tetszik egy könyv, és ezért abbahagyja. Jómagam nagyon ritkán teszek így,; többnyire átrágom magam azon is, ami nem annyira jön be. Persze nyilvánvalóan van olyan, amit el sem kezdek, e tekintetben általában a téma és/vagy az író meghatározó. De hogy csak azért ne kezdjek el egy könyvet, mert hogy az sorozat, azt nem tudom elképzelni.
És akkor ott van mondjuk Nemere... zömében szemétrevalót írt, de a gyerek-scifi sorozatát pl. imádom. Miközben azért az is eléggé kifárad a végére, persze az utolsó köteteket évtizeddel később írta...

Bejegyzés: Amikor visszasírjuk a globális felmelegedést

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2021.08.21. 18:56:46

@Kovacs Nocraft Jozsefne: "A mostani sci-fik meg már inkább űroperák, nem egyszer fantasy beütéssel"

Egyszer középiskolásoknak említést tettem a sci-firől. Kiderült, hogy ők most ezen a néven a szuperhős-filmekre gondolnak, meg az űrfilmekre, bár ez utóbbiak nem nagyon érdeklik őket. Mindez elég furcsa, de jellemző. Az, hogy sci-fit olvasni is lehet, már szinte követhetetlen ötlet.

"és még az alap Star Warst sem olvastam, a filmet sem néztem, nem is fogom"

Egy megnézést megér. Vannak, akik a történetért vannak oda, vagy éppen abban reklamálnak valamit, de nem kell tőle sokat várni, és általában nagyon látványosak és szórakoztatók. Hogy én nekiálljak a rajzfilmsorozatnak, ahhoz valami durva dolognak kell történnie velem, de a kánonfilmeket lehet élvezni. Sőt, még egyet: a Zsivány Egyest. Meglepően jól sikerült.

"Tömegtermelés."

Az bizony. A 90-es évek elején, amikor már vártuk, hogy a Star Wars trilógiához elkészítsék az első részt, egyszer csak megjelent egy Star Wars könyv, a címére nem emlékszem. Azt hittem, hogy az első rész olvasható benne, még mielőtt a film megjelenne, ami furcsa, de hát ők tudják. Olvastam, olvastam, sehogy sem akart kikerekedni belőle semmi. Félretettem. Aztán megjelent egy második könyv is, meg egy harmadik, és ekkor jöttem rá, hogy itt mi folyik. Tovább a dolog már nem is érdekelt, látatlanban passzoltam. Meglehet, elvesztettem egy-két jó olvasmányt, de a tucatnyi könyvből nekem kellett volna rájönnöm, hogy melyik lenne az, és ezt a játékot én nem játszom. Sokan rácuppantak, a többi sorozatkönyvre is, de én nyugodtan alszom nélkülük.

"mese és kalandregény az űrbe helyezve"

Ez igaz. De a sci-fi írói a mai napig sem tudták meghatározni, hogy hol is vannak a sci-fi keretei, leginkább az olvasó dönti el, érzésre. Ha a Kozmosz és Galaktika Fantasztikus Könyvek szerkesztőinek a minden bizonnyal mértékadóként elfogadandó véleményére próbálunk támaszkodni, akkor a kérdés majdhogynem megválaszolhatatlan. Jópofa, szeretünk valamit, de nem tudjuk megmondani, mi az. :-)

"Az első - és egyben utolsó - trilógia, amelyet jónak találtam, Asimov Alapítványa volt."

Már láttam belőle filmelőzetest. Természetesen csupa olyan mozzanatot, ami a könyvekben nem is fordul elő.

Bejegyzés: Amikor visszasírjuk a globális felmelegedést

korxi 2021.08.20. 20:15:23

Egészen brutális, hogy van egy 4,2 méteres tükör (ELT), és az a távcső MÁSODLAGOS tükre.

Bejegyzés: A jövő TOP5+1 óriástávcsöve, amelyek új lendületet adnak majd a csillagászatnak

rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2021.08.20. 16:54:30

Nekem laikusnak a +1 SKA tetszik a legjobban. Sok kicsi sokra megy. :-)

Persze hogy nem állom meg kérdés nélkül. Egyenkénti - teleszkóponkénti adaptív optikával nem lehetne közelíteni a számunkra látható hullámhosszok felé? Mondjuk az adaptív optikáról is Tőled tudok. :-)

Bejegyzés: A jövő TOP5+1 óriástávcsöve, amelyek új lendületet adnak majd a csillagászatnak

Kovacs Nocraft Jozsefne 2021.08.20. 00:39:03

@Androsz:

Egyetértek. Az első - és egyben utolsó - trilógia, amelyet jónak találtam, Asimov Alapítványa volt. Azóta egyetlen trilógiát olvastam, mégpedig Cixin Liu Háromtest-problémáját. Csalódás volt, az első kötet ötletes és jól megírt volt, a második már csak közepes, a harmadik pedig elég fáradt, láthatóan nem volt már hová fokozni a dolgot.

A mostani sci-fik meg már inkább űroperák, nem egyszer fantasy beütéssel, hiszen hard sci-fiben szinte mindent megírtak már, amit lehetett. Vannak új dolgok, de nem sok.

És tényleg az van, amit írsz, a szerzők elkurvultak, szakmányban ontják magukból a könyveket. Nézd meg, hány Star Wars kötet jelent már meg - és még az alap Star Warst sem olvastam, a filmet sem néztem, nem is fogom -, és akor már szót se ejtsünk arról, hogy az már rég nem sci-fi, még csak nem is űropera, hanem mese és kalandregény az űrbe helyezve. Ennyit azért olvastam _róla_, nem belőle, meg itt-ott láttam pár percet is a filmből.

Aztán Predator-folytatások, Alien-folytatások, etc. Tömegtermelés.

Bejegyzés: Amikor visszasírjuk a globális felmelegedést

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2021.08.19. 18:49:03

"Szerintem egyszerűen van olyan sztori, ami nem fér bele egy regénybe. Sőt, van akkora fantáziavilág, hogy érdemes több irányból, több aspektusból megírni."

Ez még idekívánkozik. Mai poszt: monty.blog.hu/2021/08/17/konyv_star_wars_uj_thrawn-trilogia_timothy_zahn. Timothy Zahn új művet írt Thrawn főadmirálisról. Mérete: trilógia, mi más lenne. Én ennek a Thrawnnak a nevét nem is ismerem, a filmekben, a figura leírása alapján, nem is szerepelt. A Wikipédia szerint a SW: Lázadók rajzfilmfolyam harmadik évadjában tűnt fel először, és bevallom, én erről sem tudom, hogy micsoda. Ennek ellenére Zahn már korábban írt Thrawnról egy trilógiát, aztán öt további Zahn-könyvben szerepel, és most már itt van a Thrawn, a Thrawn: Szövetségek és a Thrawn: Árulás. Valamelyikből már képregényfeldolgozás is született. Hát ez az, amiről én beszélek. Kizárt, hogy az íróból ennyi tartalmas mondanivaló kívánkozna ki erről a tudj'isten, miért is oly fontos figuráról. Itt termelés folyik, letolták a tölcsér végét az olvasó torkán, és most döntik bele a trilógiákat, a szerencsétlen fogoly pedig, úgy értem, az olvasó tolja érte a pénzt. Ez az elszabadult ipari termelés lenne a jól sikerült irodalom? Zahn egy elhivatott alkotó, művész? Hát én ma ezért kerülöm a könyvsorozatokat. Tegyetek ti is így, önvédelemből.

Bejegyzés: Amikor visszasírjuk a globális felmelegedést

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2021.08.18. 20:01:25

"Most azon töröm a fejem, hogy van-e olyan könyv, ami egyedi (tehát nincs folytatása/kapcsolódása/rajongói kiegészítése), nagyon szeretem, és nem is akarok/tudok elképzelni hozzá folytatást."

Mindenhez ki lehet agyalni folytatást, sőt, már nagy gyakorlata van a világnak az előzmények és oldalmányok tömeggyártásában is, a rebootok undorító, bár néha sikeres szokásáról nem is beszélve. Mi történik A feladat vége után? Az asszonyok szülnek egészséges gyerekeket? A gyerekek milyenek lesznek, primitívek, akiket nem értenek meg az agyilag feltuningolt szülők? Hogyan rendezkednek be az új telepesek? Hogyan pótolják a pusztán Gilltől megszerzett ismereteiken kívüli tudnivalókat? Persze kell szerelmi szál is, most nem nézek utána, de a két nő egyike hajlandónak látszott Mattal valami viszonyra. Dráma is kell, esetleg egy robbanás a Clavius bázis energiatelepén, Evi hősiessége menti meg a kolóniát, egy járvány is felütheti a fejét, de lehet, hogy már van klónozás is, abból is lehet szőni rémmeséktől románcig mindent. Szóval ha valaki írni akar, akkor akár tud, akár nem tud írni, képes folytatni úgyszólván bármit. Ma már hagyománya van.

Bejegyzés: Amikor visszasírjuk a globális felmelegedést

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2021.08.18. 19:41:22

@Cpt. Flint: Nyitó alapvetésed teljesen helytálló. :D Már úgyis elgondolkodtam azon, hogy a klasszikus sci-fi korszak, a könyvgyűjteményem jelentékeny része immár 50-70 éves művekből áll. Ami tulajdonképpen egy érdekes helyzet.

Ha a jövőben én csak azokat a könyveimet olvasom el újra, amelyekre már nem nagyon emlékszem, ideértve 125 Galaktikát is, akkor is elleszek már velük műsorzárásig. Szóval végül is a sorozatok miatti aggodalmamat, ellenérzésemet az új kötetektől való távolmaradásommal is legyőzhetem. Úgyis elértük már az 5000 forintos kötetenkénti árat, öröm látni, hogy mennyi pénzt takarítok meg.

Az a baj, hogy a trilógiaként induló regények bennem azt a gyanút keltik már, hogy az író csak keresni akar, ami persze nem lenne bűn, csak ne többszörös rókanyúzással és bő lére eresztett mondókával tegye, az én rovásomra. Vannak példák és ellenpéldák, és itt kezdődik a zavar. Ha valami nagyon oszlopossal akarom kezdeni, akkor ott van az Alapítvány, négy folytatáskötettel, amelyek szerintem nagyon jók. Az Alapítvány és Birodalomban a bohóc (az Öszvér) engem zavart kissé, de igazából még ez a kötet is szépen zajlik, az Alapítvány pereme pedig olyan könyvem, mint a Pirx pilóta kalandjai vagy a Dűne: sokszor volt már, hogy csak beleolvastam, újra, akárhol, mert jól esik fél órát elmerülni benne. De ott van az Alapítvány két előzménykötete is, amelyek viszont nem tetszettek, nem elég jól sikerültek, a Mester sem volt tökéletes. (Megjegyzés: Zsoldos közel járt a tökéleteshez, hat regényét ismerem, és mind legalább jó.) Ott van a robot-sorozata, az elég jó, de ott van az Űrvadász-sorozata, az nekem nem elég jó. Szóval már kiindulásnak is könnyű találni olyan nagy nevű írót, aki életmódként, nem pusztán pénzkeresetként termelt írásokat, ha nem is nemerei mennyiségben, és egyenetlen a színvonal.

Az első igazán rossz élmények sajnos szintén az ő nevét piszkítják be, ártatlanul. Megjelent néhány összefüggőnek mondott regény Asimov NYOMÁN, már nem tudom, kik írták, régen megszabadultam tőlük. Klasszikus Lost. Én engedelmesen megvettem, olvastam, de a harmadik kötet közepén, amikor még mindig csak befelé mentünk egy egyre zavarosabb erdőbe, besokalltam. Belőlem ne csináljanak bohócot. Azt sem tudom, hogy végül vége lett-e a regényfolyamnak, a történetnek, vagy esetleg a csökkenő érdeklődés miatt az utolsó kötet(ek)et meg sem jelentették, megszívatva pár ezer kitartó olvasót. Én, azt hiszem, itt utáltam meg tartósan a folytatásos regény eleve gyanús műfaját.

De ha már a poszt is erről szól, megemlíthetjük a Végjáték 2 - A Holtak Szószólója című kötetet, amelyet megvéve és elolvasva szembesül az olvasó azzal, hogy itt disznóság történt, csak egy fél regényt adtak ki, és később, külön kötetben érkezett már Végjáték 3 - A Holtak Szószólója címmel a folytatás. Ez utóbbiakról egyébként tudjuk, hogy a Végjátékhoz csak igen érintőlegesen van közük.

Volt egy könyv, Ramszesz címmel, nem sci-fi, akkor kicsit húzós, 1200 forintos áron. Inkább a feleségemnek tetszett, erős közepes. Tudni lehetett, hogy az akkor megjelent könyv csak az első rész, de hogy hány rész lesz még, azt nem lehetett tudni. Összesen ÖT kötetben jelent meg, darabonként 1200-ért. A végén már azért vettük, és ezt az a mocsok kiadó is jól tudta, mert már látni szerettük volna a mese végét. Hát én ezek után amikor egy könyv borítóján azt látom, hogy "a készülő trilógia első kötete", akkor már teszem is vissza a polcra, kösz szépen, majd ha meglesz mindhárom, és a harmadikat nem tapossa földbe a kritika, akkor talán vevő leszek rá, talán. Így alakult ki bennem a tartózkodás a végtelenített regényektől. Filmek esetében szintén, de ha látok egy feledhető filmet, az kevésbé zavar, mint ha olvasok egy rossz könyvet.

"Szerintem egyszerűen van olyan sztori, ami nem fér bele egy regénybe. "

Lehet. De akkor elvárom az írótól, hogy úgy vágja darabokra a Nagy Művet, ha már külön darabokban jelentetik meg őket, hogy mindegyiknek vége legyen. Az Alapítvány pereme is úgy ér véget, hogy megnyugodva be lehet csukni a könyvet. Ennek ellenére az Alapítvány és Föld úgy folytatta, hogy még csak zökkenő sem volt a történetben. Egy jó író ezt meg tudja csinálni.

Tudom, ma semmi sikeres nem érhet véget, mert addig kell csinálni hozzá a folytatásokat, amíg megveszik. Arra pedig szarnak az írók, kiadók, stúdiók, hogy ha az x. évad vagy folytatás után úgy döntenek, hogy nem kell több, akkor a legutolsó rész végén a fogyasztó egy lezáratlan történetet kap. De a fogyasztó, ha már nem megtérülően fogyaszt, akkor senkit sem érdekel.

Bejegyzés: Amikor visszasírjuk a globális felmelegedést

Cpt. Flint 2021.08.17. 16:40:04

@Androsz: Hát, ha nem akarsz sorozatokat, akkor csak olyan írókat olvass, akik már nem élnek. :D
Nekem nincs bajom ezekkel, legalábbis a jobbakkal. És ez alatt nem a Star Wars univerzumot értem. Hanem mondjuk Asimovét, Sztrugackijékét, Frederik Pohlét, Corey-ét, Scalziét, Tolkienét, sőt, vessetek a tengerimalacok elé, még Rowlingét is. Card univerzumát is szeretem, sőt, nekem a Teremtő Alvin sorozata is tetszett, és nagyon meglepődtem, mikor olvastam róla, hogy ez valójában valami mormon valláshoz köthető parabola...
Szerintem egyszerűen van olyan sztori, ami nem fér bele egy regénybe. Sőt, van akkora fantáziavilág, hogy érdemes több irányból, több aspektusból megírni. Vagy akár a benne élő, nagyon különböző emberek egyéni sorsait. És ha igazán jól van kitalálva egy ilyen világ, és a megalkotója is szereti, akkor sokszor a múltja és a jövője is érdekelni kezdi, felcsigázza. És akkor teljesen természetes, hogy több könyv lesz belőle.
Az viszont igaz, hogy ha több, valamilyen szinten összefüggő mű keletkezik, azok nem lesznek egyformák (ne is legyenek). És biztosan mindig lesz olyan, ami kevésbé sikerült, illetve az olvasók egyes csoportjai szerint is más és más darabok lesznek a kedvencek, illetve a "szégyenfoltok".
A társírókkal írt, illetve más írók által a sorozatba/univerzumba illesztett művekkel szemben alapvetően nekem is fenntartásaim vannak, bár volt már olyan, ahol olvasás közben nem éreztem emiatt negatívumot.
A Végjáték amúgy pont azért hagy(ott) hiányérzetet az emberben (bennem), mert rövid. Én úgy éreztem, hogy nem tudtam meg eleget sok mindenről, és bár nagyon csattanós volt a lezárás, mégis hiányzott nekem valami kifuttatás. A Holtak Szószólója nem elégített ki továbbra sem igazán, inkább csak bonyolította a dolgot, feszültséget gerjesztett, megoldásokat meg nem adott.
Hm, na mindegy, nyilván az ízlések, illetve hogy ki mit vár és mit kap egy könyvtől, szinte végtelenek, szóval nem akarok itt védőbeszédet tartani.
Most azon töröm a fejem, hogy van-e olyan könyv, ami egyedi (tehát nincs folytatása/kapcsolódása/rajongói kiegészítése), nagyon szeretem, és nem is akarok/tudok elképzelni hozzá folytatást.
Mondanám az Alexandriai négyest, de az már önmagában 4 könyv. :D
Nehéz, nagyon nehéz nekem kapásból ilyet találni...

Bejegyzés: Amikor visszasírjuk a globális felmelegedést

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2021.08.17. 14:56:16

@Cpt. Flint: Köszönöm, én teljesen el voltam maradva. Szóval akkor ebből is univerzum lett. Csalódott vagyok, valamiért. Ilyen tömegesen gyártott regényekben nem tudok hinni. De most akkor melyiket olvassam el közülük? (A kérdést nem neked szánom.) Mert én nem kísérletezni szeretnék, hanem olvasni valami igazán jót, ami hozzámérhető a Végjátékhoz, méltón kapcsolódik hozzá.

Rájöttem, hogy az Ender árnyékát én már olvastam, nagyon érdekesnek tűnt az ötlet, hogy a Végjátékot részben újra átélhetjük, egy másik szereplő, Bean szemével nézve. A regény közepes lett, és váratlan mértékig deheroizálta Endert, ezért úgy döntöttem, hogy sosem olvasom el többet, el is adtam.

Én egyébként sem szeretem ezeket a sagákat, univerzumokat. Nem szeretem azt a gyermeki igényt, hogy amikor vége lett a mesének, akkor az éretlen olvasó ezt nem tudja elfogadni, hanem azt nyávogja, hogy mesélj még, meg hogy de mi lett ezzel vagy azzal a szereplővel. A mese egyszer ki lett találva, pereme van a világának, és ezt a világot utólag kiterjeszteni, hát ezt már a Star Wars kapcsán is megfigyelhettem. Igaz, sokan vannak, akik bolondulnak azért a végtelen Star Wars rajzfilmsorozatért, dagonyáznak a mindenféle utólag kiagyalt, előráncigált szereplők és helyszínek tömkelegében, én nem értem őket, mert én nem így gondolkodom róla. Aki megír egy mesét, az tudja befejezni is azt. Én megvetem a cliffhangeresdit, nekem egy történetnek legyen eleje és vége is. Aki nyávog, az a Lostot is megérdemelte.

De van egy megoldás, persze: nekem nem kötelező sagát csinálni a Végjátékból. A Holtak szószólóját olvastam, nem volt rossz, és itt a folyamat meg is áll. De köszönöm a felvilágosítást.

Bejegyzés: Amikor visszasírjuk a globális felmelegedést
süti beállítások módosítása