A Mátra egyik legmagasabb csúcsa, Piszkéstető ad otthont Magyarország legnagyobb távcsöveinek és legfejlettebb obszervatóriumi műszerparkjának. A maga 944 méteres tengerszint feletti magasságán, (egészen, de nem elég) távol a városok fényszennyezésétől (a magyar lehetőségekhez mérten) ideális környezetet biztosít úgy a precíz csillagászati méréseknek, mint a civilizációtól távol pihenni és/vagy nyugodtan dolgozni vágyó csillagász számára. Két felvonásos bejegyzésünk első részében az eszközökre és az azokkal végzett kutatásokra fogunk fókuszálni.
A piszkéstetői megfigyelő-állomás madártávlatból (Forrás: Wikipédia)
A Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet Piszkéstetői Obszervatóriuma (ígérem, hogy a következő bekezdéstől nem lesznek ilyen végtelenül hosszú megnevezések) kifejezetten kutatási célokat szolgál. Egyrészt emiatt építették a Mátrába a 60-as, 70-es években, mert már akkor is napról napra egyre kevesebbet lehetett látni a csillagos égboltból a város helyett az eget megvilágító köztéri lámpák miatt. Másrészt épp a zavartalan kutatás érdekében felkeresése csak nappal (a mérések szünetelése alatt) lehetséges. Így ha egyszerű érdeklődőként szeretnénk meglátogatni, akkor lélekben készüljünk fel rá, hogy távcsőbe pillantani és égi tüneményeket szemügyre venni nem fogunk! Ugyanakkor a helyszínen tartózkodó - úgynevezett ügyeletes - csillagász (röviden ÜCsi) lelkes tárlatvezetése a monumentális műszerek közt teljesen magával ragadó és maradandó élményt jelent, így minden arra túrázó számára különösen ajánlott megálló!
A piszkéstetői obszervatórium bejárata közvetlenül a kéktúra-útvonal mellett napnyugtakor
Ebből is látszik, hogy a csillagász a közhiedelemmel ellentétben - miszerint éjjel dolgozik, nappal pedig alszik - nappal is dolgozik. Ugyanakkor az ÜCsi alapvetően nem mérési céllal tartózkodik ott, hanem a műszerek felügyelete és alkalomadtán karbantartása okán. A távcsövekkel más csillagászok szoktak általában méréseket végezni, bár előfordul, hogy néha kényelmességi okokból az ÜCsi nyomja meg az ENTER-t, akár több távcsövön is egyszerre. Merthogy sok távcső és kamera figyel az ég felé, amikor derült az idő. Vegyük sorra a három főműszert, Magyarország három legnagyobb távcsövét, amik bár elrendezésüket és mechanikájukat tekintve különbözőek, de mind tükrösek.
Piszkéstető első kupolája a naplementében
Az 1962-ben elsőnek telepített távcső Magyarország második legnagyobb, 90 cm-es átmérőjű tükrével bír, és az elrendezésből eredően a Schmidt nevet viseli. Tipikusan fényességmérési (idegen szóval fotometriai) feladatokra alkalmas. És hogy miért éri meg egy távcsövet erre fenntartani, mikor már évtizedek óta minden vele látszó objektumot megmértek? Mert bizony nem csak a Földön változik minden folyamatosan, de univerzumunk is állandó változásban (sőt mozgásban) van, és hogy megértsük változó természetét, érdemes konstans monitorozás alatt tartani. A változócsillagászat - azaz a csillagok fényváltozásának tanulmányozása - Magyarországon nagy múltra tekint vissza. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az a tény, hogy kifejezetten a Schmidt távcső érdeme tucatnyi szupernóva, temérdek változócsillag felfedezése, ráadásul kisbolygókat is százával fedezett fel, és a XXI. században csillaghalmazok, exobolygók és számos más egzotikus téma sikeres vizsgálata is volt már terítéken. Jelenleg a műszer fejlesztése zajlik a "Kozmikus hatások és kockázatok" (KHK) nevű GINOP-pályázat keretén belül, és a hamarosan üzembe álló új kamerájával a világon elérhető legnagyobb látómezők egyikével fog bírni. Innentől pedig határozottan kisbolygóvadászat lesz a fő profilja. Ez a kutatási terület egyrészt a Naprendszer és benne Földünk kialakulásának körülményeit tárhatja fel, másrészt hálásak lehetünk majd neki, amikor időben értelsülünk egy Föld felé tartó kavicsról, ami amúgy kipusztított volna minket.
Balra a Schmidt távcső és annak kupolatere (fotó: Rácz Miklós, forrás: konkoly.hu); jobbra a Tejútrendszer testvérgalaxisa, az Androméda-köd
Az 1975-ben telepített, több mint egy méter átmérőjű tükörrel rendelkező, legnagyobb magyarországi távcső (ami a Méteres névre hallgat) számos különböző mérésre alkalmas. Mind fényességmérési (fotometriai), mind színképelemzési (spektroszkópiai) felvételek készíthetőek vele, ráadásul az eszköz kialakítása könnyű eszközváltást tesz lehetővé. A színképelemzés a csillagászok nagyágyúja. Ha nem csak úgy "egybeöntve" rögzítjük az égitestek fényét, hanem egy optikai bontóelem segítségével (amilyen mondjuk egy prizma is) szétválasztjuk a különböző hullámhosszú (azaz különböző színű) fényeket, akkor számos többletinformációra tehetünk szert. A különböző kémiai elemek, vegyületek fényelnyelése és -kibocsátása azokra jellemző színeken történik, így a csillag kémiai összetétele rajta hagyja ujjlenyomatát a hozzánk érkező fényen. Az anyagi összetétel mellett számos fizikai folyamat befolyással van a színképre, melyeket ismerve további apró részletek tárulnak fel előttünk a vizsgált objektumról. Az eszköz tükörátmérője a kifejezetten halvány dolgok vizsgálatában jelent nagy előnyt, ugyanakkor a csillagaktivitások feltérképezése terén rendkívül nagy hasznot hozott már a távcső, de például az első Neptunuszon túli kisbolygógyűrű felfedezése is neki köszönhető.
Balra Magyarország legnagyobb távcsöve, a "Méteres" az Androméda-ködre irányítva; jobbra az Örvény-köd a Méteres 2019-ben telepített legújabb kamerájának egyik legelső képén (fotó: Csák Balázs, Kuli Zoltán, forrás: Konkoly intézet facebook-oldala)
A harmadik legnagyobb műszer - a három harmadik egyike - egy 80 cm-es távcső, az 50-es kupolában... hát itt sokmindent kell megmagyarázni. A kupola, amibe szűk másfél éve került az új eszköz, eredetileg egy 50 cm-es távcsőnek adott otthont, és még nem kopott ki a neve, de majd idővel. A másik dolog már egy érdekesebb állítás, ugyanis épp a napokban telepítik Baján annak a két teljesen hasonló 80 cm-es távcsőnek a másik tagját, amik a Tranziens Asztrofizikai Objektumok (TAO) elnevezésű GINOP-pályázat révén valósulhatnak meg (a harmadik identikus 80 cm-es távcsövet tavaly telepítették Szombathelyre a KHK GINOP-projekt kapcsán). A piszkéstetői első (és az említett másik TAO) távcső tranziens asztrofizkiai objektumokat (fog) vizsgál(ni), amelyek valamilyen fizikai folyamat révén ideiglenesen feltűnnek egünkön, amilyenek tipikusan például a szupernóvák. Ennek a távcsőnek külön érdekessége, hogy a tervek szerint hamarosan teljesen automatizált robottávcső válik belőle. Ez azt jelenti, hogy mindössze előre megadott égi koordináták és felvételparaméterek (expozíciós idő és egyebek) alapján illetve a piszkéstetői időjárás-állomás és kameraképek méréseit figyelve - ha derült idő van - magától ki tud majd nyitni, mérést végezni és bezárni. Habár még csak a manuális tesztelések fázisában jár a folyamat, már így is szép számmal történtek vele (főleg szupernóva-)mérések, amelyek a közeljövőben hatványozódni fognak.
Balra a holdfényben úszó piszkéstetői 80 cm-es távcső az őt figyelő infrakamera képén, jobbra a híres Lófej-köd a távcső egyik legelső képén
(fotó: Kalup Csilla, Szakáts Róbert, forrás: Konkoly intézet facebook-oldala)
A Csillagászati Intézet ezen a linken elérhető kiadványában ennél is bővebben tájékozódhat a kíváncsi olvasó a Piszkéstetőn folyó munkáról. De természetesen a távcsöves mérés csak a tudományos munka első lépése, ami ráadásul rengeteg kalibrációs felvétel elkészítését is igényli, melyekre tipikusan nappal kerít sort az ember, hogy ne az éjjeli hasznos megfigyelési idő teljen vele. A továbbiakhoz viszont végképp nem szükséges a helyszínen tartózkodni. Ezeket a nyers mérési eredményeket az ember feldolgozza, megméri a felvételeken összegyűjtött fénymennyiséget, grafikonokat gyárt belőle, összeveti korábbi természeti törvényekkel és összefüggésekkel, és ha olyat talál, amit még eddig nem jegyeztek le, akkor utolsó (általában leghosszabb) lépésként megírja tudományos cikk formájában a tapasztaltakat. Ez jellemzően nem új objektum felfedezését jelenti, hanem többnyire ilyenkor valamilyen objektum viselkedésének egy új aspektusát sikerül megértenünk. A folyamat hossza rendkívül változó lehet, vannak napok alatt összeálló cikkek, és vannak tanulmányok, amelyeket hónapokig (esetenként évekig) tart megírni. De erre például kifejezetten alkalmas Piszkéstető légköre.
Piszkéstető téli hangulata madártávlatból (forrás: Chillagász youtube-csatorna)
A civilizációtól elszakadva sokkal könnyebb tud egy-egy dologra fókuszálni. Az ember ébredéskor főz egy kávét vagy teát, megnézi a naplementét, begyújtja a kandallót, a fotelban ölébe veszi a laptopját, és innentől minden adott a hatékony munkavégzéshez. A bejegyzés második részében e hétköznapok kulisszatitkaiba leshetünk majd be, hogy hogyan is éli a civilizációtól távol mérő csillagász az életét, és milyen kalandokkal, kihívásokkal szembesülhet.
Ha tetszett a bejegyzés, látogass el a Csillagvizsgáló Facebook oldalára is, ahol napi rendszerességgel találhatsz csillagászati és űrkutatási híreket, látványos felvételeket és egyéb aktualitásokat - tudományról és science fiction-ről egyaránt.
