Csillagvizsgáló

TOP10 csillagászati és űrkutatási sztori 2021-ben

2021. december 31. - PFreddy

Az esztendő végéhez közeledve mindenki összegez és toplistákat készít – így tesz a Csillagvizsgáló Blog is. Ebben a bejegyzésében 2021 tíz legjelentősebb csillagászati és űrkutatási eredményét, eseményét és hírét szedtem sorba, akárcsak az elmúlt három évben. Mivel a tudományos eredményeket igen nehéz (és persze felesleges is) rangsorolni, így természetesen mind a lista mezőnye, mind annak sorrendje teljesen szubjektív. A listára nem csak tudományos felfedezések és mérnöki sikerek, de indítások és tesztek is felkerültek - ha pedig valakinek hiányérzete lenne a tízes mezőnnyel kapcsolatban, ne mulassza el megosztani azt a kommentek között!

fbcover_top10.jpg

10. Az Oumuamua-sztori

Nem tudományos felfedezés, nem is technikai bravúr, ám a csillagközi térből érkező Oumuamua eredetéről szóló vita olyan mértékű figyelmet kapott a nemzetközi sajtóban (sőt, a hazai médiában is), hogy helye van egy ilyen listán. Bár a 2017 őszén felfedezett objektum már messze jár tőlünk, a neves harvardi kozmológus, Avi Loeb év elején megjelent könyve újra a figyelem középpontjába helyezte az üstökösszerűen mozgó, de üstökösjegyeket (pl. kitöréseket) nem mutató Oumuamuát. A szerző elsősorban ezzel a látszólagos ellentmondással igyekezett igazolni elméletét, miszerint az objektum valójában egy idegen űrhajó (maradványának?) napvitorlája – tette azonban mindezt erős arroganciával és minden alternatívát kizáró meggyőződéssel. Időközben született természetes eredetű magyarázat is az Oumuamua rejtélyes gyorsulására (nitrogénjég esetén az üstökös kitörései nem járnak detektálható kómával), amelyet Loeb egy bizonytalan statisztikai alapú magyarázattal szándékozott megcáfolni. Mivel további megfigyelési adatokat nem lehetséges már begyűjteni az Oumuamuáról, az avatatlan szemlélő akár úgy is érezheti, hogy döntetlent hozott a 'Világ Csillagászai vs. Avi Loeb' meccs – érdemes azonban felidézni Carl Sagan idevágó gondolatát: „a rendkívüli állítások rendkívüli bizonyítékokat is igényelnek.”

outgassing.jpgAz Oumuamuáról készült illusztráció. (Forrás: ESO / M. Kornmesser)

9. Minden világos Betelgeuse-ügyben

Két éve történt, hogy az Orion csillagkép alfája, a Betelgeuse megfigyelhető fényessége néhány hét alatt közel harmadára csökkent. Mivel egy szupernóva-robbanás előtt álló vörös szuperóriásról van szó, ezért a jelenség komoly izgalmakat váltott ki mind a kutatók, mind pedig a nyilvánosság részéről. A galaktikus szupernóva jelentette égi tűzijátékra azonban tovább kell várni, a Betelgeuse extrém mértékű elhalványodása ugyanis ahogy jött, úgy el is tűnt néhány héttel később. A szakértők már ekkor is gyanították, hogy egy, a csillag közelében keletkezett porfelhő árnyékolhatta le a csillag korongját. Az idei esztendőben erre egyértelmű megfigyelési bizonyítékokat is bemutattak az Európai Déli Obszervatórium csillagászai, akik a Very Large Telescope SPHERE műszerével végeztek képalkotó méréseket. Ennek révén lehetővé vált az 530 fényévre lévő csillag felbontása – vagyis, az alábbi képeken ténylegesen a Betelgeuse megfigyelhető fényességeloszlása látható, amelyen jól nyomon követhető a csillag elé beúszó porfelhő. A kutatók ezáltal első alkalommal figyelhették meg közvetlenül por keletkezését egy csillag közelében.

eso2109a.jpgAz elhalványodás előtt és annak folyamán: a Betelgeuse egyike azon néhány csillagnak, amelyek kiterjedését is megfigyelhetjük az óriástávcsövek segítségével. Jól látható, hogy nem csak a csillag teljes fényessége, de a fényesség felöleti eloszlása is megváltozott. (Forrás: ESO/M. Montarges et al.)

8. Csillaghajó-fejlesztések

A SpaceX már nem csak az emberes űrutazás jövőjének, de jelenének is megkerülhetetlen szereplője. Az Elon Musk által alapított és azóta is közvetlenül általa irányított cég rutinszerűen szállít legénységet a Nemzetközi Űrállomásra Crew Dragon névre keresztelt űrkapszuláival, valamint rohamtempóban (igaz, az előzetesen kitűzött céldátumoktól elmaradva) halad az új-generációs űrhajója, a Starship fejlesztésével is. Az SN-15 prototípus májusban sikeresen teljesítette a 10 km-re történő emelkedést követő forradalmi landolását, amely során a rakéta előbb a hasára fordulva száll alá, majd függőleges pozícióban érkezik meg a kijelölt platformra. A következő lépés a tesztek sorozatában a Heavy Booster gyorsítófokozattal megtámogatott Föld körüli pályára állás lesz 2022 első felében – addig is azonban óriási fejlesztések zajlanak a SpaceX texasi indítóállomásán, többek között a későbbi sorozatgyártás és -indítás előkészítésének céljából. Kereslet biztosan lesz rá: a Starship koncepciója nem csak Musk marsi kolóniáról álmait és az űrturizmust hivatott szolgálni, de idén elnyerte a NASA Artemis-programjának leszállóegységéről szóló 2,9 milliárd dolláros tenderét is – vagyis, jó eséllyel a Holdra és a Marsra is Starshippel fognak leszállni a közeljövő asztronautái.

182805799_4324197950933078_6933920629327156599_n.pngAz SN15 prototípus az indulás pillanatában. (Forrás: SpaceX)

7. Rekord méretű üstökös

Az üstökösök tipikusan néhány km átmérőjű jeges égitestek, ám feltételezhető, hogy a többségük forrásául szolgáló Oort-felhőben akadhatnak jóval nagyobb objektumok is. A 2021-es év folyamán végre sikerült azonosítani egy ilyen monstrumot: a felfedezői után elnevezett Bernardinelli-Bernstein (röviden csak BB-)üstökös a becslések szerint 100-300 km átmérőjű, ezzel egyértelműen rekord méretű az eddig megfigyelt üstökösök körében. Az objektum felfedezésére valójában még 2014-ben került sor, ám a Dark Energy Survey első felvételein még nem mutatkoztak az üstökösök jellegzetességei, így először aszteroidaként kategorizálták. 2021-ben aztán jelentős anyagkitörés történhetett a BB-üstökös felszínén, az ugyanis glóriaszerű légkört, ún. kómát növesztett. Időközben az objektum pályáját is sikerült pontosan megállapítani: a bolygók keringési síkjára csak nem merőlegesen közelítő BB nagyjából a Szaturnusz-pályájáig fog eljutni, mielőtt visszaindul a rendkívül távoli (még a Plutón is messze túl kezdődő) Oort-felhőbe. A BB-üstökös keringési pályájának extrém jellegét jól szemlélteti, hogy bár visszatérő objektumról van szó, legutóbb 3,7 millió évvel ezelőtt járt a Naprendszer belső régióiban.

20210624_c_2014_un271_nagy_ustokos_3.jpgA Bernardinelli-Bernstein üstökös pályája (feketével) a Naprendszer belső régiójához közeledve. (Forrás: NASA/JPL)

6. Pontosabban ismerjük az Univerzum fejlődését

Ahogy a neve is mutatja, a rekord méretű üstökösre bukkanó Dark Energy Survey (Sötét Energia Felmérés) nem a naprendszerbeli objektumokra specializálódott, sokkal inkább a távoli galaxisok megfigyelése jelentette a célt, amelynek révén az Univerzum múltjáról alkothatunk pontosabb képet. Idén került sor a DES második adatközlésére - az első blikkre nem túl izgalmas felütés mögött rendkívüli számok és érdekességek rejtőznek. A chile-i 4 méteres Blanco Telescope-t használó DES ugyanis egy igazi 'Big Data' égboltfelmérés volt 2013-19 között, a külön erre a célra fejlesztett 570 Megapixeles kamerája tucatnyi alkalommal mérte végig az 5000 négyzetfokos (a teljes égbolt 1/8-ad része) égboltterületet. A kitartó fotongyűjtögetésnek köszönhetően a rendszer 226 millió (!!!) galaxist figyelt meg, kb. 7 milliárd fényéves távolságon belül. A közelmúltban publikált 30 szakcikk ráadásul még csak a 2016-ig végzett mérések eredményeit összegzi (a többire néhány évet még várni kell). Ezek közül a legfontosabb, hogy a megfigyelések nagy pontossággal támasztják alá az ún. ΛCDM modellt, miszerint az Univerzum 68,5%-t sötét energia, 28,6%-t hideg sötét anyag alkotja és csak 4,9%-t tesz ki az általunk is látható világító anyag. Ugyanakkor akad némi, egyelőre fel nem oldott ellentmondás is a jelenleg favorizált elméletekkel szemben: úgy tűnik, hogy a galaxisok csomósodása nagy távolságskálákon kisebb a vártnál - más szóval, az anyag eloszlása egyenletesebb mint az eddig gondoltuk.

194509914_4405142502838622_8311771131756709897_n.jpgA DES egyik ultra-mély felvétele: csak nem minden fénypont rajta egy-egy galaxis!
(Forrás: Dark Energy Survey / DOE / FNAL / DECam / CTIO / NOIRLab / NSF / AURA; & T.A. Rector / M. Zamani / D. de Martin)

5. Az idei gravitációshullám adag

A gravitációs hullámok felfedezése nem állt le, éppenséggel csak rutinszerűvé vált. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne több kuriózum is a LIGO-Virgo együttműködés közelmúltban megjelent katalógusában, amely immáron kilencvenre növelte a megfigyelt gravitációs hullámok számát. A nagy tömegű, kompakt objektumok összeolvadásából származó jelek listája 35 új gravitációs hullámmal bővült, köztük több olyan felfedezéssel is, amelyek során egy neutroncsillag és egy fekete lyuk egyesül. A 2020 márciusáig tartó harmadik megfigyelési időszak során figyelték meg eddig ismert legkisebb tömegű neutroncsillagot, valamint egy olyan objektumot is horogra akadt, amely épp a neutroncsillagok és a fekete lyukak eddig ismert tömeghatárai között található. A detektorok jelenleg fejlesztéseken esnek át, amelyek tovább növelik az érzékenységüket – magyarán messzebbről észlelhetjük a téridő tovaterjedő fodrozódásait. A munkálatok miatt a következő megfigyelési periódus leghamarabb ősszel veheti kezdetét, a két amerikai LIGO, az Olaszországban található Virgo detektorokhoz ekkora már teljes kapacitással fog társulni a japán KAGRA berendezés is.

stellar-graveyard_o3b_hu-1068x601.pngAz összes eddig megfigyelt neutroncsillag és fekete lyuk tömegei; a gravitációs hullámok révén felfedezett objektumok esetében kettőből mindig egy harmadik keletkezett (lásd, függőleges nyilakkal összekötött pöttyök). (Forrás: LIGO-Virgo/Northwestern University/Aaron Geller)

4. A Nap árnyékában

A szonda, amely „megérinti” a Napot – ez a költői cím bukkan fel leggyakrabban a médiában a Parker Solar Probe-bal kapcsolatban. A NASA űrszondája ugyan nem megy el egészen a célpontja „felszínét” jelentő fotoszféráig, de tény, hogy minden korábbinál közelebbről tanulmányozza a Napot. A 2018-ban indult Parker összesen 24 keringést teljesít elnyújtott elliptikus pályáján, amelynek napközel pontja a bolygók melletti gravitációs hintamanőverek révén folyamatosan közelebb kerül központi csillagunkhoz. A Vénusz melletti egyik elhaladása során a látható fény hullámhosszain átlátszatlan légkörön keresztül is képes volt felvételt készíteni a bolygó kontinenseiről – ez azonban csak járulékos nyereség, a fő cél a napkorona közvetlen vizsgálata, amelybe idén áprilisban merült el először az űrszonda, a Naptól 14 millió km távolságra. A Parker által vizsgált napszél részletes analízisének eredményeire még várni kell, a környezetről készült látványos felvételsorozat azonban már most is elérhető. Nem mellesleg az is bizonyossá vált, hogy a Parker űrszonda lett a leggyorsabb ember alkotta űreszköz: az idei csúcssebessége meghaladta az 580.000 km/h-t!

A Parker Solar Probe felvételei a napkoronán való áthaladás során. (Forrás: NASA)

 

3. Újdonságok a lencsevégre kapott fekete lyukról

2019 egyik legnagyobb tudományos szenzációja volt az Event Horizont Telescope (EHT) hálózat által készített felvétel, amely az M87 galaxisban centrumában található szupernagy tömegű fekete lyukát (M87*), pontosabban annak közvetlen környezetét ábrázolta. Már ez a kép is nyolc rádióteleszkóp együttműködéséből született, ám ezzel párhuzamosan egy szinte példa nélküli obszervációs kampány is zajlott további 19 teleszkóp részvételével, hogy a feketelyuk-felvétel készítésének idejéről a lehető legteljesebb spektrumon kaphassanak képet a galaxis centrumáról és az abból származó anyagkilövellés (jet) közti kapcsolatról.

multiwavelen_1.jpgAz M87 galaxis, a központi régója, valamint az onnan eredő anyagkifújás (jet) a különböző hullámhosszakon. (Forrás: J. C. Algaba et al. 2021)

Az EHT megfigyeléseiből kinyerhető tudományos eredmények sem szűntek meg. A kutatók a híres „pillanatfelvétel” készítése során nyert modellezési tapasztalatokat felhasználva képesek voltak visszamenőlegesen is szimulálni, hogy miként nézhetett ki a fekete lyuk környezete 2009 és 2013 között, amikor nyolc helyett csak 3-4 rádióteleszkóp figyelte meg az 53 millió fényévre lévő galaxis centrumát. Az eredmények alapján a fekete lyuk körüli plazmakorong mérete többé-kevésbé állandónak mutatkozott, ám a legfényesebb régiója viszonylag gyorsan változtatta a pozícióját, ahogy a plazma gyors keringéssel a fekete lyukba való spirálozódott.

És még ez sem minden: adatok újbóli elemzéséből azt is sikerült megállapítani, hogy milyen lehet a fekete lyuk körüli anyagkorong mágneses tere. Ehhez a detektált elektromágneses sugárzás polarizáltságát vették alapul, amely a a rúdmágnes köré szórt vasreszelékhez hasonlóan mutatja meg a mágneses tér alakját.

m87_polar_2.jpg

2. Érkezés a Marsra

A SpaceX szerint legrosszabb esetben is az évtized végére embert juttatnak a Marsra, addig azonban szondákra kell szorítkoznunk ha többet akarunk megtudni a bolygóról. Indítási ablak (ilyenkor tartózkodik a Föld és a Mars megfelelő pozícióban egy gazdaságosan kivitelezhető pályához) csak 26 hónaponként nyílik a vörös bolygóra, így fordulhat elő, hogy a szondák csoportosan érkeznek meg céljukhoz. A legutóbbi, 2020 júliusi alkalom során három nemzet három különböző célú missziója indult el a Mars felé, amelyek mindegyike hiba nélkül érkezett meg idén februárban. Elsőként február 9-én az Egyesült Arab Emirátusok Hope (Remény) névre keresztelt keringőegysége állt pályára a Mars körül, amely a bolygó légkörének nagy léptékű folyamatait fogja vizsgálni a következő években. Egy nappal később megérkezett a Tianwen-1 kínai szonda is, amely nem csak pályára állt, de egy leszállóegységet is küldött a bolygó felszínére. A sikeres landolást követően pedig mozgásba lendült a küldetés guruló laboratóriumi, a kőzettani vizsgálatokat végző Zhurong is – nem mellesleg ezzel Kína lett a második nemzet amely képes erre a technikai bravúrra.

199993607_4441367555882783_5465043637416138890_n.jpgSzelfi a kínai Zhurong roverről és a mellette álló leszállóegységről. (Forrás: CNSA)

A legnagyobb várakozás azonban így is a NASA Perseverance misszióját előzte meg, amelynek leszállását „élőben” (természetesen a rádiójelek tizenkét perces késése mellett) követhette az egész világ. Bár külsőségeiben a Perseverance sokban hasonlít a 2013 óta a Marson tevékenykedő Curiosity roverhez, a számos fejlesztés mellett a célok is jelentősen eltérnek egymástól. A NASA legújabb rovere ugyanis ízig-vérig asztrobiológiai profilú küldetés, amely ténylegesen az egykori(?) marsi élet(?) nyomai után kutat. Bár döntő bizonyítékokat nem várhatunk egy távvezérelt robottól, a Perseverance által vett mintákat a NASA egy későbbi missziója el fogja juttatni a Földre, ez pedig akár korszakalkotó eredményekkel is járhat.

Ráadásként pedig a Perseverance-szel együtt érkezett meg az Ingenuity is, az első ember alkotta eszköz, amely egy idegen égitest légkörében repült. Bár a kis méretű helikopter nem szolgál közvetlenül tudományos célokat, a több mint egy tucat sikeres repülés utat nyithat a jövőben a drónoknak a Mars és Titan felderítéséhez.

243593043_4762291603790375_1560912268186931627_n.jpgA Perseverance rover felvétele önmagáról és az általa telepített Ingenuity-ről. (Forrás: NASA/JPL)

1. Útnak indult a James Webb-űrtávcső

Egy három évtizede húzódó projekt sok éves vesszőfutásának végére került pont december 25-én, amikor a számtalan halasztást követően a James Webb Space Telescope (JWST) végre magasba emelkedett egy Ariane–5 rakéta orrkúpjában. A több mint tíz milliárd dollárba kerülő JWST a Hubble-űrtávcsővel szemben nem állt meg a Föld körüli pályánál, mivel a bolygónktól másfél millió km-re lévő L2 Lagrange-pont környékén fogja végezni tudományos munkáját a következő öt (de szerencsés esetben akár tíz) évben. E sorok írásakor az űrtávcső még úton van, és sorban üzemeli be moduljait a kommunikációs berendezésektől a hővédő pajzsig – egyelőre hiba nélkül.

20211227_jwst_bucsu_webb_spacecraft_sep_12_25.jpgBúcsú a James Webbtől. A felvétel az Ariane–5 hordozórakéta kamerájával készült napelemek kinyitása előtt. (Forrás: NASA)

Amennyiben minden a tervek szerint halad, úgy a JWST január 8-i megérkezését követően teszt- és kalibrációs mérések hosszú sora következik, mielőtt 2022 júniusában kezdetét veszi a tényleges tudományos fázis. A közeli és közép-infravörös tartományban érzékeny  űrtávcső megfigyelheti az első galaxisok keletkezését, közelebb kerülhetünk az Univerzum fejlődésének megértéséhez és rutinszerűvé válhat a más csillagok körül keringő bolygók légkörének vizsgálata – ez pedig még csak a jéghegy csúcsa. A James Webbről ugyanis nem túlzás állítani, hogy eredményei a csillagászat fontos mérföldkövek lesznek.

20211227_jwst.jpgA JWST illusztrációja, apró szépséghibával: az űrtávcső 6,5 méteres aranyozott tükrei alatt található hőpajzsnak mindig a Nap felé kell fordulnia, hogy biztosítsa a detektorok számára a -220°C-t. (Forrás: NASA)

 

Ahogy a fenti listából is kitűnik, számos izgalmas projekt indult el a mögöttünk hagyott esztendőben, tényleges tudományos hatásuk pedig még csak ezt követően fog jelentkezni – rendkívül izgalmas évek állnak előttünk!

Ha tetszett a tartalom, látogass el a Csillagvizsgáló Facebook oldalára is, ahol rendszeresen találhatsz csillagászati és űrkutatási híreket, látványos felvételeket és egyéb aktualitásokat - tudományról és science fictionről egyaránt.

A bejegyzés trackback címe:

https://csillagvizsgalo.blog.hu/api/trackback/id/tr4816800066

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

body_andras 2021.12.31. 22:53:55

A James Webb képeire olyan izgatottan várok mint egy óvodás a Mikulásra.

Klaric 2021.12.31. 22:54:03

Sikerült a cikkben megoldani a fénysebességnél gyorsabb utazás problémáját... A Parker igen jól sikerült gyorsításának hála, majdnem a fénysebesség duplájával száguldozik a nap közelében... Egy tudományos blogban azért elég nagy baki... Azt a .../s-t át kellene írni .../h-ra. Jelenleg a leggyorsabb ember alkotta tárgy. Egyébként lesz még gyorsabb is. 2025-ben el fogja érni a 692000km/h-t, ami a c 0,064%-a. Ezt leszámítva nagyon jó bejegyzés, grat és búék!

PFreddy 2022.01.01. 02:51:03

@Klaric: ebből is látszik, hogy korszakalkotó jelentőségű a misszió!
Köszi az észrevételt, javítottuk. :)

korxi 2022.01.01. 23:43:47

A Webb űrtávcsőhöz annyi pontosítást írnék, hogy 10 év körülire remélték a hasznos élettartamát, az öt évet minimumcélnak jelölték meg.
Azóta viszont kiderült, hogy nagyon jó a helyzet, az indítás és pályára állítás ugyanis olyan tökéletesen sikerült az Ariane 5 rakátéval, hogy egészen rövid ideig tartott az a három eleve tervezett pályakorrekció, amihez az űrtávcső saját hajtóműveit kellett használni, így aztán jelentős mennyiségű üzemanyagot spórolt meg a szuper felbocsátás.

A hasznos élettartamot nem lehet előre megmondani, az ugyanis attól függ hogy mikor fogy ki a Webb üzemanyaga. Az pedig attól, függ, mikor mennyit kell majd felhasználni a pályakorrekciókhoz illetve az L" körüli HALO pálya tartásához.
(És nem, nem lehet majd utántölteni üzemanyaggal,nem lehet odaküldeni egy űrtankert, tíz év múlva sem.)

Amúgy éppen jelenleg zajlik a legkockázatosabb művelet, a napvédő membránok kinyitása és feszítése. A gyártás és tesztelés során messze ezzel szívták a legtöbbet, az utóbbi évek késései is ennek köszönhetőek.

Van egy elírás , január 8-án nem fog megérkezni sehová, szerintem január 28-ra gondoltál.

Amúgy jók ezek az év végi összesítések, tényleg ezek voltak talán a legjelentősebb események. Én beraknám még a listába a kínaiktól a Hold túloldalára letett holdjárójukat meg az űrállomásuk első modulját, valamint hogy végre-valahára üzembe állt a SpaceX emberszállító járata az ISS -hez. De ha ez tízes lista, akkor viszont nem tudnék dönteni hogy miket rakjak ki helyettük:).

PFreddy 2022.01.02. 11:16:49

@korxi: "Van egy elírás , január 8-án nem fog megérkezni sehová, szerintem január 28-ra gondoltál."

Köszi, kivételesen nem elírás, hanem tévedés volt. Az összes rendszer beüzemelése/kinyitása tart két hétig, és automatikusan feltételeztem, hogy addigra be is fut a JWST az állomáshelyére. A NASA honlapja szerint ez majd csak január 23-án fog megtörténni.

Valóban, az öt éves élettartam a minimális kitűzött cél, a pályántartás szinte biztosan megoldható lesz ezen túl is. A MIRI rendszere folyékony héliumot is használ hűtősre, ez néhány éven belül biztosan elfogy, de a többi detektor valószínűleg egy évtized múlva is üzemelni fog. És akkor már miért is ne használnák ki az utolsó pillanatig?

"Amúgy jók ezek az év végi összesítések, tényleg ezek voltak talán a legjelentősebb események. Én beraknám még a listába..."

A SpaceX Crew Dragon 2020-ban szállított embert először; az utolsó kínai holdszonda pedig még 2020 decemberében visszaindult a Földre (hogy repül az idő...), de a Tiengong űrállomás központi modulja rajta volt a szűkített listán. Végül a Starship túrta ki onnan, mert véleményem szerint a hosszú távú hatása sokkal jelentősebb lesz: a SpaceX esetében új technológiáról és új lehetőségekről van szó (pl. Artemis-szerződés), míg Kína már korábban is pályára állított két ideiglenes modult. Ez a mostani "csak" egy nagyobb építkezés első eleme.
A lista összeállításakor az igazán nagy csillagászati felfedezéseknél voltam gondban, mintha a COVID-leállások (megfigyelések és konferenciák elmaradása) éreztette volna a hatását....

Köszi a visszajelzéseket, 2022-ben ugyanígy folytatjuk!
Nem feltétlenül ugyanitt, erről majd hamarosan írok.
süti beállítások módosítása