Az elmúlt hetek folyamán a japán Hayabusa2 űrszonda leszállóegységei sikeresen landoltak a Ryugu aszteroida felszínén. A Föld pályájának közelében keringő, mindössze 900 méteres szikladarab elérése talán nem tűnik valódi mérföldkőnek a Naprendszer meghódításának rögös útján – tény azonban, hogy a Ryugu mindössze a hetedik olyan égitest, amelyet közvetlenül a felszínéről tanulmányozhatunk. Az aszteroidát benépesító miniroverek jelenléte pedig csak a jéghegy csúcsa: a Hayabusa2 egy darabkát haza is hoz a Ryugu-ból.

A Nap a Ryugu aszteroidáról szemlélve.

A Naprendszer távoli régióit járó esetleges kilencedik bolygó utáni keresés már évek óta izgalomban tartja a csillagászokat. A Neptunuszon túli objektumok azonban túl távoliak és saját fényük híján extrém módon halványak, így már a megpillantásuk is komoly kihívást jelent – felfedezésük és vizsgálatuk pedig még az óriásteleszkópok segítségével is évekbe telik. Így történhetett, hogy a kilencedik bolygó létezését illetően továbbra sincs megnyugtató válasza a megfigyelő csillagászoknak. Ha azonban bolygót nem is, egy új, extrém távoli aszteroidát azonban találtak: ő a “Goblin”, amely új megvilágításba helyezheti a hiányzó bolygó kérdéskörét. 

Művészi koncepciórajz a Naptól távoli pályán pályán keringő objektumról. (Forrás: Roberto Molar Candanosa/Scott Sheppard/Carnegie Institution for Science)

A Magellán felhők a Tejútrendszer kísérőgalaxisai, egyben a déli égbolt legegyedibb látványosságai. Az éjszakánként szabad szemmel is látható két halvány derengés ugyan több millió csillagot rejt, a Galaxisunkhoz képest mégis eltörpülnek. Mivel a közvetlen “szomszédunkban” találhatóak, így a Magellán-felhőket a Tejútrendszer gravitációs hatása formálja elsősorban, azonban egymással is folyamatos kölcsönhatásban vannak. Olyannyira, hogy egykoron akár hárman is lehettek – mígnem az egyik áldozatul nem esett társainak.

A Kis- (felül) és Nagy Magellán-felhő a chilei Paranal Observatory távcsövei felett. (Forrás: J. Colosimo/ESO)

Számos középiskolai tárgy vagy tudományterület mellett a csillagászatnak is van OKTV-ja, illetve diákolimpiája. A nemzetközi megmérettetés népszerűsége évről évre növekszik, tavaly már 45 ország közel 300 versenyzője képviselte hazáját a Thaiföldön rendezett döntőben, köztük öt magyar tanuló is. A verseny minden középiskolás számára nyitva áll, aki érdeklődik a csillagászat iránt - még csak nem is kell szakértőnek lenni hozzá, a verseny szervezői ugyanis minden eszközt és tudásanyagot biztosítanak a felkészüléshez. Az országos döntő után pedig a legjobbak számára következhet a nemzetközi döntő. Igaz, a jövő évi olimpia nem kecsegtet egzotikus utazással – azt ugyanis Magyarországon rendezik meg!

A magyar küldöttség a 2017-es olimpiai döntő megnyitóján. (Forrás: Kruk Sándor)

Valószínűleg mindenki nézett már fel az éjszakai égboltra ismert csillagképek után kutatva. Ezek közös ismérve, hogy az égbolt egy jól körülhatárolható részét fedik le, nevüket pedig területükön található legfényesebb csillagokba az ókori görögök által képzelt állatokról és mítoszaik szereplőiről kapták. Utóbbi ugyan teljes mértékben igaz a Sárkányra, előbbi azonban nem: halvány csillagokból álló kígyószerű teste több más konstelláció között kanyarog. Gyakran csak fényesebb fejét látjuk, amint a mitológiai történet szerint ádáz csatát vív az alatta ‘’kapálózó’’ Héraklésszal. 

A csillagképek kavalkdájának közepén a Hercules és a Draco (Sárkány) konstellációk. (Forrás: Stellarium)