Az utóbbi évtizedek számos sikeres űrszonda-missziója közül is kiemelkedik az elmúlt tizenhárom évben a Szaturnusz körül keringő Cassini. A lélegzetelállító felvételeken túl számos felfedezés is köthető a szondához a gyűrűs bolygóról és rendszeréről, a vele utazó Huygens leszállóegység pedig sikeresen landolt legnagyobb holdján, a Titan-on. A Cassini azonban elérkezett utolsó küldetéséhez: szeptember 15-én zuhant bele a Szaturnusz légkörébe. 

Az utóbbi évtized legerősebb napaktivitása történt szeptember 6-án: egy nagyobb napfoltcsoport felfényesedett és a szokottnál jóval nagyobb energiájú sugárzást juttatott a bolygóközi térbe. A 'fler'-nek nevezett jelenségtől szerencsére nem kell tartanunk, bolygónk légköre megvéd minket a hatásaitól. A flereket kísérő anyagkidobódásoknak viszont akár jelentős következményei lehetnének – ezúttal azonban csak a sarki fények látványával kellett számolnunk.

Szeptember 6-án a Nap egy kis régiója (jobbra) fényesedett fel flerként. (Forrás: NASA/SDO)

Valószínűleg mindenki nézett már fel az éjszakai égboltra ismert csillagképek után kutatva. Ha ezt valaki a nyáron vagy az ősz elején teszi meg, annak biztosan szemet szúr a három legfényesebb csillag, avagy a Nyári Háromszög, amely kitűnik a szabad szemmel látható közel kétezer csillag közül. Csillagképeik, a Lant, a Sas és a Hattyú együtt uralják ezekben a hónapokban az éjszakai égboltot.

Az említett három csillagkép ábrázolása az éjszakai égbolton. Köztük a halvány csillagokból álló konstellációk.

Csak hát nem itt, hanem Amerikában. A nappali égbolt elsötétedése nem csak egy-egy helyszín, hanem az egész világ szempontjából ritka esemény és életre szóló látványosság. Az pedig csak hab a tortán, hogy a jelenség ezúttal nagyobbrészt szárazföld felett, sűrűn lakott vidékeken lesz látható.

Habár a csillagok egyformának tűnnek az éjszakai égbolton, méretük, fényességük és élettartamuk széles skálán oszlik el. Napunk minden szempontból átlagosnak mondható, nem úgy, mint a nem rég felfedezett EBLM J0555-57Ab. Ez utóbbi ugyanis méretét tekintve a legkisebb csillag. A cím nem túlzás, a nevezett objektum ugyanis a csillagok elméleti alsó tömeghatáránál található – ha még kisebb lenne, már nem is lehetne csillagnak nevezni.

Egy vörös törpecsillag és egy barna törpe tipikus mérete.