Ki ne hallott volna már a meteorzáporok koronázatlan királyáról? A Perseidák idén nyáron is eljönnek (eljöttek…), hogy menetrendszerűen augusztus 12-én éjszaka és 13-án hajnaltájt megleptésszerűen bukkanjanak fel az égen. A látványos és izgalmas programhoz ráadásul nem kell semmiféle különösebb felszerelés vagy előképzettség, pusztán egy mesterséges fényektől távoli helyszín és persze tiszta égbolt.

Perseidák a Pireneusok felett. (Fotó: Jean-Francois Graffand/APoD)

A hullócsillagok valójában apró, többségében mikroszkópikus porszemcsék (mikrometeorok), amelyeket tipikusan üstökösök (olykor aszteroidák) szórtak szét Nap körüli pályájukon; a Föld pedig éves pályáján rendszeresen átsétál ezeken a porsávokon. Egy légkörbe ütköző szemcse még a magaslégkörben villámgyorsan elég, kis mérete miatt ez láthatatlan is marad számunkra. A nagy sebessége miatt azonban még így is tekintélyes utat tesz meg oxigén- és nitrogén-molekulák között, amelyekkel kapcsolatba kerülve elektronokat szakít le róluk (ez a folyamat az ionizáció). A levegő ilyen módon ionizált molekulái gyorsan vissza is nyerik elektronjaikat (ez pedig a rekombináció) miközben fényt bocsájtanak ki – ezt viszont már a szabad szemünkkel is látjuk, mint a hullócsillag rövid, csíkszerű felvillanása.

A Perseida-meteorraj képviselői, háttérben a Tejút sávja. (Fotó: Schmall Rafael)

A Perseidák szülőobjektuma a Swift-Tuttle üstökös (a felfedezőiről lett elnevezve, de hívhatod 109P-nek is), amely elnyújtott ellipszis pályán kering a Nap körül. Legutóbb 1992-ben tette tiszteletét Nap-közelben, így akkor ‘’porozta’’ be utoljára a pályáját. A Perseidák forrása azóta is fogy és jó ideig még nem lehet utánpótlásra számítani – a Swift-Tuttle legközelebb 2126-ban fog erre kószálni.

A Föld a Nap körüli pályán minden évben keresztülhalad a porsávon (szürkével), amit még a Swift-Tittle üstökös hagyott hátra. Bolygónkról nézve a porsác a Perseus csillagkép irányába látszik - ezért látszólag innen érkeznek a hullócsillagok.

Aggódni egyelőre még nem kell miatta, hiszen akárcsak az elmúlt 25 évben, úgy idén és a következő jó néhány évben is nagyszámú hullócsillaggal és néhány igazán látványos tűzgömbbel (hosszabb ideig tartó és fényesebb felvillanás, legalább 1 cm-es meteorok okozzák) fog megörvendeztetni minket. Maga a Perseida-időszak már július második felében elkezdődött (véletlenül bármikor bele lehet futni egy-egy kósza hullócsillagba), a látványos csúcs azonban augusztus 12-én éjszaka fog eljönni és egészen hajnalig tart. Ekkor a ZHR (zenithal hourly rate) egészen 100-ig szökhet fel - ez azonban csak elvi maximuma az egy óra alatt látható hullócsillagoknak, valójában ettől jóval kevesebbre (jó égnél mondjuk 30-40-re) lehet számítani.

A meteorrajt kamerával vagy felvételek sorozatával vagy hosszú expozíciós képekkel lehet elcsípni. Utóbbi esetben a csillagok hosszú íveket húznak (a Föld forgása miatt), míg a hullócsillagok más írányokba húznak egyenes csíkokat. (Fotó: Zih Katalin)

Ha pusztán a ZHR-t tekintjük akkor vannak ugyan látványosabb meteorzáporok, mint pl. a Geminidák decemberben vagy a Quarantidák januárban (ZHR ~ 120); azonban a Perseidáknak van egy hatalmas előnye ezekkel szemben – nyáron jönnek. Egy kellemes augusztusi éjszaka sokkal jobb lehetőséget kínál egy hullócsillag-nézéssel egybekötött családi programra, borozgatásra vagy randira, mint télen (igaz, több a szúnyog is :). Mindehhez pedig se komoly felszerelésre (távcsővel nem is lehet elcsípni a pillanatyni felvillanásokat), se speciális helyszínre nincs szükség. Mindössze egy fényszennyezéstől mentes és kényelmes (hiszen az égboltot kell folyamatosan vizslatni, ami egy idő után megviselheti a nyakat) megfigyelési pozíciót kell találni: ideális a városi fényektől távoli mezőn elheveredni, de akár egy sötét zug is jó lehet a kert végében.

A Perseidák fénycsíkjának meghosszabbítása egy pontban, az ún. radiánsban találkozik, amely a Perseus csillagképben található. Maguk a hullócsillagok ettől a pozíciótól távol is felbukkanhatnak, de érdemes a megfigyeléshez ebbe az irány fordulni. (Forrás: Stellarium)

A Perseidák sötétedéstől kezdődően fognak érkezni az észak-keleti égbolt felől (a Perseus csillagkép irányából, innen is a nevük) így érdemes ebbe az irányba pozicionálni magunkat; a felvillanások azonban a radiánstól 40-50 fokra is feltűnhetnek. Már csak derült égboltra van szükség (ugye, mint a holdfogyatkozásnál), amire ezúttal tényleg jó esély mutatkozik. Ráadásul, tavalyi évvel ellentétben idén a Hold fénye sem fogja zavarni a megfigyelést.

Távcsőre ugyan nincs szükség a meteorraj megfigyeléséhez, ha azonban valakinek akad egy a közelbe, érdemes azt is bevetni. Továbbra is bolygóparádé látható az égbolton a Vénusz, a Jupiter, a Szaturnusz és még mindig szuper-fényes Mars főszereplésével.

Ha tetszett a bejegyzés, látogass el a Csillagvizsgáló Facebook oldalára is, ahol napi rendszerességgel találhatsz csillagászati és űrkutatási híreket, látványos felvételeket és egyéb aktualitásokat - tudományról és science fiction-ről egyaránt.