A Mátra egyik legmagasabb csúcsa, Piszkéstető ad otthont Magyarország legnagyobb távcsöveinek és legfejlettebb obszervatóriumi műszerparkjának - és hetente legalább egy ügyeletes csillagásznak (avagy röviden: ÜCsinek). A vetésforgóban cserélt pozíció aktuális gazdája áll legközelebb ahhoz a romantikus elképzeléshez, ami még manapság is az emberek képzeletében él a csillagász munkájáról: sötét kupolák, óriási távcsövek, csillagos égbolt (fogcsikorgató hideg...) és természetesen kiapadhatatlan küldetéstudat az ismeretlen megismeréséhez. Na de mit tartogatnak  a dolgos hétköznapok a csillagász számára a hegytetőn? Akciót, drámát, horrort, science fictiont?

A főépület egy csillagfényes derült éjjel (Fotó: Kuli Zoltán, forrás: Konkoly Csillagvizsgáló facebook oldala)

„Már csak 7 nap!”

- hangzik el a Piszkéstetőt sokszor megjárt ügyeletes csillagász (ÜCsi) első gondolata, ahogy csütörtök déltájt megérkezik a helyszínre, egyhetes ügyeletére. Csütörtökön, mert a váltás után az embernek kell egy hosszú hétvége, hogy az éjjeli bioritmus visszazökkenjen nappaliba, de ne szaladjunk ennyire előre. Az előző heti ügyeletes tájékoztatja róla, hogy mi minden működik/működik máshogy/nem működik éppen (mert bármelyik előfordul néha), majd már-már vészjóslóan hathatnak további kijelentései, amivel elköszön az előző ügyeletestől (a „mi baj történhet?” és a „minden rendben lesz...”), de ez csak annak tudatosítása, hogy az ember megérkezett Piszkéstetőre, ahol minden IS megtörténhet.

Bepakol a hűtőbe, a szobájába, és megszámolja, hogy éppen hány macska van a telken, meg megsimogatja őket (mert nem utolsósorban a macskák jóléte is részben az ÜCsi felelőssége), akik aztán - mivel nem étellel kínálja az ember őket érkezéskor - általában hamar kiábrándulnak. Apró megjegyzés: jelenleg az egyenleg négy macska: Macska 0, alias Kapitány; Macska 2, civil nevén Szürke; Macska 3, lánykori nevén Mikrofikusz; és Tokmánykulcs, akit valamiért már/még nem indexelnek. És ha valakinek feltűnt volna, hogy hiányzik az egyes sorszám, nagyon helyesen tette. Volt egy Fekete nevű - meglepő módon fekete színű - macska is, aki a Vöröskő Vendéglőhöz dezertált félig-meddig érthető okokból, de egyébként fene a jó dolgát! A macska egyébként a legtöbb csillagvizsgálónak szerves része a mindenféle rágcsálófélék távoltartása okán. A Mátra egyéb vadvilágáról a későbbiekben értekezünk, ahogy azok időrendben elő szoktak fordulni.

Asztromacskák! Felül a havas táj előtt Kapitány;
alul sorba balról jobbra a legújabb macska Piszkéstetőn, Tokmánykulcs; mellette Szürke; a disszidált Fekete; és végül Mikrofikusz.

Ezek után első (vagy talán inkább nulladik) lépésként megteremti magának a társalgóban, a könyvtárban vagy épp a saját szobájában a megfelelő munkakörnyezetet. Ezt leginkább az alapján dönti el, hogy milyen és mennyi munkát tervez végezni, mert minden helyiségnek sajátos előnyei és hátrányai vannak. De a legfontosabb, hogy internet mindenhol van... nem úgy mint térerő, ami a telek viszonylag kevés pontján érhető el, így ezzel a kombinációval ezek után minden adott egy effektív munkával töltött héthez.

A hőskorban (egészen a XX. század végéig) ez úgy nézett ki, hogy a ritka hatbetűs égi jelenségek beálltakor (értsd: derült idő esetén) a csillagász kibaktatott a kupolákba (ahol télen a -15°C-ok teljesen hétköznapiak), kinyitotta a kupolát, és az éjszakát innentől a nyitott kupolában töltötte a távcsővel, és pakolta a fotólemezeket a távcső gyomrába és/vagy végébe. Ehhez elengedhetetlen kellék volt az árammal fűthető kabát és a hatvanvalahányas csizma, amit a csizmára lehetett húzni.

A XXI. században az internet és a digitális képrögzítés csodáival ez a világ bármely pontjáról végrehajható - mint ahogy a bejegyzés írója az írás közben is épp otthona melegéből várja több mint 200 km-ről, hogy a Mátrában végre kiderüljön. Ezt úgy is szoktuk nevezni, hogy "ágyban, párnák közül mérés", ami esetenként tényleg szó szerint így értendő. Egy ideje az Időkép webkamerái közt megtalálható a piszkési „giccskamera” is, ami hamar a legnézetebbek közé emelkedett, hiszen páratlan nyugati panoráma tárul a hegyről az ember elé. Ez, valamint a kupolákba és azok köré telepített néhány másik kamera képe biztosítja a világ bármely pontján ülő csillagásznak, hogy aktuális képe legyen az időjárásról és a műszerek állapotáról.

A piszkéstetői "giccskamera" február 18-i felvételének részlete az időkép.hu oldalán
(Még videók és élőkép: https://www.idokep.hu/webkamera/apal)
 

Amikor az összes távcső távolról irányítható, olyankor van néha igazán szükség a helyszínen lévő szakemberre, aki a fizikai jelenlétet igénylő problémákat helyben orvosolni tudja. Mert ugye, „mi baj történhet?”... Természetesen nem volt még olyan műszaki rendszer, ami ne szorult volna sosem karbantartásra egy-egy véletlen meghibásodás vagy baleset miatt. Ez az ÜCsi elsődleges feladata. Tankönyvi példa erre, hogy áramszünet előzi meg a pillanatok alatt kibontakozó évszázad viharát, és távolról nem lehet becsukni a kupolarést. Ilyenkor az ÜCsi feladata, hogy versenyt fusson az idővel, és megbirkózzon a természet erejével (kész olimpia) és minden rendszert biztonságosan leállítson és helyre tegyen manuálisan. Pont emiatt - függetlenül attól, hogy nem kell kifejezetten helyszíni jelenlét a megfigyelések elvégzéséhez - a fiatal csillagászhallgatóknak érdemes távcsőkezelési rutint szerezni a helyszínen, így a sokat látott ÜCsinek időről időre van kit kitanítania, belőlük később akár utánpótlás is lehet, és legalább társasága is adódik.

Emellett időnként kalandok is szembejönnek a vadon közepén. Egy névtelenségét kérő ügyeletes csillagásszal esett meg, hogy a legtávolabbi kupolába tett egészségügyi expedíciója során lemerült a lámpája a főépülethez visszafelé tartva. Na már most teljesen megszokott, hogy vaksötétben - na jó, csillagok pislákoló fényében - botorkál vissza az ÜCsi a főépület biztonságába, lévén úgy ismeri a telket, mint a tenyerét. Az pedig köztudott, hogy a macskák éjjeli lények, ezért ha a teljes sötétségben a távolban megvillan egy szempár, akkor a csillagász a másodperc mindössze törtrészére veszti el hidegvérét. Viszont ha közeledve azt tapasztalja, hogy a szempár nem annyira láb-, hanem inkább fejmagasságban van, akkor az addig ignorált szarvas pár méterről már sokkal ijesztőbb tud lenni. Hasonlóan hátborzongató a kiskorában még igen szelíd és barátságos róka, amikor elsuhan tíz-húsz méterre az ember előtt keresztül az úton az éj leple alatt. De például vaddisznó-megfigyelésről is vannak beszámolók, sőt, Piszkéstető a 2019-es nagy medvevándorlás első megfigyeléseinek Bermuda-háromszögében a terület közepére esett (habár medvét ott nem láttak a csillagászok). Hálistennek még nem történt agresszióba torkolló találkozás a vadvilággal, egyelőre békés harmóniában élnek a csillagászok a természettel.

Bal oldalon őzek legelésznek a főépülettel szemben, jobbra Rudi, a róka még kis korában.
(Forrás: Konkoly Csillagvizsgáló facebook oldala)

Más típusú kalandokat jelentenek a szélsőséges időjárási viszonyok, amelyek közül a közelmúlt legintenzívebbje talán a 2017-es áprilisi havazás volt. A csillagászok másfél napig áram és fűtés nélkül, 70 centiméter hóval elzárva várták a megmentést, de szerencsére a kandalló melege és a tartalékok tartották bennük a lelket és végül épségben sikerült lejutniuk a hegyről. Persze megmentésükkor a sajtó lesben állt, és addig nem idulhattak el a csillagászok a hegyimentők autójával, amíg interjút nem adtak hányattatott sorsukról - ami utólag inkább egy különleges élményként maradt meg bennük, semmint lelki sérülésként. Természetesen az elhangzott tudományos kutatásokról szóló részt kivágták a riportból, és végül csak a kandallóban megfőzött hagymás bab ténye maradt meg az utókor számára, de ez is hozzátartozik a történethez.

Balra a 70 cm hó első 30-40 cm-ében már elakadó traktor,
jobbra az említett, autentikus, kandallós krumplis hal... akarom mondani hagymás bab.

Legtöbbször azonban sokkal eseménytelenebb az időtöltés Piszkéstetőn. A magyarországi éghajlati viszonyok miatt a derült éjszakák száma messze nem olyan magas, mint egyes külföldi távcsőparadicsomokban. Nem egyedi - főleg a téli hónapokban -, hogy egész héten át tejköd fogadja az embert, és nemhogy a völgybe, de az épület előtti, 5 méterre lévő szalagkorlátig nem lát el. Olyankor marad a kandalló és az internet, ami végül is nem olyan rossz. Ezek azok a napok, amikor egy bögre forró akármi mellett az ember ölébe veszi a laptopot, korábbi adatokat dolgoz fel, és cikket, pályázatot ír, majd amikor ezek papírformát öltenek, akkor a nyomtatott verzióval gyújtja be estére a kandallót. Ennek a legutolsó lépésnek nagy hagyománya van, és a legenda úgy tartja, hogy a piszkéstetői kandallóban elégetett cikkek/pályázatok könnyen fognak a bírálókon átjutni, ugyanakkor „spoiler alert!”: szerelmes levelekkel nem működik.

Balra a "tipikus" piszkéstetői időjárásban a főépület a teraszról fotózva; jobbra az egyik legújabb pályázati anyag rituális elégetése

Ugyanakkor, akár szabadtéri programokra is van lehetőség, főleg nyáron, amikor az éjszakák hossza, és azzal a munkaidő is 6-7 órára csökken (ezért bőséggel kárpótolják a téli 14-16 órás munkanapok a sztahanovista csillagászt). A Kéktúra-útvonal épp az obszervatórium bejárata mellett halad el, és számos környékbéli látványosságot lehet felkeresni a galyatetői, fák fölé nyúló kilátótól egészen a mindenféle „Mátraszentborzasztó" falvakig. Vagy például az országnak szinte a legtetején jógázhatnak a legkitartóbb csillagászok a felkelő nap fényében.

Csillagász demonstrátorok (Ignácz Bernadett, Kalup Csilla, Zsidi Gabriella) jógáznak napkeltekor a Méteres kupolája mellett

Még ha éjszaka nem is látogatható az obszervatórium, remélem, ebből az összefoglalóból valamennyire át lehetett élni a csillagász szakma mindennapjait, és izgalmas betekintést kapott az olvasó a obszervatóriumi életről. Természetesen az ember munka közben, az ENTER leütése után bármikor felállhat a számítógép mellől, kiléphet a teraszra, és gyönyörködhet a(z olykor) háborítatlan éjszakai ég csodájában. Ennek eredményeként az alábbi rövid time-lapse film - amely teljes egészében a Piszkéstetői Obszervatórium területén készült - nyújthat némi ízelítőt, hogy miért éri meg ilyen szép, sötét helyekre járva éjjel az égre felnézni:

Égszakadás Piszkéstetőn

Ha tetszett a bejegyzés, látogass el a Csillagvizsgáló Facebook oldalára is, ahol napi rendszerességgel találhatsz csillagászati és űrkutatási híreket, látványos felvételeket és egyéb aktualitásokat - tudományról és science fiction-ről egyaránt.