A Mátra egyik legmagasabb csúcsa, Piszkéstető ad otthont Magyarország legnagyobb távcsöveinek és legfejlettebb obszervatóriumi műszerparkjának. A maga 944 méteres tengerszint feletti magasságán, (egészen, de nem elég) távol a városok fényszennyezésétől (a magyar lehetőségekhez mérten) ideális környezetet biztosít úgy a precíz csillagászati méréseknek, mint a civilizációtól távol pihenni és/vagy nyugodtan dolgozni vágyó csillagász számára. Két felvonásos bejegyzésünk első részében az eszközökre és az azokkal végzett kutatásokra fogunk fókuszálni. 

A piszkéstetői megfigyelő-állomás madártávlatból (Forrás: Wikipédia)

A téli hónapok folyamán látható Orion csillagkép Betelgeuse nevű csillagának fénye jól (és szabad szemmel is) láthatóan halványodni kezdett az utóbbi időben, ez pedig igencsak felkeltette az érdeklődést a csillag jövőjét illetően. Bár a fényességváltozás nem különösebben egyedi jelenség, annak mértéke nagyon is jelentős volt, ráadásul a folyamat a szemünk előtt történik, így bárki meg is győződhet róla, hogy a vörös csillag veszített fényéből. A Betelgeuse-ről ráadásul köztudott, hogy a szabad szemmel is megfigyelhető csillagok közül minden bizonnyal elsőként fog szupernóvává érni, a drasztikus elhalványulást pedig nem nehéz a közeledő csillagrobbanás előjeleként értelmezni. De vajon tényleg olyan drasztikus mértékű a halványodás, hogy ez már a csillag végét jelentené? Vagy ha most nem is robban fel, előbb-utóbb szem elől fogjuk veszíteni az Orion bal felső sarkát?

A Betelgeuse a Digitized Sky Survey 2 felvételén. (Forrás: ESO)

A Spitzer január 30-án elküldte az utolsó mérési adatcsomagot is, majd az operátorok lekapcsolták a rendszereit - ezzel pedig több, mint tizenhat év után búcsút kellett intenünk az űrtávcsőnek, amelynek a modern csillagászatra gyakorolt hatását talán csak a Hubble übereli. Méréseit a hosszabb hullámhosszakat lefedő infravörös tartományban végezte, amellyel nem csak az emberi szem számára láthatatlan részleteket örökítette meg, hanem betekintést nyújtott akár sötét porfelhők mélyére is. Exobolygók születésétől és felfedezésétől kezdve a távoli galaxisokig a csillagászat minden területét formálták a Spitzer eredményei, miközben mesés felvételei rendre ámulatba ejtették a közvéleményt.

2016. december 29-én, vagyis alig több, mint három éve jelent meg az első bejegyzés a blog felületén. A Mars - Unalmunk a vörös bolygón, a NatGeo csatorna új sorozatának kritikája, eredetileg az aktuális Meteor kiadványba készült és jelent is meg a 2017. januári lapszámában. Azonban remek alkalmat kínált arra is, hogy belevágjak egy régóta tervezgetett projektbe: csillagászati és űrkutatási ismeretterjesztés saját írásokkal; közérthetően, ám nem elnagyoltan, izgalmasan, de nem csak felkapott témákkal. Az első bejegyzés in medias res mivolta miatt így nem kerülhetett sor a blog(gazda) céljainak ismertetésére, a későbbiekben pedig a "tartalom mindenek előtt" filozófia miatt került elhanyagolásra. Most azonban a 100. bejegyzés jelentette "jubileum" jó apropót ad egy megkésett (és amúgyis csak félkomoly) bemutatkozásra.

Tegnap délután (2020. január 19-én) délután 4 órakor a SpaceX sikeresen véghezvitte az emberes küldetésekhez szánt Crew Dragon kapszula vészleválasztási tesztjét. Ha van ma 10 perce, akkor ezt a videót érdemes megnéznie.

A Crew Dragon 2020 január 19-ei sikeres repülés közbeni vészleválasztási teszt teljes hosszában