Idén ötven éves az Apollo 11 küldetés - ebből az alkalomból pedig arra tett kísérletet a Csillagvizsgáló Blog, hogy Magyarországon első alkalommal mérje fel a holdra szállás hazai megítélését. Mennyien hiszik, hogy soha nem is járt ember a Holdon? Mire alapozzák a kétkedésüket? Mások mit tartanak a legfontosabb bizonyítékoknak? És mit gondolunk a NASA tevékenységéről? Az előző bejegyzésben bemutatott online kérdőív jellegénél fogva ugyan nem tekinthető reprezentatívnak, a több ezer válaszadó azonban többé-kevésbé a valós véleménymegoszlást tükrözheti - na meg, ez a felmérés az egyetlen támpont a hazai viszonyokat illetően.

Július 20-án lesz a holdraszállás 50. évfordulója. Egy olyan (nem csak tudomány-)történelmi eseményé, amelyben a modern társadalom nem elhanayagolható része legalábbis kételkedik. Hogy mekkora a tagadók aránya és milyen mértékű a kétkedésük, arról kevés informcióval rendelkezünk, a témát célzó felmérések ugyanis meglehetősen ritkák. Az USA-ban 6-9% körülire (Gallup, 1999 és Pew, 2013 felmérések) tehető azoknak az aránya, akik szerint soha nem járt ember a Holdon. Ugyanez az arány az Egyesült Királyságban 16%-tól (YouGov, 2018) 25%-ig (Engineering & Technology, 2009) terjedő szórást mutat; míg Oroszországból szignifikánsan magasabb, 28 (Public Opinion Foundation, 2000) és 57%-os (VTSIOM, 2018) adatokat találni.

Magyarországon készült felmérést nem találtam.

Ez okból kifolyólag (még mielőtt a következő hetekben átrágjuk magukat a rideg tényeken) kérem a blog olvasóit, hogy nyilvánítsanak véleményt a témában. A felmérés ettől természetesen nem lesz reprezentatív (sőt, a mintavételezés biztosan torzít az eredményein), mégis, egy kezdetleges támpontot nyújthat abban a kérdésben, hogy milyen hazánkban a holdraszállás megítélése fél évszázaddal később. Az eredményeket a következő bejegyzésben fogom ismertetni.

 A felmérés csak pár percet vesz igénybe (a kitöltéshez Google-fiók szükséges):

Közeledik az Apollo 11 küldetésének 50. évfordulója, mostanság még sem emiatt szolgáltatott témát a holdraszállás. Sokkal inkább az új amerikai Hold-program került reflektorfénybe, az utóbbi hetekben ugyanis igencsak felkavarodott az állóvíz a NASA tervei körül - igaz, ez egyaránt jelent jót és rosszat. A mérleg pozitív serpenyőjében ott a friss elnöki támogatás, a beígért pénzügyi átcsoportosítás, és az új beszállítók sora; a másik oldalon viszont a csúszásban lévő fejlesztések, az esetleges kongresszusi elutasítás, és a túlontúl közelinek tűnő határidő ad okot a kétkedésre. Sok tehát a kérdőjel az amerikai Hold-program körül, egy aprócska információt azonban immáron biztosan tudunk, mégpedig hogy mi lesz a küldetés neve.

A 2009-es J. J. Abrams film egy párhuzamos univerzumot hozott létre a Star Trek világába. Sajnos ez az idővonal nem aratott osztatlan sikert, jelenleg pedig nem tudni, mi lesz az új gárda sorsa. Az viszont bebizonyosodott, hogy megfelelő köntösben tálalva a Star Trek igenis kelendő a mai fiataloknak, bizonyos kompromisszumokkal pedig a régi rajongók is megnyerhetők. A CBS ezért 2015 novemberében bejelentett egy sorozatot, mely az eredeti idővonalon, az eredeti sorozat előtt játszódik. Az alkotók Bryan Fuller (ST: Deep Space 9 és Voyager), illetve Alex Kurtzman (Star Trek, 2009) már ismerősen mozogtak a Gene Rodenberry alkotta világban, így minden adott volt egy modern és stílusos Star Trek sorozat létrehozásához. A 2017 szeptemberében bemutatott Discovery második évadja nem rég ért véget, egy harmadik évad még biztosan garantált. De mennyire is sikerült ez az ambiciózus projekt? Sci-fi kritika ProfPhysx tollából.

A héten megtörtént a nagy bejelentés, amelyet nem túlzás az év legjelentősebb csillagászati eredményeként kezelni. Az Event Horizont Telescope (EHT) projekt bemutatta tizenöt év fejlesztésének és kutatómunkájának a eredményét: az első felvételt egy fekete lyukról. Pontosabban annak közvetlen környezetéről, az objektum maga ugyanis nem bocsájt ki detektálható sugárzást, így láthatatlan a számunkra. A felvételen látható narancssárgás karika azonban mérnöki és csillagászati szempontból is korszakalkotó – az alábbiakban az is kiderül, hogy mire ez a nagy felhajtás.

Az ominózis felvétel az M87 galaxisban található szupermasszív fekete lyukról. (Forrás: ETC)