Április elsejére kívánkozó csillagászati sztori, ami viszont valóban megtörtént tavaly tavasszal.

Az űrkorszak kezdete óta, vagyis az utóbbi hatvan évben az embeiség szondái messzire jutottak szerte a Naprendszerben. A távolságok természetesen továbbra is kihívást jelentenek a technikának, a büdzsének és az emberi türelemnek egyaránt. A NASA New Horizons űrszondája még 2006-ban indult el hosszú útjára, nem is olyan rég pedig elérte az Ultima Thule-t, az eddigi legtávolabbi égitestet, amelyet közvetlenül vizsgálhatott az emberiség – még ha csak egy robot révén is, pár óra erejéig. Bár száz napja történt az aszteroida melletti elhaladás, a mérésekből származó adatok pedig még mindig érkeznek. Mit sikerült ezidáig megfejteni az Ultima Thule titkaiból?

Fantáziarajz a szondáról és az Ultima Thule-ról. A poszter még jóval az elhaladás előtt, az aszteroida elnevezésekor készült - mint utólag kiderült, egészen jól eltalálták az objektum alakját.

„A marsi”, Andy Weir amerikai író első regénye, amiből később Ridley Scott rendezésével filmet is készítettek. A helyszín a kietlen vörös bolygó, ahol a sztori szerint a harmadik emberes misszó zajlik. A küldetést azonban egy vihar miatt félbe kell szakítani és míg öt asztronauta sikeresen elhagyja a Marsot, halottnak hitt hatodik társuk a bolygón ragad. Egyetlen ember teljesen magára hagyva egy idegen égitesten, ahol egy apró hiba is az életébe kerülhet. Vajon mihez kezd Matt Damon Mark Watney a helyzettel? Sci-fi ajánló Dinnyepásztor tollából.

Egyedül egy teljes bolygón.

Régóta ismert tény, hogy a szomszédos Androméda-galaxis felénk tart, és habár nem kapkodja el a dolgot, de végül ütközni is fog Galaxisunkkal, a Tejútrendszerrel. A látványos eseményre ugyan nem mostanság fog sor kerülni, ám így is érdekes, hogyan zajlik le egy ilyen galaktikus összeolvadás. Egy frissen publikált kutatás során a szakembereknek lehetősége nyílt a Tejútrendszer környezetének múltját és jövőjét is szimulálni – ez alapján pedig úgy tűnik, az Androméda “kissé” késlekedik.

Az Androméda-galaxis teljes pompájában.

Valószínűleg mindenki nézett már fel az éjszakai égboltra ismert csillagképek után kutatva. Tiszta téli estéken a legfényes csillagok közel kör alakú alakzata vonzza elsősorben a tekintetünket: ez a Nagy Téli Hatszög – amit hét csillag alkot. A látszólagos ellentmondások folytatásaként még a tavaszi hónapok kora esti óráiban is teljes létszámban figyelhetőek meg a horizont felé közeledő alakzat csillagai: a horizonthoz legközelebb a Rigel; dél-nyugat felé a Szíriusz és a Procyon; magasan a Castor és a Pollux, illetve a Capella; végül pedig legnyugatabbra az Aldebaran. Utóbbi, amely narancssárgás színével tűnik ki, a legfényesebb csillaga az állatövi Bika csillagképnek, amely az emberi szem számára látható és láthatatlan csodákat is rejt.

Balra a narancsos színű Aldebaran, a Bika szeme, jobbra pedig a Fiastyúk nyílthalmaz. (Forrás: Rogelio Bernal Andreo/ APoD)