Április elsejére kívánkozó csillagászati sztori, ami viszont valóban megtörtént tavaly tavasszal.
2018. március 20-án reggel járta be az internetes szakmai fórumokat a riasztás egy különösen fényes, vörös tranziensről, vagyis egy olyan objektumról, ami frissen (az előző mérési éjszaka óta) tűnt fel az égbolton. Halvány tranzienseket (eruptív változó csillagokat, nóvákat vagy éppen távoli galaxisok szupernóváit) lépten-nyomon detektálnak az erre specializálódott megfigyelő programok, a dél-afrikai University of Cape Town kutatója, Peter Dunsby által talált objektum azonban még szabad szemmel is látható volt! A megadott paraméterek alapján ez nem lehetett más, mint egy (szó szerint) évszázadok óta várt tejútrendszerbeli szupernóva-robbanás!
Az eredetileg közreadott riasztás.
A szupernóvák a nagytömegű csillagok (vagy éppen fehér törpék) élete végén lejátszódó kataklizmikus robbanások. Nem éppen gyakori jelenség, azonban egy olyan óriási csillagpopulációban, mint amilyen a mi Galaxisunk (kb. 200 milliárd csillaggal) nagyjából 30-40 évente kellene történnie egy robbanásnak. Mégis, az utolsó tejútrendszerbeli szupernóvát 1604-ben figyelte meg egy bizonyos Johannes Kepler…
Kepler szupernóvája mostanra egy halvány kozmikus buboréknak néz ki. 1604-ban hetekig a legfényesebb csillag volt az égen. (Forrás: )
Ez persze nem azt jelenti, hogy négyszáz éve nem robbant fel egy csillag sem a Tejútrendszerben – inkább csak nem vettük észre. A Galaxis egyrészt önmagában is hatalmas (egy objektum fényessége pedig négyzetesen csökken a távolságával), másrészt pedig tele van por- és gáz-felhőkkel, amelyek elnyelik a mögöttük lévő objektumok fényét. Látszó (vagyis detektálható) fényesség híján pedig, hiába a modern technológia, még egy viszonylag közeli szupernóva is rejtve marad előlünk. Persze a kutatók sem ülnek négyszáz éve karba tett kézzel: a más galaxisokban felbukkanó ún. extragalaktikus szupernóvákból már évente több ezret is tudunk vizsgálni.
Ennyit látunk egy extragalktikus szupernóvából. (Forrás: Gal-Yam et al. 2014, Nature).
Egy tejútrendszerbeli csillagrobbanás azonban pusztán a közelségéből kifolyólag óriási áttörést jelentene a szupernóva-kutatásban… meg a részecskefizikában, a kozmológiában, az intersztelláris-anyag vizsgálatában, a csillagkeletkezési modellekben, a hidrodinamikai modellezésekben, a galaktikus csillagászatban, továbbá valószínűleg a következő két évben mást sem mutogatnának a csillagászok a távcsöves bemutatókon – szóval, pusztán a modern csillagászat legnagyobb súlyú eseményéről lenne szó.
Ennek megfelelően akihez csak eljutott március 20-i riasztás híre, azon nyomban távcsövet fordított a jelzett irányba…
.
.
.
...mire kiderült, hogy az újonnan "felfedezett" objektum a Mars.
Tényleg ott van és bizony elég fényes is. (Forrás: Stellarium)
A bolygó valóban nem látszódott az adott égboltterületről készült előző képen – hiszen a Mars is járja a saját pályáját, ezért a távoli csillagokhoz képest éjszakáról éjszakára elmozdul, ily módon "belemászott" a felfedezést jelentő felvételbe. A fényessége pedig valóban döbbenetesen magas egy szupernóvához képest és hát a Mars ténylegesen elég vörös... Peter Dunsby mentségére legyen mondva, egy észlelési éjszaka végén nem könnyű tisztán gondolkozni és a következő üzenetében elnézést is kért a hibáért. A riasztást közlő Astronomers Telegram azért még rátett egy lapáttal az alábbival:
Elismerő oklevél a Mars felfedezéséért. (Forrás: Twitter)
És a tanulság.
Ha tetszett a bejegyzés, látogass el a Csillagvizsgáló Facebook oldalára is, ahol napi rendszerességgel találhatsz csillagászati és űrkutatási híreket, látványos felvételeket és egyéb aktualitásokat - tudományról és science fiction-ről egyaránt.
