Valószínűleg a laikusok többsége is hallotta már legalább egyszer a megfigyeléseken alapuló természeti tényt: a Világegyetem tágul. Teszi mindezt úgy, hogy nem a határait tágítja (ahogy azt a józan ész diktálná), hanem mindenhol, folytonosan keletkezik a tér, vagyis minden mindentől távolodik. A távolodást hétköznapi életünkben, emberi távolságokon nem tudjuk megfigyelni, de galaktikus skálákon már igen. Ezt először Edwin Hubble tette meg, bizonyító erejű publikációja pedig 90 éve, 1929. január 18-án jelent meg.

Az esztendő végéhez közeledve mindenki összegez és toplistát készít – így tesz a Csillagvizsgáló blog is. Az év utolsó bejegyzésében 2018 tíz legjelentősebb csillagászati és űrkutatási eredményét, eseményét és hírét szedtem sorba, akárcsak tavaly ilyenkor. Mivel a tudományos eredményeket igen nehéz (és felesleges is) összehasonlítani, így természetesen mind a lista mezőnye, mind annak sorrendje szubjektív. A listára nem csak tudományos áttörések és mérnöki sikerek, hanem néhány látványosság is felkerült, ezek ismeretterjesztő s tudománynépszerűsítő jelentőségét ugyanis nehéz lenne elvitatni. Ha pedig valakinek hiányérzete lenne, a tízes (tizenegyes...) toplistával kapcsolatban, ne mulassza el megosztani azt a kommentek közt.

Ez nem egy felvétel, hanem egy adatokat szemléltető ábra. A Gaia űrtávcső által mért csillagok fénye és színe a pozíciójuknak megfelelően - vagyis ahogy mi látjuk a Galaxist. (Forrás: Gaia DPAC / A. Moitinho, A. F. Silva, M. Barros, C. Barata (Univ. of Lisbon, Portugal) / H. Savietto (Fork Research))

A sciencce-fiction irodalom nagy klasszikusai gyakran értek meg folytatásokat, a legnagyobb sikereiket pedig az alkotók előszeretettel bővítették komplett univerzumokká. Manapság a hollywoodi filmek kapcsán hallani elsősorban az univerzum-építés fogalmáról: a folytatásos vagy éppenséggel csak lazán kapcsolódó történetek mind ugyanazon jól megkonstruált világban játszódnak, ahol a fiktív történelem ugyanúgy kidolgozott, mint pl. a fizikai szabályok. Ha a legnagyobb hatású és sikerű sci-fi univerzumot keressük, a hozzáértők valószínűleg egyöntetűen egy rendkívül terjedelmes és még inkább elgondolkodtató eposzra mutatnának - ez a Dűne. Vendégposzt ProfPhysx tollából.

Az esztendő végére futott be az év egyik leglátványosabb csillagászati jelensége. A 46P/Wirtanen üstökös olyan fényes, hogy tiszta égbolton az élesebb szeműek távcső nélkül is kiszúrhatják. Az igazi élményt azonban teleszkópon keresztül vizsgálva nyújtja, ahogy láthatóvá válik az üstökösmagot körül ölelő zöld kóma. Hogy pontosan milyen látványra lehet számítani, sok tényezőtől függ, az azonban bizonyos, hogy a következő napokban még tovább fog fényesedni – lehetőséget adva mindenkinek egy igazi Galilei-élményhez.

A Barnard-csillag nem hiába kapott kitüntetett nevet a csillagászoktól. Habár csak egy jelentéktelen, kis méretű csillag, a mi szempontunkból gyakorlatilag szomszédnak számít. Alig több, mint hat fényéves távolsága most még áthidalhatatlan, ha azonban az emberiség egyszer képes lesz kilépni a Naprendszerből, az első célpontok között lehet. Főként, ha van is olyasmi a csillagnál, amiért érdemes meglátogatni – például egy bolygó. Még ha kissé fogvacogtató is.

Művészi elképzelés a Barnard-csillagról (vörös pötty a bal oldalon) és a körülötte keringő bolygóról.