Az esztendő végére futott be az év egyik leglátványosabb csillagászati jelensége. A 46P/Wirtanen üstökös olyan fényes, hogy tiszta égbolton az élesebb szeműek távcső nélkül is kiszúrhatják. Az igazi élményt azonban teleszkópon keresztül vizsgálva nyújtja, ahogy láthatóvá válik az üstökösmagot körül ölelő zöld kóma. Hogy pontosan milyen látványra lehet számítani, sok tényezőtől függ, az azonban bizonyos, hogy a következő napokban még tovább fog fényesedni – lehetőséget adva mindenkinek egy igazi Galilei-élményhez.

Az üstökösöket összetételük és keringési pályájuk különbözteti meg az aszteroidáktól. A szakterminológia gyakran hivatkozik rájuk „piszkos hólabdaként”, anyaguk nagy részét ugyanis jég (90%-ban vízjég) és szilikátok alkotják; mindez pedig lazán kötött a néhány km-es üstökösmagokban. Tipikusan elnyújtott ellipszis alakú pályákon közelítenek a Naprendszer belső tartománya felé, ahol a Nap egyre fokozódó sugárzása miatt illékony anyagok, gázok és por szabadul fel belőlük és marad hátra az üstökös pályáján. Az üstkösmag túl „pici” ahhoz, hogy észrevegyük; a kiáramló  anyagokból létrejövő struktúrák viszont olyan hatalmasok, hogy olykor még szabad szemmel is megfigyelhetőek.

A 67P/Csurjumov-Gerasimenko üstökös magja, ahogy a Rosetta űrszonda látta. (Forrás: ESA/Rosetta)

A felszabaduló gázok kezdetben az üstökösmag körül maradnak, egyfajta ’’légkört’’ hozva létre, amit kómának nevezünk (a latin ’haj’ szó alapján). Ez a gázbuborék akár egymillió km-nél is nagyobb lehet és bár (mondjuk a földi légkörhöz képest) igen ritkás, elég masszív ahhoz, hogy megfigyelhessük a Nap fotonjai által gerjesztett molekulák kék, fehér vagy éppen zöld fényét.

A 17P/Holmes üstökös kómája 2007-ben. (Forrás: Gil-Estel)

Az illékony anyagokkal együtt az űrbe kerülő porszemcsék a Nap sugárnyomásának hatására gyorsan elhagyják a kómát és egy hosszú, elnyújtott struktúrába rendeződve maradnak le az üstökösmagtól. Így jön létre a mindenki által ismert csóva, amelynek fényét és sárgás-fehéres színét a porszemcsék által visszavert napfény okozza. A porcsóva akár több százmillió km-re is elnyúlhat az űrben, a szabadszemes üstökösök esetében fantasztikus látványt alkotva. Ráadásként pedig a földpályát metsző üstökösök hátrahagyott pora szolgáltatja a meteorzáporok anyagát is, újabb látványosságot szolgáltatva a hullócsillagok formájában.

A 2001-es McNough-üstökös fantasztikus porcsóvája. (Forrás: Sebastian Deiries/ESO)

Létezik egy másik típusa is az üstököscsóváknak, amit az ionizált gázkomponens hoz létre. Ezekre a gázrészecskékre a csillagunkból kiáramló, elektromosan töltött napszél gyakorol erős hatást. A napszél által közvetített mágneses térnek megfelelően alakul ki az ioncsóva, mindig a Nappal ellentétes irányban. Ez utóbbi egyenesebb és keskenyebb a porcsóvánál, a gerjesztett szén-monoxid ionoknak köszönhetően pedig mindig kékes színű.

A Hale-Bopp 1997-es közelsége idején szabad szemmel is jól látható volt az üstökös kettős csóvája. (Forrás: Jerry Lodriguss)

Az üstökösök jelentős része egyszeri látványosság, ugyanis nem élik túl a távolság csökkenése miatt egyre erősödő besugárzást és széthullanak. Így járt többek között 2012-ben az ISON üstökös, ami fantasztikus látvánnyal kecsegtetett a napközelségét követően – sajnos azonban darabokban bukkant ki a Nap mögül. A masszívabb és a Napot nagyobb ívben megkerülő üstökösök azonban megbízhatóan térnek vissza hosszabb-rövidebb időközönként. 1997 nagy látványosságára, a Hale-Bopp üstökösre ugyan még bő 2500 évet kell várnunk, az üstökösök iskolapéldájaként emlegetett Halley viszont 75 évente tér vissza, így már 2061 júniusában újra megcsodálhatjuk (juhéé…).

A Halley-üstökös (1P) 1986-ban. (Forrás: W. Liller)

Az idei esztendő leglátványosabb üstököse, a 46P/Wirtanen is az utóbbi kategóriába tartozik, periódusa azonban egészen rövid, mindössze 5,4 év. Keringési pályája a Naptól 1 és 5 CSE (csillagászati egység = 150 millió km) közötti távolságban található, tehát mindig relatíve ’’közel’’ tartózkodik hozzánk. Olyannyira, hogy az Európai Űrügynökség eredetileg a 46P-t szánta a Rosetta misszió célpontjának és csak a projekt csúszása miatt váltottak a 67P/Csurjumov-Geraszimenko-ra. Ha pedig mi nem mentünk a Wirtanen-üstököshöz (ez az úriember fedezte fel 1946-ban), akkor az jött el hozzánk. Idei látványosságát ugyanis annak köszönheti a 46P, hogy nem csak a Naphoz, de bolygónkhoz is relatíve közel halad el: december 16-án mindössze 11,5 millió km-re lesz, ezzel pedig a modern csillagászat 10. legközelebb elhaladó üstököse.

A 46P/Wirtanen üstökös ekliptikára vetített pályája és pozíciója december 16-án. (Forrás: JPL-Caltech/NASA)

Közelségének megfelelően az aprócska 46P üstökös (magjának átmérője mindössze 1,2 km) olyan fényes, hogy szabad szemmel is látható. Pontosabban a kómája, ami jelenleg domináns az csóvával szemben. A kóma jellegzetes zöld színe, amelyet a CN- és C₂-molekulák keltenek (ezek tipikusan csak üstökösökben és asztrofizikai objektumok felszínén fordulnak elő), elsősorban az asztrofotókon válik igazán látványossá, de szabad szemmel is érzékelhető – a megfelelő megfigyelési körülmények között.

A 46P/Wirtanen üstökös december 1-én. Jól megfigyelhető a kóma rétegződése, valamint a 11 óra felé mutató halvány és vékony ioncsóva. (Forrás: Michaeé Jäger)

A hangsúly pedig a körülményeken van. Az üstökös jól ismert pályája alapján tudjuk, hogy december 16-án lesz a legfényesebb (akár +2,5 magnitúdót is elérheti), illetve egészen januárig velünk marad (+4 magnitúdó), azonban a kómája igen diffúz, így a jelentős ’’össz-fényesség’’ nagy felületen oszlik el (akárcsak a fényesebb galaxisok esetében). A 46P üstökös megfigyelésére így csak fényszennyezéstől mentes helyszínen kínálkozik jó lehetőség, a fátyolfelhők mellett pedig a légköri pára szintén ellehetetlenítheti a megpillantását. December 12-től kezdődően egyre közelebb lesz az üstökös pozíciójához a növő Hold is, tovább nehezítve a megfigyelését.

A 46P kómájának teljes (látszó) mérete a Holddal vetekszik - a teljes látványhoz azonban távcsőre és kamerára is szükség van. (Forrás: Mike Broussard)

Cserébe viszont nincs szükség komoly eszközre: binokulárral, esetleg egy kisebb (ám nagy látómezejű) távcsővel is élvezhetjük a látványt, de ha minden klappol, saját szemünkkel is érdemes próbálkozni. A 46P üstökös jelenleg az Eridanus és a Cet csillagképek között található, vagyis már sötétedéstől kezdve megfigyelhető. December 16-án közvetlenül a Plejádok (Fiastyúk) alatt lesz, tovább könnyítve a megtalálását. Útját a Bika és a Szekeres csillagképeken keresztül folytatja (a szentestét pedig a Capella csillag társaságában tölti), hogy valamikor januárban eltűnjön a szemünk elől.

A 46P/Wirtanen üstökös decemberi útja az égbolton. (Forrás: Comet Watch)

Összességében tehát remek lehetőség kínálkozik a következő napokban egy remek Galilei-élményre, amikor saját magunk csodálhatunk meg egy űrbéli látványosságot. Szabad szemmel üstököst megpillantani pedig egy igazi karácsonyi ajándék – sok sikert hozzá!

A 46P/Wirtanen üstökös december 5-én. (Forrás: Szendrői Gábor)

Ha tetszett a bejegyzés, látogass el a Csillagvizsgáló Facebook oldalára is, ahol napi rendszerességgel találhatsz csillagászati és űrkutatási híreket, látványos felvételeket és egyéb aktualitásokat - tudományról és science fiction-ről egyaránt.