Itt a Mars-szezon – a vörös bolygó idén július végén lesz ismét, azaz Föld-közelben. A viszonylagos ’’kis’’ távolság azt is jelenti, hogy most lehetséges viszonylag rövid idő alatt, vagyis költséghatékonyan szondát juttatni a Marshoz. Az idei indítási ablak termése viszonylag szegényes, a NASA május 5-én indult Insight elnevezésű leszállóegysége az egyetlen nagyobb misszió – ez azonban nem azt jelenti, hogy az Insight egyedül megy a Marshoz. Jó hír továbbá, hogy a frissen elfogadott tervek alapján két év múlva már jóval nagyobb lesz a forgalom a vörös bolygó körül (és a felszínen is). Mintegy bónuszként pedig elkezdtek szállingózni a felvételek a két évvel ezelőtt indított Mars műholdtól, a Trace Gas Orbiter-től is!

Néhány éven belül megnövekszik a ''népsűrűség'' a Marson. (Forrás: NASA/JPL/MSSS/Sean Doran)

Az éjszakai égbolton városi fények mellett általában csak néhány csillagot tudunk megpillantani. Ahol kevésbé zavarnak a mesterséges fények, több százat is észrevehetünk, tökéletes körülmények között pedig elvileg 3-4000 csillagot is látni. Ez a szám azonban eltörpül a Galaxisunkban található kétszázmilliárd csillaghoz képest. Még ha be is kell látnunk, hogy az irdatlan távolságok, valamint a por- és gázfelhők miatt legtöbb hullámhosszon korlátozottak a lehetőségeink, akkor is akár több milliárd csillagról nyerhetünk pontos adatokat. Ez pedig már nem csak elmélet: a Gaia űrszonda több évnyi elképesztően precíz méréseinek köszönhetően minden eddiginél több csillagról vannak pontos információink. Pozíció, távolság, sebesség, fényesség, típus… mindez egyetlen óriási adatbázisban.

Az Európai Űrügynökség (ESA) szondája, a Gaia. (Forrás: ESA)

A mostani szombaton kerül megrendezésre a Csillagászat Napja, ezen alkalomból pedig amatőr és kutató csillagászok egyaránt ismeretterjesztő előadásokkal, illetve távcsöves bemutatókkal várják az érdeklődőket országszerte. A programkínálat idén is impozáns, ráadásul ezúttal (kopogjuk le) az időjárás is kedvezőnek mutatkozik.

Szombaton ismét a távcsövek lesznek a középpontban. (Forrás: Kelemen Tamás)

Valószínűleg mindenki nézett már fel az éjszakai égboltra ismert csillagképek után kutatva. Tiszta téli estéken a legfényes csillagok közel kör alakú alakzata vonzza elsősorben a tekintetünket: ez a Nagy Téli Hatszög – amit hét csillag alkot. A látszólagos ellentmondások folytatásaként még a tavaszi hónapok kora esti óráiban is teljes létszámban mefigyelhetőek horizont felé közeledő alakzat csillagai: legnyugatabbra az Aldebaran; magasan a Capella, illetve a Castor és a Pollux; dél-nyugat felé pedig a Procyon és a Szíriusz; végül a horizonthoz legközelebb a Rigel. Utóbbi a téli-kora tavaszi égbolt talán legmarkánsabb csillagképében, az Orionban található, amelyben csak úgy hemzsegnek a csillagászati látványosságok és érdekességek.

Az Orion egy hosszú- és egy még hosszabb expozíciós idejű felvételen. Utóbbin jól kivehető az Orion Molekula Felhő (vöröses ívek). (Forrás: Mouser/Wikipedia; Rogelio Bernal Andreo)

Valószínűleg mindenki nézett már fel az éjszakai égboltra ismert csillagképek után kutatva. Tiszta téli estéken a legfényes csillagok közel kör alakú alakzata vonzza elsősörben a tekintetünket: ez a Nagy Téli Hatszög – amit hét csillag alkot. A látszólagos ellentmondások folytatásaként még a tavaszi hónapok kora esti óráiban is teljes létszámban mefigyelhetőek horizont felé közeledő alakzat csillagai: legnyugatabbra az Aldebaran; magasan a Capella, illetve a Castor és a Pollux; a horizonthoz legközelebb a Rigel, dél-nyugat felé pedig a Procyon és a Szíriusz. Közülük most az utóbbi két csillagot és a hozzájuk tartozó konstellációkat vesszük sorba: a Kis és Nagy Kutyát.

A Téli Hatszög csillagai. (Forrás: Stellarium)