Az exobolygókból, vagyis a más csillagok körül keringő planétákból már több ezret fedeztek fel, exoholdakból azonban még egyet sem. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne lennének gyakoriak, hiszen a Naprendszerben is hat bolygó körül összesen 164 holdat ismerünk. A felfedezés ténye ezért nem is elsősorban csillagászati kuriózum, sokkal inkább egy technikai mérföldkő lenne. De valóban sikerült-e elérnünk ezt a mérföldkövet, ahogy arról a média is beszámolt a napokban?

Fantáziarajz egy vörös csillag körül keringő bolygóról és holdjairól.

A záporozó csillagászati felfedezések közül viszonylag kevés ugorja meg az egyszeri olvasó ingerküszöbét. Ilyen népszerűségnek örvend többek között az exobolygók kutatása, az űrutazás jövője vagy mondjuk a fekete lyukak világa – azonban a fényességüket változtató csillagok semmiképp nem tartoztak a felkapott témák közé. Két évvel ezelőtt azonban amatőr csillagászok egy egészen elképesztő változócsillagra bukkantak a Kepler űrtávcső felvételein, amelynek híre azóta többször is bejárta a világsajtót. Az extrém fényességváltozás magyarázata ugyanis extrém elméleteket igényel, az erre fogékonyak pedig nem voltak restek bedobni az ’idegen civilizáció’-kártyát.

A Kepler űrtávcső nyolc éves pályafutása során már számos jelentős megfigyelést tett, elsősorban az exobolygókutatásban – nem csak minőség, hanem mennyiség terén is. Az űrteleszkóp aranykora mára leáldozott, megfigyelési céljait megváltoztatták, a távoli világok kutatása pedig a perifériára került. A sokéves megfigyelési adatsorok feldolgozása azonban eltartott egy darabig, így lehetséges, hogy csak most tették közzé a Kepler legújabb exobolygó felfedezéseit – ezúttal utolsó alkalommal.

A Luhman 16AB két barna törpecsillagból álló rendszere közelsége miatt már évek óta számos kutatás és megfigyelési program alanya. Korábban már sikeresen feltérképezték a barna törpék felszínének időjárási körülményeit, vizsgálták mozgási sebességeiket, ezúttal pedig precíz pozícióméréseket végeztek a rendszeren. A cél egy esetleges harmadik komponenst találni – mondjuk egy bolygót.

A Luhman 16AB vándorlása a háttércsillagokhoz képest. (Forrás: ESA/Hubble)

Azt mindenki tudja, hogy a csillagászok a távcsövükön keresztül figyelik a világűr távoli égitestjeit. Ez többé-kevésbé igaz is, még ha már nem is közvetlenül a teleszkóp okulárnyílásánál ücsörögnek a kutatók. Az optika fejlesztésének legtriviálisabb iránya pedig a méret növelése: a nagyobb távcső jobb távcső. A legjobb építése pedig a napokban kezdődött el: ez lesz a European Extremely Large Telescope, amelynek a tükörátmérője 39 méter lesz!

Koncepciórajz az épülő European Extremely Large Telescope-ról. (Forrás: ESO)