Azt mindenki tudja, hogy a csillagászok a távcsövükön keresztül figyelik a világűr távoli égitestjeit. Ez többé-kevésbé igaz is, még ha már nem is közvetlenül a teleszkóp okulárnyílásánál ücsörögnek a kutatók. Az optika fejlesztésének legtriviálisabb iránya pedig a méret növelése: a nagyobb távcső jobb távcső. A legjobb építése pedig a napokban kezdődött el: ez lesz a European Extremely Large Telescope, amelynek a tükörátmérője 39 méter lesz!
Koncepciórajz az épülő European Extremely Large Telescope-ról. (Forrás: ESO)
A teleszkópok legfontosabb paramétere a fénygyűjtő felület (tudományos igényességű eszközök esetében ez mindig tükör) átmérője. Nagyobb fénygyűjtő felülettel (ez nem fogod elhinni…) több fotont lehet összegyűjteni a távoli égitestről, így halványabb objektumokról is információt nyerhetünk. Ráadásul a felbontás is javul. Mivel a csillagászat a megfigyelésekre alapul, ezért adódik a fejlődésének (egyik) fő csapásiránya: építsünk nagyobb távcsöveket! igen ám, azonban a tükör méretének növekedésével viszont gyakorlatilag exponenciálisan nőnek a költségek is, főleg az optika precíz csiszolásának okán. Ez a legfőbb oka, hogy immáron 15-20 éve a 10 méter átmérőjű óriásteleszkópok jelentik a földfelszíni mérőeszközök csúcsát (a rekorder a Gran Telescopio Canaria 11,2 méterrel, az ábrán balról az ötödik).
A már megépült és tervezett óriásteleszkópok kupoláinak szemléltetése; sorban balról a második az EELT. A középen lévő Thirty Meter Telescope és a jobbról második Giant Magellan Telescope vehetné csak fel vele a versenyt - ezek azonban még csak koncepció szintjén léteznek. (Forrás: ESO)
De már nem sokáig. A Europen Southern Observatory (ESO) elnevezésű nemzetközi kutatói társulás már 2010 óta tervezi egy nagyobb méretkategóriájú teleszkóp építését az Andok fennsíkján. A végül 39,3 méteresre tervezett teleszkópról 2012-ben született végleges döntés, ahogy a nevéről is: European Extremely Large Telescope (Európai Extrém Nagy Távcső – mindez Chile-ben). A tervezési és előkészítési munkák idáig tartottak (egy hegycsúcsot kellett felrobbantani és eldózerolni, hogy legyen kellően nagy fennsík a teleszkóp számára), május 26-án ugyanis letették a létesítmény alapkövét.
Panorámakép a Cerro Amazones-ről. (Forrás: S. Brunier/ESO)
A konkrét helyszín a Cerro Amazones 3046 méteres hegye, a légköri pára jelentős része felett, ahol a rendkívül magas a derült éjszakák száma. A kupola 74 méter magas és 86 méter széles lesz (csak nem egy futballpálya hossza) és természetesen mozgatható. Akárcsak a 978 négyzetméteres fénygyűjtő felülettel rendelkező tükör, amelyet 798 szegmensből fognak összeállítani. Nagyjából 8 méteres átmérő felett ugyanis a tükröt nem egy darabból készítik, többek között azért, mert a saját súlya miatt deformálódna.
Az EELT tükörrendszerének felépítése. (Forrás: ESO)
Ez a tény mellesleg rámutat a megalomán csillagászok legnagyobb problémára is. Az ESO mérnökei eredetileg egy 100 méteres teleszkópot álmodtak meg, OWL, azaz Overwhelmingly Large Telescope (Eszméletlenül Nagy Távcső – itt már érezhetően fogyott a kreativitás az amúgy ötletes rövidítéseket kitaláló csillagászoktól) néven. Az OWL azonban számos problémát felvetett a kupola stabilitásától a teleszkóp deformációján át a tetemes költségekig, így végül a ”visszafogottabb” tervet fogadták el. Az EELT ”csak” 1,05 milliárd euróba fog kerülni – egészen jutányos mondjuk a James Webb űrtávcső 8,8 milliárd dollárosra duzzadt költségeihez képest.
Vannak még ötletek...
Az optikai és a közeli infravörös tartományban érzékeny EELT fő célkitűzése, hogy áttörést hozzon az exobolygókutatásban. Spektrográfja képes a Földnél is kisebb tömegű planéták kimutatására, valamint a tranzitos exobolygók légköri összetételének meghatározására. A képalkotása is kiemelkedő lesz, az előzetes számítások alapján lehetségessé válik már ezen kisebb méretű exobolygókról is a közvetlen képalkotás. És ez még csak a jéghegy csúcsa: az első galaxisok, a korai csillagkeletkezés, a fekete lyukak és a protoplanetáris diszkek kutatása is szerepel a tudományos célkitűzések között. Az eredményekre azonban még kicsit várni kell, hiszen az építkezés és a fejlesztés éveket vesz igénybe. Így, ha minden jól megy, az EELT leghamarabb 2024-ben ”láthat csillagfényt”.
A European Southern Observatories tudományos bizottsága a papírlapokból kirakott "tükör" előtt. (Forrás: ESO)
