Cikksorozatunk előző két részében olyan csillagászati jelenségeket vettünk sorra 2020-ban, amelyeket nehezen tudnánk nem észrevenni az égen, ha már épp azt bámuljuk. A befejező részben olyan apró látványosságokat válogattunk össze, amelyek észrevétele korántsem magától értetődő, ehhez ugyanis a fénylő pontok és pöttyök egymáshoz való közelségét kell kiszúrnunk -ezek pedig (bár olykor az ég legfényesebb objektumai) a csillagok tengerében könnyen kieshetnek a kevésbé gyakorlott észlelő látóteréből.

Kenyai ház fölött elhúzó taurida meteor a mellette balra sorakozó Jupiter, Mars, Vénusz és Hold társaságában.

Először is tisztázzuk a fogalmakat! Az együttállások olyan jelenségek, amikor a hozzánk közel lévő (értsd: naprendszerbéli) objektumok (azaz bolygók vagy Holdunk) napi mozgásuk során nagyjából egy látóirányba kerülnek egymáshoz képest. A bolygók a csillagokhoz képest nagyságrendekkel közelebb vannak hozzánk, ezért elmozdulásuk az égbolton - ha nem is azonnal, de legalábbis napi szinten - észrevehető az állónak tűnő háttércsillagok előterében. Az okkultációk azon speciális esetei az együttállásoknak, melyeknél nem csupán közel látszanak az égitestek egymáshoz, de annyira egybeesik a látóirányuk, hogy a közelebbi el is takarja a távolabbit előlünk.

Vénusz és Hold közeli együttállása Budapest felett Soponyai György 2017-es nyári felvételén,

amelyet a nap csillagászati felvételének is választottak 2017. június 23-án.

Kezdjük utóbbival listánk kiegészítését, mivel ezek némiképp ritkább események. Elsősorban Földünk kísérője - mint a hozzánk legközelebbi nagyobb égitest - a legjobb jelölt, hogy valamit kitakarjon az égből, így például olyan területeket, amelyeken épp bolygót figyelhetnénk meg. Szerencsére a Hold elég gyorsan kering a pályáján ahhoz, hogy megfigyelhessük a mozgását egy éjszaka alatt. Durván egy hónap alatt tesz meg egy kört a Föld körül, azaz a 360°-os teljes körnek minden nap bejárja úgy egy nagyjából 12°-os szeletét, ami azt jelenti, hogy óránként durván 0,5°-ot tesz meg az égen. Ez nem egy nagy sebesség, de jól megfigyelhető elmozdulása egy éjszaka alatt. Emellett látszó mérete is nagyjából pont 0,5°, ezért azt mondhatjuk, hogy a saját látszó méretével nagyjából egy óra alatt mozdul odébb. Tehát amennyiben Hold általi okkultációról van szó, úgy egy órán belül láthatjuk a Hold mögött eltűnni, majd később feltűnni a kérdéses elfedett objektumot. Habár sajnos ezek egyike sem lesz Magyarországról megfigyelhető, azért vegyük számba, mikor lesznek ilyenek, és honnan lehet majd ezeket megpillantani

13. Mars okkultációja az éppen elfogyó Hold által - Február 18.

Az év talán leglátványosabbnak ígérkező fedése lesz, amikor a Mars elbújik egy rövid időre a már csak 4%-os megvilágítottságú Hold mögé. A jelenség Észak-Amerikából lesz megfigyelhető a hajnali órákban, hiszen a Hold ekkor már közel jár a Naphoz.

14. Vénusz okkultációja a Hold által - Június 19.

Az Esthajnalcsillagnak is nevezett Vénusz bolygó az előző okkultációhoz hasonlóan a korahajnali órákban lesz megfigyelhető Észak-Amerika északkeleti részéről. A Hold is ugyanúgy mindössze 4%-os fogyatkozó fázisban fog járni.

15. Mars okkultációja a Hold által - Augusztus 9.

A Dél-Amerika délkeleti részéről megfigyelhető okkultáció szintén az éjszaka második felében esedékes, ugyanakkor sokkal kevésbé pirkadatközelben. A Hold ekkor igen nagy, 72%-os, csökkenő fázisban mutatkozik majd.

16. Mars okkultációja a Hold által - Szeptember 6.

Ezt a fedést Közép- és Dél Amerikából lehet majd észlelni az éjjel második felében, az augusztusihoz hasonlóan nagy, 85%-os, csökkenő holdfázisnál.

17. Vénusz okkultációja a Hold által - December 12.

Az év utolsó okkultációja során ismét a Vénuszt fogja elfedni a mindössze 5%-os, csökkenő Hold, amit az Ázsia délkeleti részén élők kísérhetnek majd figyelemmel a hajnali órákban.

A teljesség kedvéért tegyük hozzá, hogy az év során további 5 alkalommal történik okkultáció a Hold révén (egyszer a Merkúr, további két alkalommal a Mars, és kétszer a Jupiter esetében), mindazonáltal ezek rendkívül szélsőséges földrajzi helyekről lennének megfigyelhetőek, így ezeket listánkba nem foglaltuk bele. Emellett időről-időre közel kerül a Hold egy-egy éppen látszó bolygóhoz, de ezeket itt most nem részletezzük. Ráadásul arra is szokott példa lenni, hogy a Hold a legfényesebb csillagok közül fed el egyet, erre viszont sajnos egyszer sem kerül sor 2020-ban.

A Szaturnusz a Hold mögé való belépése előtt Cory Schmitz Dél-Afrikában készült, 2019-es felvételén.

Emellett itt érdemes megjegyezni, hogy az okkultációknak nem csupán látványértékük van, de a tudomány fel is használja ezeket a jelenségeket, hogy jobban megismerjen távoli égitesteket. Arról van szó ugyanis, hogy habár szabad szemmel nem látható, de a Naprendszernek milliónyi apró égitestje létezik. Ezek megfigyelésekor az égitestek a képen többnyire csak néhány pixel méretet öltenek, azaz tényleges geometriai információt legtöbbjükről nem igazán tudhatunk pusztán ránézésre. Ugyanakkor, ezek is ugyanúgy elhaladhatnak fényes csillagok előtt, és okozhatnak okkultációkat, mint a nagyobb bolygótársaik. Ekkor pedig ha kellően sűrűn készítünk felvételeket a háttércsillagról, akkor annak elhalványodásából egészen jól megbecsülhető az előtte elhaladó égitest alakja. Így történt ez a Konkoly Obszervatórium Piszkéstetői Megfigyelőállomásán is 2017-ben, ahol első ízben sikerült kimutatni egy Neptunuszon túli törpebolygó körüli törmelékgyűrűt. Ennek részleteiről bővebben a csillagászat.hu oldalon olvashatnak az érdeklődők.

Illusztráció arról, hogyan festhet a Neptunuszon túl keringő, gyűrűs törpebolygó. (Forrás: IAA-CSIC/UHU)

A bolygóegyüttállások során ugyan nem látjuk eltűnni, majd feltűnni az égitesteket, viszont kettő vagy több fényes égitest kis égterületen való tömörülése határozottan szemet gyönyörködtető látvány szokott lenni. Mivel a bolygók nagyjából azonos síkban keringenek a Nap körül, mint Földünk, ezért mindegyiket ugyanazon az égi pálya, a korábbi részekben már említett ekliptika környékén láthatjuk elmozdulni. Így pedig nem kifejezetten ritka, hogy ezekből kettő egymáshoz relatíve közel látszik, viszont az már-már emberöltőnként egyszeri alkalom, hogy mondjuk az öt, szabad szemmel látható bolygót (Merkúrt, Vénuszt, Marsot, Jupitert, Szaturnuszt) egyszerre lássuk az esti vagy hajnali égbolton. Utoljára ilyen látványban 2018-ban lehetett részünk, előtte pedig 2016-ban és 2005-ben. Ezek mellett ugyanakkor nagyon látványos, amikor ezek a fényes bolygók hozzájuk hasonlóan fényes csillagok vagy csillaghalmazok közvetlen közelében látszanak elhaladni, úgyhogy vegyük sorra ezeket:

18. A Vénusz a Fiastyúk csillagai között látszik elhaladni - Április 2.

A Fiastyúk nevű nyílthalmaz a Bika csillagképben található, és nagyjából 400 fényéves távolságával a hozzánk legközelebbi csillaghalmaz is egyben. Téli-tavaszi éjszakákon akár szabad szemmel is gyönyörűen kivehető hét legfényesebb csillaga. A koraesti órákban, rögtön sötétedés után hazánkból is megfigyelhető, hogy a Vénusz, egünk harmadik legfényesebb objektuma keresztülhasít a parányi kék csillagok közt. Kisebb távcsövekkel vagy jobb tükörreflexes fényképezőgépekkel határozottan emelhető a látvány értéke, de szabad szemmel is izgalmas esemény lesz.

19. A Vénusz és a Regulus találkozása - Október 3.

A Vénusz az Oroszlán csillagkép legfényesebb csillaga, a Regulus mellett lesz látható a hajnali órákban. Színeik eltérősége külön izgalmassá teheti majd a látványt, ami hazánkból is nagyszerűen lehet majd látni.

20. A Jupiter és Szaturnusz találkozása - December 21.

Az év leghosszabb éjszakájána estéjén lesz látható az év egyetlen valamirevaló bolygóegyüttállása. Naprendszerünk két legnagyobb bolygója kerül rendkívül közel egymáshoz. Sajnos a koraesti órákban lenyugodnak a horizont alá, de a koraesti órákban valószínűleg pazar látványban lehet részünk majd akár itthon, Magyarországon is.

A Jolly Joker: ISS átvonulás

Ha pedig eddig nem soroltunk volna fel elég látnivalót az égen, akkor +1 ötletként javasolnánk a Nemzetközi Űrállomás (ISS - International Space Station) megtekintését. A fejünk felett nagyjából 400 km-re keringő űrállomás 93 percenként tesz meg egy kört a Föld körül, így a megfelelő estéken akár több lehetőségünk is lehet megfigyelni azt. Hogy pontosan mikor, arra több különböző alkalmazás is elérhető ingyenesen, ezek közül a Heavens Above-ot ajánlanánk elsőként, amely elérhető akár okostelefonos alkalmazásként is, akár webes formátumban, böngészőből. A GPS pozíció alapján adott helyre számolt időpontok, és égbolttérkép alapján könnyen behatárolható az ISS láthatósága, és akkor már integethetünk is a fenn tartózkodó űrhajósoknak.

A Nemzetközi Űrállomás a Hold korongja előtt suhan el a NASA felvételén.

Habár cikkünk nem tért ki rá, de természetesen vannak előre nem látható látványosságok, ilyen lehet például egy frissen felfedezett üstökös, amely akár szabadszemessé is válhat. Emellett akad néhány olyan óriáscsillag, amely élete végén tart, és hamarosan - azaz a következő rövidke egymillió év során valamikor - fel fog robbanni. Ilyen az Orion legfényesebb, Betelgeuse nevű csillaga is, amely szokatlan elhalványodásának híre a közelmúltban a hazai és a világsajtót is bejárta. Ugyanakkor egy ilyen félszabályos változócsillagnak teljesen természetes viselkedése is lehet a megfigyelt fényességcsökkenés, így egyelőre nem érdemes, és nem is lehet semmilyen messzemenő következtetést levonni a tapasztaltakból. Mindazonáltal, amennyiben a mi életünk során robban fel ez a közeli csillag, akkor nehéz lesz nem észrevenni, ugyanis a telihold fényével összemérhetővé fényesedhet, és - minden bizonnyal - generációnk legnagyobb csillagászati jelensége lesz. Végül is csak bő négyszáz éve várunk egy galaktikus szupernóvára...

Ennyi látványosság hallatán reméljük, hogy a kedves Olvasó kedvet kapott az éjszakai csodák bűvöletére - találkozunk majd 2020-ban a derült égbolt alatt!

Ha tetszett a bejegyzés, látogass el a Csillagvizsgáló Facebook oldalára is, ahol napi rendszerességgel találhatsz csillagászati és űrkutatási híreket, látványos felvételeket és egyéb aktualitásokat - tudományról és science fiction-ről egyaránt.