Egy kellően sötét helyen már az égre való felpillantás is lenyűgöző látványt nyújt. Ugyanakkor az ember szeménél jóval érzékenyebb fényképezőket (detektorokat) vagyunk képesek építeni, amelyek sokkal halványabb részleteket is megmutatnak az égbolt objektumairól. Az asztrofotózás manapság egyre elterjedtebb, de még mindig rengeteg kihívást tartogató hobbi, és mint olyan, művelői akár napokat (sőt, heteket) szánnak egy-egy kép elkészítésére. Néhány napja hirdették ki a legrangosabb nemzetközi asztrofotós verseny, a Greenwichi Királyi Csillagvizsgáló által szervezett Astronomy Photographer of the Year idei díjazottjait, két kategóriában pedig magyar sikernek örülhettünk. Ennek apropóján érdemes kicsit elmélyednünk a téma részleteiben.

Álmodtál már róla, hogy megérints egy galaxist? A képen az Androméda-galaxis látszólag karnyújtásnyira van a csillagok tengerében. Sajnos ez csak illúzió, a galaxis még mindig kétmillió fényév távol van tőlünk. Az idei év abszolút nyertes felvétele Nicolas Lefaudeux, francia asztrofotós alkotása, aki a széleken való elmosódó hatást egy 3D nyomtatott tartószerkezettel érte el, ami döntve tartotta a fényképezőt a fókuszban.
(Forrás: Astronomy Photographer of the Year; Kép: Nicolas Lefaudeux)

Az előző részben átvettük a csillagászati távolságok alapfogalmait, amelyekből most főleg a szögméréseket és a távolságegységeket fogjuk intenzíven használni. A távolságlétra első lépcsőfoka a parallaxis jelenségén alapul, amire a távolságmérési módszerek java épül. Ez a pusztán geometriai távolságmérési módszer a közvetlen galaktikus szomszédságunkban található égitestek távolságának meghatározására alkalmas. Hogy mennyire közvetlen szomszédságról beszélünk, az persze a korokon át egészen sokat változott. A bejegyzéssorozat ezen következő fejezetében a jelenség megismerése mellett az asztrometria – azaz az égi pozíciók mérésének tudománya – világára és azon belül is elsősorban a parallaxis mérésére derítünk fényt.

A csillagászati parallaxis mérés mérnöki kihívás, matematikai viszont egyszerű - reméljük a bejegyzés végére érve mindenki egyetért ezzel a megállapítással. (Kép: Alexandra Angelich, NRAO/AUI/NSF)

Augusztus 10. és 16. között került megrendezésre a blogunkon meghirdetett "Egy hét a csillagok alatt" programsorozat. Ennek keretében országszerte huszonöt bemutató helyszínen várták programok azokat, akik kíváncsiak, milyen az éjszakai égbolt távcsövön keresztül szemlélve. Habár a hét folyamán az időjárás közel sem volt ideálisnak mondható, így is több ezren vettek részt az észlelési eseményeken.

Hajdúböszörményben sok százan gyűltek össze a távcsöves bemutató hírére. (Kép: MCSE Hajdúböszörményi Csoportja)

Mennyire szórakoztató olvasmány Andy Weir kőkemény fizikát felvonultató könyve, A Marsi és mennyire sikerült a belőle készült Ridley Scott-féle adaptáció? Egyáltalán a könyv vagy a film a jobb? És hogy állunk a Mars-utazással (vagy legalább a terveivel) a való életben? Könnyed ismeretterjesztő programunkon és az azt követő jó hangulatú beszélgetés során többek között ezekre a kérdésekre kerestük a válaszokat.

Augusztusban az égre szegezzük tekintetünket, és kívánságaink beteljesítőiként várunk a hullócsillagzáporra. Év eleji bejegyzésünkben már összeszedtük az év során várható látványosabb meteorrajokat, most pedig praktikus tanácsokkal szeretnénk ellátni az égboltot kémlelőket a széles körben ismert Perseida raj érkezése előtt. Hol legyünk, merre nézzünk, mit kellene látnunk? Alább minden kiderül.

A Perseida-zápor hullócsillagai maximum idején a kaliforniai Shasta-hegy felett. (Fotó: Brad Goldpaint, Goldpaint Photography)