A legendák szerint a Facebookon is vannak értékes tartalmak... a reményeim szerint pedig ezek közé tartozik a Csillagvizsgáló Blog Facebook-oldala is, ahol napi szinten találhattok rövid híreket, érdekességeket és látványos felvételeket, minden alkalommal egy tömör magyarázattal tálalva. A Facebook sajátossága ugyanakkor, hogy ezek a tartalmak hullócsillag-életűek: ahogy felbukkannak, szinte rögtön el is tűnnek a süllyesztőben. Ezért is foglaljuk össze kéthetente egy-egy blogbejegyzés formájában is az általunk legérdekesebbnek tartott bejegyzéseket. A friss termésben találni mindent, mint a bóléban: nagyenergiájú fotonok, rádiókitörések, bolygókutatás, kozmológia, és amúgy volt egy holdfogyatkozás is - csak épp nem nálunk.
Egy GRB születésének illusztrációja. (Forrás: DESY, Science Communication Lab)
Holdfogyatkozás volt... | ... volt a világ másik felén. A mi szempontunkból épp szerencsétlenül jött ki a Nap-Föld-Hold trió aktuális együttállása, ugyanis május 26-án, magyar idő szerint délután negyed kettő körül vetült bolygónk árnyéka az égi kísérőjére; Dél-Kelet Ázsiából és Ausztráliából viszont számos remek felvétel készült a látványosságról. Ugyanekkor került a Hold a legközelebb a Földhöz az idei esztendő folyamán, a legkisebb távolsága mindössze 357.311 km volt. Ez a közelség azonban csak néhány százalékkal növeli meg az égitest látszó méretét, így a ma esti Telehold látszólag semmiben sem fog különbözni a korábban tapasztaltaktól.
A fogyatkozó Hold a chile-i Very LArge Telescope kupolái felett május 25-én. (Forrás: Forrás: Y. Beletsky / LCO & ESO)
Minden eddiginél fényesebb gamma-villanás | A gamma-kitörések (gamma-ray burst, GRB) a rendkívül nagy energiájú fotonok rövid ideig tartó záporát jelenti, amelyet másodpercekig, időnként pedig akár percekig tartó utófénylés követ. Eredetük a Galaxison túlra mutat, tipikusan több tízmilliárd fényéves távolságokra; konkrét forrásaik pedig (legalábbis részben) a neutroncsillag-összeolvadásokat követő robbanások, az ún. kilonóvák (lásd, nyitókép). 2019. augusztus 29-én minden eddiginél fényesebb GRB-t detektáltak a Namíbiában található High Energy Stereoscopic System (HESS) detektorai: a Fermi és és Swift űrtávcsövek riasztását követően (ezt illusztrálja az alábbi kép) működésbe lépő hálózat nem csak, hogy a korábbiaknál nagyobb energiájú fotonokat (egészen 3,3 TeV-ig) figyelt meg, de az utófénylés is rekordnak számító három napon keresztül volt megfigyelhető. A napokban publikált kutatás eredményei szerint a GRB 190829A névre keresztelt esemény nem számított rendkívülinek, pusztán relatíve közel, nagyjából egy milliárd fényév távolságban történhetett a robbanás. A kutatók azonban így is minden korábbinál részletesebben figyelhették meg a nagyenergiájú fotonok tulajdonságait, ezáltal pedig következtetni tudnak a GRB-k keletkezése során lezajló extrém fizikai mechanizmusokra.
Közelsége ellenére a GRB 190829A természetesen nem jelentett veszélyt, hiszen a gamma-fotonok "zápora" milliárd-fényéves távolságban már rendkívül ritkás; pusztán az erre a célra fejlesztett detektorok érzékelhették a megnövekedett gamma-mennyiséget.
A távolról érkező gamma-fotonokat először az űtreleszkópok észlelik, ezek riasztják a földfelszíni detektorokat. (Illusztráció: DESY, Science Communication Lab)
Megyünk a Vénuszra! | Bill Nelson, a NASA közelmúltban kinevezett igazgatója megtartotta első, "State of NASA" (afféle helyzetértékelő) beszédét, amelyben kitért az űrügynökség jövőbeli bolygókutató programjaira is. A legfontosabb bejelentés a Discovery-programról szólt, amelynek négy döntős terve közül hosszas értékelés után kiválasztásra kerültek azok, amelyeket ténylegesen meg is fog építeni a NASA. Mindkét győztes küldetés a Vénuszt veszi célba, ahová az USA legutóbb 1989-ben indított űrszondát. A VERITAS (Venus Emissivity, Radio Science, InSAR, Topography, and Spectroscopy) a bolygó körül fog keringeni, és radaros mérésekkel térképezi fel a geológiai aktivitásokat, valamint viszgálni fogja a légkör változásait; a DAVINCI+ (Deep Atmosphere Venus Investigation of Noble gases, Chemistry, and Imaging) legfontosabb eszköze pedig be is fog hatolni a légkörbe, és képes lesz nagyfelbontású felvételeket készíteni a bolygó felszínéről. Mindkét küldetésre leghamarabb 2028 és 2030 között kerülhet sor.
A hoppon maradt két tervezet egyébként a Jupiter Io, valamint a Netunusz Triton holdját vizsgálta volna orbitális pályáról.
A két nyertes Discovery-program illusztrációja. (Forrás: NASA)
Tűzijáték a Galaxis szívében | A Tejútrendszer centruma rendkívül turbulens események színtere, mindezt azonban a sűrű gáz- és porfelhők elrejtik a szemünk elől. A rövid- és hosszú hullámhosszú fotonok azonban el tudnak jutni hozzánk, a kettő kompozitjából pedig kirajzolódnak a csillagszél, a mágneses tér, a szupernóva-robbanások és persze a gravitáció által formált struktúrák. Az alábbi képet a közelmúltban publikálták a Chandra röntgen-obszervatórium (vörös, kék és zöld árnyalatokkal) és a MeerKAT rádióhálózat (lila és szürke) korábbi mérései alapján. A látványos kép több érdekes struktúrát (pl. csillaghalmazok, reflexiós ködök) is magában foglal, így például a külön kiemelt, 20 fényév hosszú G0.17-0.41 gázcsíkot, amelyet a mágneses tér tart "egyenesen" a káoszban. Ezzel a szemben a négymillió naptömegű Sagittarius A* fekete lyuk és közvetlen környezetének pozíciójára semmi sem utal (a nagy sárga nyilat leszámítva :), ugyanis teljesen elvesznek a közeli csillaghalmazok fényében.
Forrás: Röntgen: NASA / CXC / UMass / Q.D. Wang; Rádio: NRF / SARAO / MeerKAT
Sötét Energia Felmérés | Megérkezett a Dark Energy Survey (DSE) második adatközlése - az első blikkre nem túl izgalmas felütés mögött rendkívüli érdekességek rejtőznek. A chile-i 4 méteres Blanco Telescope-t használó DES egy igazi 'Big Data' égboltfelmérés volt 2013-19 között, a külön erre a célra fejlesztett 570 Megapixeles kamerája tucatnyi alkalommal mérte végig az 5000 négyzetfokos (a teljes égbolt 1/8-ad része) égboltterületet. A kitartó fotongyűjtögetésnek köszönhetően a rendszer 226 millió (!!!) galaxist figyelt meg, kb. 7 milliárd fényéves távolságon belül. A most publikált 30 szakcikk ráadásul még csak a 2016-ig végzett mérések eredményeit összegzi (a többire néhány évet még várni kell). Ezek közül a legfontosabb, hogy a megfigyelések remekül támasztják alá az ún. ΛCDM modellt, miszerint az Univerzum 68,5%-t sötét energia, 28,6%-t hideg sötét anyag alkotja és csak 4,9%-t tesz ki az általunk is látható világító anyag. Ugyanakkor akad némi, egyelőre fel nem oldott ellentmondás is az elmélettel szemben: úgy tűnik, hogy a galaxisok csomósodása nagy skálákon kisebb a vártnál - vagy más szóval, az anyag eloszlása sokkal egyenletesebb.
A DES egyik ultra-mély felvétele: rajta csak nem minden fénypont egy-egy galaxis! (Forrás: Dark Energy Survey / DOE / FNAL / DECam / CTIO / NOIRLab / NSF / AURA & T.A. Rector / M. Zamani / D. de Martin)
Honnan jönnek az óriási rádiókitörések? | 2007-es felfedezésük óta tartja izgalomban a nagyenergiás csillagászattal foglalkozó kutatókat a gyors rádiókitörések (fast radio burst, FRB) eredete. Kétségkívül, ezen a másodperc törtrészéig tartó felvillanások forrásai rendkívül speciális robbanások lehetnek, ám az eddig felfedezett néhány száz FRB rendre a Galaxison kívülről érkezett, amelyek esetében a kiváltó objektumot és folyamatot nem lehetett megfigyelni. Az egyedüli kivétel a Tejútrendszeren belüli SGR 1935+2154 magnetár (rendkívül erős mágneses térrel bíró neutroncsillag) volt, amelynek pozícióját összefüggésbe tudták hozni egy néhány évvel ezelőtti FRB-vel.
Egy magnetár azonban nem csinál nyarat és könnyen lehet, hogy csak az FRB-k egy alaptípusáért felelősek a mágneses tér fluktuációi. Egy most publikált tanulmány azonban további közvetett bizonyítékokat talált a témában. A Hubble-űrtávcső méréseivel sikerült több korábban megfigyelt FRB helyét is leszűkíteni a távoli galaxisaikon belül és úgy találták, hogy a rádió-villanások kivétel nélkül a spirálkarokból származtak. Ez tovább erősíti a magnetár-eredetet, mert a fiatal csillagok szupernóva-robbanásaira (amelyekre a rivális elméletek alapulnak) sokkal nagyobb eséllyel számíthatunk sűrűbb központi régióiban, ám a Hubble által vizsgált mintában egy FRB sem esett egybe a galaxisok centrumával.
A felmérésben vizsgált négy galaxis és a korábban észlelt FRB-k lokációja. (Forrás: NASA, ESA, Alexandra Mannings (UC Santa Cruz), Wen-fai Fong (Northwestern) & Alyssa Pagan (STScI))
Ha tetszett a bejegyzés, látogass el a Csillagvizsgáló Facebook-oldalára is, ahol napi rendszerességgel találhatsz csillagászati és űrkutatási híreket, látványos felvételeket és egyéb aktualitásokat - tudományról és science fictionről egyaránt.
