Augusztus 10-16. között várunk mindenkit a csillagos égbolt alá, hogy együtt fedezzük fel az éjszakai égbolt csodáit.

Középpontban a távcső. (Kép: Kelemen Tamás)

A C/2020 F3 NEOWISE üstökös megérkezett az éjszakai égboltra, és bár megpillantása nem magától értetődő, a sikeres észlelés mindenért kárpótolja a megfigyelőt. Hasonló látványban már hosszú évek óta nem lehetett részünk, így most itt az idő: üstökösvadászatra fel!

A NEOWISE üstökös csóvája július 11-én, a Nagy Tavak (USA) vidékéről fotózva. (Kép: Bob King)

Már szabad szemmel is pislákoló csillagok ezreit pillanthatjuk meg az égen, de távcsőbe nézve ez a csillagfalu sztelláris megapoliszként tárul elénk, és ilyenkor felmerül a kérdés: "No de milyen messze látunk el ezzel a távcsővel?". Az égitestek térbeli elhelyezkedését az égbolton nem tudjuk érzékelni. nem tudjuk az égitestek térbeli elhelyezkedését érzékelni. Pusztán az éggömb felszínén elfoglalt pozíciójukat, vagyis az irányukat, valamint a fényességüket tudjuk megmondani. De akkor miként határozzák meg a csillagászok a világűr változatos objektumainak távolságát? Hogyan derül ki, hogy galaktikus bolháról, vagy kozmikus elefántról beszélünk? És miként lehetséges a megállapított távolságok és méretek igazolása, ha mindezen objektumok elérhetetlenek a számunkra? Ötrészes sorozatunkban lépésről lépésre vesszük végig a csillagászati távolságmérés létráját – kezdésként pedig tisztázzuk az alapfogalmakat!

A déli féltekéről látszó égbolt, ami tele van a nagy hajós felfedezőutakat megörökítő csillagképekkel, melyek közül számos az égitestek pozíciójának mérésére használt eszközt jelenít meg, úgy mint Körző, Szögmérő, Oktáns, Szextáns. (Forrás: Stellarium)

Ami az elmúlt hónapokban várható volt, immáron hivatalos: a James Webb űrtávcső jövő év márciusában sem fog elindulni. A járványügyi intézkedések nyomán kialakult helyzetben mindez nem meglepő, azonban a James Webb űrtávcső már így is menthetetlenül a halasztások és az elszálló költségek szimbóluma lett. Hogyan jutott ide a NASA eddigi legambíciózusabb csillagászati projektje?

Az aranyborítás mindenképpen jól áll a távcsőtükörnek, de nem pusztán emiatt kerül lassacskén tíz milliárd dolláraba.

Immáron több mint három esztendeje, hogy a Csillagvizsgáló Blog olvasóinak figyelmébe ajánlottuk a The Expanse (magyar címén a Térség... magyar címén Az Expanse :) című sorozatot. A második évadot követő kritikában az okos adaptációt és a realisztikus fizikát emeltük ki, amelyeket viszont némiképp aláástak a költségvetési hiányosságok, a hullámzó dinamika. Az összkép azonban még így is egyértelműen pozitív volt, igaz, nem nézettségi fronton, ezért a sorozat folytatása az elmúlt években folyamatosan a levegőben lógott. Végül az Expanse a negyedik szezonjára az Amazon Prime streamingszolgáltatóhoz került, ahol a sorozat végre mindent megkapott ahhoz, hogy révbe érjen – legfőképpen időt a történet(ek) kibontására.